Test és lélek

Utazni kell, utazni jó

Azt kell mondanom, utazni kell, utazni jó. Még akkor is,ha három gyerekkel nem egyszerű,se nem könnyű, és végképp nem pihentető. Akkor is, ha egy anyának alapból sincs elég karja, hát még amikor egyszerre kellene fényképezni az állatkertben a tigrist édesen bámuló kicsit,a korlátról leszedni az izgága 5 évest, és közben megsimogatni a tikkadt tini buksiját. Na és esetleg andalogva fogni a párunk kezét…Én szeretem a kihívásokat,de vannak olyan természeti törvények,amelyekkel sajnos nem tudok mit kezdeni, például minden gyerek születésekor két új kart növeszteni az igényeknek megfelelően. Ha nem így lenne,most már igazi polip lehetnék.
Utazni kell, utazni jó

Kell és jó utazni, mert összerázza a családot a közös élmény, a közös idő, amit a hétköznapokból amúgy sajnálnánk kiragadni, és abból azért lehet egy darabig töltekezni. Ezt annak ellenére is mondhatom, hogy azért 1-2 nap mindig eltelik,amíg mindenki rájön, a nyaralás az alkalmazkodásról is szól. Jobban és többet össze vagyunk zárva, mint általában, és bizony eltérő a napirendje egy két évesnek és egy 12 évesnek, amihez a nagynak jobban kell alkalmazkodnia,de ha kialakul a ritmus, és ezzel anya stressz szintje is csökken, akkor már mindenki programja beleférhet,sőt akár program nélküli lazulós időtöltés is.

Kell, és jó utazni, még akkor is, ha épp nem nyerünk a nagycsaládos Erzsébet programban,ha az apartmant elönti a szennyvíz,ha mandulagyulladás idő előtt haza kell utazni. Mert ilyenek történnek, történhetnek, de ha mindig a rosszra számítanánk, sosem dugnánk ki orrunkat a panelrengetegből, és mennyi mindenről lemaradnánk!

Kell, és jó utazni, mert imádom látni, ahogy a világ dolgaira rácsodálkoznak a gyerekeim, akár egy eddig csak képeskönyvből ismert állatra, akár egy klassz csúszdára a medencében, akár egy szép épületre, akár egy izgalmas játszótérre, vagy csak arra, hogy más a kakaós csiga Szegeden és Harkányban, hát még otthon.

És hát legfőképpen utazni kell, mert Anya szeret…És ha Anya szeret, az jó.