Ele-Fanni legnagyobb meglepetésére az alábbi lánykérő versike hangzott el:
Ele-Fániában találkoztunk,
Ahol mindig sok csínytevésen gondolkodtunk.
Jött is számtalan szebbnél szebb gondolat,
Melyeknek megvalósítása mindig kettőnkre maradt.
Aztán jött a sorsdöntő fordulat,
Hátizsákkal kellett nekivágnom a világnak.
Rád mindig mindenhol gondoltam,
A Neked szánt hűtőmágnesek ott lapultak a táskámban.
Kalandjaimról levélben hetente meséltem,
Így éreztem mindig, hogy lélekben itt vagy mellettem.
Aztán én Velencén letelepedtem,
S Te végre megjelentél egy őszi szünetben.
Azóta a zöld ajtós házikóban lakunk,
S a gyerekekkel minden nap jókat mulatunk.
Így az évek alatt kialakult bennem,
Hogy Veled szeretném leélni az egész életem.
Így hát felteszem a nagy kérdésem:
Ele-Fanni! Leszel a feleségem?
Mit gondoltok, mit válaszolt Ele-Fanni? Meghatottan bólintott, hogy igen. Kíváncsian várjuk Ele-Fülöp és Ele-Fanni történetének folytatását.
