Bababarát és családbarát szállodánkban már az első beszélgetés, foglalás is lényeges lehet. Nagyon fontos számunkra, hogy mindenki jól érezze magát, ezért kell tudnunk már a foglalásnál, hogy hányan fognak érkezni, mennyi idősek a gyerkőcök és annak megfelelően mire van szükségük a szobában. A bonyodalmak akkor kezdődnek, amikor nincs elég információnk.
Például az ételérzékenység, különleges táplálkozás is sarkalatos pont. A svédasztalon mindig van választék, és a „meglepetésszerűen” felmerülő gubancokat is rugalmasan megoldjuk, de ha előre tudunk a különleges táplálkozásról, akkor kimondottan olyan menüt tud összeállítani séfünk, ami változatosan megfelel az adott kritériumoknak.
A legutóbb egy előre megrendelt, 10 fős ebédnél, a pincér asztalhoz érkezésekor derült ki, hogy az egyik hölgy vegetáriánus. Persze a menü gulyásleves volt és frissen sült kakukkfüves csirkemell ropogós burgonyával salátaágyon, de a felszolgálók és a konyha 1 perc alatt túllépett a váratlan helyzeten. Így ínycsiklandó borsókrémlevest kapott a szóban forgó vendég, főételként pedig serpenyőben frissen sült rozmaringos gombaszeleteket cukkinival és pirított burgonyával salátaágyon (bár ha előre szólt volna, akkor ropogós, magvas bundában sült házi gomolya sajtot készítettünk volna neki).
Az itthagyott tárgyak is színesítik napjainkat. Ma reggel például hívott egy úriember, hogy nálunk felejtette tegnap a cipőjét, megadta a márkát, a színt, méretet, de sehol nem találtuk a szobájukban. Már az egész emeletet, minden szobát tűvé tettünk a cipőért, még a Dinó játszóházat és a Zen Spa-t is átkutattuk, de csak nem leltük sehol. Szóval ez a fiatal apuka délután is telefonált. Azt gondoltam, hogy a kutatás eredményéről fog érdeklődni. Ehelyett elmesélte, hogy a cipőt a szomszéd szobában nyaraló testvére szépen belecsomagolta a bőröndjébe, és hazavitte magával az ország másik felébe. Szóval szerencsére az elveszett tárgyak valahogy mindig előkerülnek.
Az elveszett tárgyak mellett néha előfordul, hogy a gyermekek keverednek el. Ma este is az egyik szobalányunk sétált le a lépcsőn, egy szőke hajú, tündéri kislánnyal kézen fogva. Kérdeztem is tőle, hogy „Zsuzsi, behoztad a kislányodat? Még nem is láttam sosem, milyen szép szőke haja van!” Erre ő mondta, hogy nem a lánya, a folyosón találkozott vele, és a kislány nem találja az anyukáját. Szerencsére az eszébe jutott, hogy a sünis szobában laknak, így be tudtuk azonosítani, kihez tartozik. A sünis szoba történetesen a földszinten van, így máig nem tudjuk, hogy került az étteremben vacsorát fogyasztó szülei mellől a 2. emeletre. Mindenesetre visszavittük az anyukájának, aki boldogan megölelte és együtt folytatták a vacsorát.
Szóval nagyjából így telik egy nap az Oxigénben. Szívvel, lélekkel, gondokkal és rugalmassággal, és persze Páfrány meg csak lustálkodik, ahelyett hogy segítene ☺
Eljönnél hozzánk? Itt foglalhatsz!
