Mi adta az ötletet, hogy a Kisgyerek kis gond… kezdetű örökérvényű mondat kapcsán könyvet írj?
Mivel a könyv címe itt nem ér véget – sőt azzal folytatódik, hogy „ez valami vicc?” –, úgy éreztem, hogy két kisgyerekes szülőként megkérdőjelezhetem ennek az örökérvényű mondatnak a létjogosultságát. Amikor az ember szülő lesz, akkor akármilyen pici is a kisbabája, annak a pici kis életnek a legapróbb gondja is számára a világ legfontosabb és legnagyobb gondja, legnehezebb küldetése, vagyis egyáltalán nem tűnik mindez kicsinek. Mert jól akarjuk csinálni. Még ha közben hibázunk is, mert szülők vagyunk, és minden jószándékunk benne van ebben a nehéz küldetésben. Aztán persze lehet, hogy évek múlva fejet hajtok a mondás előtt, és azt elfogadva írom meg a folytatást azzal, hogy a nagy gyerek, tényleg nagy gond. Ki tudja? Egyelőre azonban ez a novelláskötet számos „kis és nagy gondot” is felvonultat, vicces, nevetős, olykor sírós formában.
Kiknek ajánlod?
Minden jövendőbeli és már szülőnek, vagyis valójában mindenkinek, aki innen vagy onnan átélte vagy át akarja élni ezt az élményt, amit a szülővé válás jelent, de azoknak is, akiknek a manapság divatos „multitasking” érdekes téma lehet.
Kisgyerekekkel az utazás sem olyan, mint a szülővé válás előtt. Ti mikor indultatok először útnak a kicsikkel?
Sokat utaztunk egy majd két gyerekkel belföldön, mert szeretjük a hazai turizmust. Külföldre először autóval keltünk útra, amikor a nagyobbik fiam három éves volt, majd egy igen hosszú útra, Olaszországba, amikor a kicsi volt kettő. Na, erről is hosszan mesélek a könyvben. A repülővel történő utazással viszont viszonylag hosszan vártunk, alig két éve repültünk a fiúkkal először, azt is kifejtem a novellákban, hogy miért.
Van, aki azt mondja, hogy felesleges távolra utazni kisgyerekkel, mert úgysem fog emlékezni semmire később. Te mit gondolsz erről?
Határozottan állítom, hogy érdemes egy bizonyos életkort megvárni ezzel, mert a távoli utazás akár kellemetlen is lehet egy pici babával még nekünk is, neki meg szerintem még nem ad olyan sokat. Mi csak a szomszédos országokig merészkedtünk eleinte autóval, s az első komoly külföldi utazást a nagyfiunk ötéves korában mertük bevállalni, viszont arról ma is nevetős-kacagós emlékeink vannak.
Hogy álltok a téli sportokkal?
A férjem, Dr. Ketskés Norbert kitűnően síel, én sajnos a tornászéveim térdsérülései miatt már nem, de a hüttében ülni és forralt bort szürcsölgetni nagyon tudok. Több téli útifilmet is forgattam tévésként, szeretem ezt a hangulatot, és szeretnénk, ha a fiaink jól síelő, a téli sportokat kedvelő felnőttek lennének majd.
Hová jártok síelni, szánkózni?
Idehaza például a Mátrában csodás napokat töltöttünk a tavalyi szezonban. Még a nagyobbik fiunk, Krisztián síoktatását is ott kezdtük el. Nekünk a kicsivel, Adriánnal maradt a szánkó. Szívesen választunk itthon helyszínt, de nem kizárt, hogy idén azért messzebb megyünk.
A munkádnak és sportolói múltadnak köszönhetően bejártad a fél világot. Van olyan hely, ahová visszavágysz, ahová a családoddal is elmennél újra?
Túl sok ahhoz, hogy felsoroljam. Szerencsére idehaza is rengeteg ilyen úticél van, és még számos belföldi érték, amit a családdal együtt látni szeretnénk, vagy állandó nagy kedvencünk, mint például a Dunakanyar. Európában számunkra kihagyhatatlan kultúra az olaszoké, oda bármikor szívesen megyünk családostul vagy csak a férjemmel ketten. San Ginesio, Capri, Barcelona, Malaga, Salzburg, Hamburg, Szentpétervár és még sorolhatnám az európai állomásokat, ahova bármikor szívesen ellátogatnék a fiúkkal, de a férjemmel együtt jártunk jó régen Balin is, na oda bármikor elindulnánk kettesben és családostul is.
Hogyan választotok úticélt? Milyen szempontokat vesztek figyelembe a szálláshely és az úti cél kiválasztásakor?
Nyári szezonban a vízpart, tengerpart és a pancsolási lehetőségek, aquaparkok közelsége a fiúk miatt még nagyon fontos. Máskor meg az a szempont, hogy legyen a helynek karaktere, történelme, amit érdemes felfedezni. Ezért voltunk már párszor például Olaszországnak olyan régióiban, amely turisták által kevésbé preferált úti cél, de az olaszok szeretik. Így jártunk például a Marché régióban többször is, és nagyon élveztük az olasz ’Agriturismo’ típusú családi szálláshely hangulatát és meghittségét.
Milyen járművel utaztok legszívesebben és miért?
Már komfortosabbak vagyunk repülővel, de egyelőre a legkényelmesebb megoldás, ahova jó sok gyerekcucc befér, az autós utazás. Szeretjük a saját autó kínálta mobilitást, szabadságot.
Egyre nagyobb divat szállodában tölteni a karácsonyt vagy a szilvesztert. Te mit gondolsz erről?
Huhú, éppen idén jutott eszünkbe valami hasonló, mert az elmúlt több, mint tíz évben csodás, édes terhet vettünk minden évben a nyakunkba a nagy családi karácsony és vendéglátás megszervezésével. Idén lehet, hogy valami mást találunk ki.
Sok szálláshely hívja magát családbarátnak, miközben nem mindig felel meg a valóságnak ez a jelző. Szerinted mitől hívhatja magát valóban családbarátnak egy szálloda?
A legeslegfontosabb a szolgáltatások sokszínűségén túl a személyzet barátságossága. Ha az nincs meg, ha az ember úgy érzi, szinte zavar, mert a gyerekek hangosabbak, mint arra egy nyugdíjas páros vágyna, s ha ezt érezteti is velük a személyzet, az nem egy családbarát hely. Az emberi viselkedés és mentalitás tehet legfőképpen családbaráttá egy kényelmes szálláshelyet, ahol persze jó ha minden elérhető, amire egy kisgyerekes családnak szüksége lehet.
Ajánlanál az olvasóknak egy klassz belföldi kirándulóhelyet, ahol szerinted télen is töltődhetnek?
Nekünk nagy kedvencünk a Dunakanyar, az ország azon régiója páratlan látványt és élményt kínál csodás kis településeivel: Zebegénnyel, Nagymarossal, Kismarossal, Verőcével vagy Visegráddal minden évszakban.
