Praktikanya

Irány együtt!

„Mit szeretnél csinálni?” - kérdezem. „Játszani!” -hangzik a válasz. Neki a játék minden. Illetve minden játék. Nem számít, hol vagyunk. Legyünk együtt és játszunk. Nem nehéz ezt megtenni. A legjobb mégis, ha úgy játszunk, hogy mi is élvezzük.
Irány együtt!

Szállodában dolgozom és felüdülés látni, amikor a gyerekek az Xbox helyett a sakkot választják. Mert azért ilyen is előfordul. A sakkfigurákat kérik el és élvezik a játékot. Az egész család. A nagyszülő tanítja kedvesen az unokáját - vagy éppen fordítva. Az anyuka ül gyermekei mellett és látszik a büszke tekintetén, hogy arra gondol, mikor nőttek meg így? Az apuka játszik a kislányával és mosolyog, mert ugyan mit számít, hogy egyszerre két lóval üti le a bástyát. Nagy családi kedvenc még a csocsó. Jó hallani, ahogy beleéli magát a játékba kicsi és nagy. Apa és fia játszik a darts-nál és a nyilak mellett repkednek a buzdító szavak is. Majd táncra perdülnek és éneklik a géppel együtt: I feel good. És tényleg jól érzik magukat. Eszükbe jut, hogy talán társasjáték is van és a következő pillanatban már keverik a lapokat, lépnek a bábukkal.
Bújócskázni bárhol lehet! Függöny mögött kicsi lábak, kanapé mellett kis testek, nem lehet nem mosolyogni rajtuk. Nincs olyan ember, aki ne olvadna el a gyermeki kacaj hallatán. Ehhez pedig bizony elég, ha belemegyünk a játékba és kétségbeesett hangon keresgéljük őt: hol vagy?
A reggel indulhat a nagy ágyban párnacsatával, majd végződhet egy jó kis csiklandozással. Biztosan nem kell könyörögni a gyerkőcöknek, hiszen terülj-terülj asztalka vár mindenkire az étteremben. Kezdődhet a verseny, ki készül előbb vagy lehet futni a liftig.

A medencében előkerülnek a homokozójátékok, a labda, de anélkül is jó móka a pancsolás. Apukák játszanak fiaikkal, lányaikkal, hogy az anyukák is tudjanak magukra fordítani egy kis időt és élvezhessék legalább pár nyugodt percig a szauna jóleső melegét. Aztán jöhet a csere, amikor apuci úszhat néhány hosszt zavartalanul.

Gyakran fültanúja vagyok annak, amikor a szülő nem enged az alkudozásnak, és nem hagyja ki a kirándulást a család. Lehet, hogy az elején nyafog a gyermek, hogy miért nem maradhat bent, de aztán biztosan imádni fogja. Élvezni a jó időt, a mozgást a szabadban és nem a négy fal között. Meg lehet tervezni együtt, merre legyen a túra. El is lehet indulni spontán, lesz, ami lesz. Biztos, hogy óriási élményekkel tér vissza majd minden résztvevő. A nap sugara feltölti őket energiával és D-vitaminnal. A friss levegőn lehet szaladgálni, lehet jól érezni magunkat, úgy, hogy közben senki nem szól ránk. Lehet dobálni faágakat vagy kavicsokat a vízbe. Termést gyűjteni, virágot szedni, bogarakat, csigákat megvizsgálni. Csendben megállni és állatokat megfigyelni. Fatörzset megölelni. Jobbnál-jobb túrabotra lelni. Mind-mind apró csoda, ami rendelkezésre áll. Ugyanakkor hatalmas élmény.

Vajon feltűnt -e, mennyi mindent lehet pénzköltés nélkül megtenni? Igazán tartalmas programokat.

Van néhány fontos pont, amit viszont kerülni kell, hogy mindenkinek igazán nagy mosoly lehessen az arcán:

-Ne szólj rá

Nem baj, ha sáros lesz a cipő vagy nedves a nadrág. Ha elesik, majd feláll. Ha már az összes zsebe tele és mindent haza szeretne vinni, engedd meg! Még az is, lehet, hogy otthon alkottok belőle mondjuk egy képet a falra.

-Hagyd a telefont

Semmi sem történik, ha nem nézel rá az üzeneteidre csak este vagy 2-3 nap múlva. Hidd el, túl fogják élni nélküled.

-Ne sok fotó

Nézd a saját szemeddel a történéseket, legyél Te is részese a játéknak és ne csak a kamera mögül kövesd.

-Ne teljes hangerőn

Élvezni kell és kihasználni a szabadságot, azt, hogy nem otthon vagyunk, de csak úgy, hogy nem zavarunk vele másokat. Sem a többi vendéget, sem a személyzet munkáját, sem mondjuk a horgászokat a tóparton vagy a kirándulókat, piknikezőket.

-Figyeljünk egymásra

Lehet, hogy elképzeltünk valamit, hogyan lesz, de a másik nem úgy szeretné. Legyünk kreatívak és hozzuk meg a kedvét, ha tudjuk, de ne erőltessük. Módosítsunk, tervezzünk újra, ha kell. Tudnunk kell, hogy nincs semmi sem kőbe vésve és minden úgy lesz a legjobb, ahogy végül alakul. Ha valamilyen program nem fér bele, vagy közbeszól az időjárás, tudjuk azt mondani, minden rossz érzés nélkül, hogy sebaj, majd legközelebb. Ne rohanjunk, ne siettessünk. Hagyjunk önállóságot gyermekeinknek. Hagyjuk, hogy élvezzék a maguk tempójukban a dolgokat. Válaszoljunk a kérdéseikre, mutassunk meg nekik minél több lehetőséget, minél több érdekességet, szépséget. Figyeljük oda mi is, hogy ők mit mutatnak nekünk. Nézzünk mi is ugyanolyan csodálkozó szemmel a nagy világra, mint ők. Élvezzük azt, hogy együtt vagyunk!