Együnk

Nem eszik a gyerkőc? 6 tipp, hogyan töltsük meg a babapocakot!

Szemünk fénye nem hajlandó az ételt a szájába venni. Minél inkább kínálnád, ő annál kajánabb vigyorral az arcán lövöldözi a falatokat a földre. Természetesen „arccal” lefelé landolnak a kis katonák, hogy az összes szendvicskrém szerteszét kenődjön a frissen felmosott padlón. Vagy egyszerűen csak forgatja a buksiját, mindig a kanállal vagy a közeledő falattal ellenkező irányba. Vagy csak két falatot hajlandó enni, és egész egyszerűen nem is érdekli ez az unalmas szeánsz. Ismerős a helyzet? Otthon is frusztráló lehet, ha úgy érezzük, hogy az egész nap csak az etetés körül forog; egy családi utazás során pedig fokozottan nyugtalanító az evés körüli nyűglődés mindegyikünk számára. Bemutatok néhány gyerekbarát tippet, mivel próbálkozhatunk a fentiekhez hasonló esetekben!

Nem eszik a gyerkőc? 6 tipp, hogyan töltsük meg a babapocakot!


  1. Adj más halmazállapotú ételt, vagy változtass az állagán! Lehetséges, hogy gyermekünk valamilyen oknál fogva nem szeretne szilárd ételt enni, vagy éppen a pépeshez, vagy a leveshez nem fűlik a foga. Ha szembe fricskáz a vajas kenyérrel, akkor próbálj meg neki egy kis zöldségkrémet, főzeléket adni. Ha lázad a babapép ellen, akkor rakjunk elé falatkákat. Esetleg nem csúszik le a leves? Akkor turmixold össze a husit és a zöldségeket egy kis lével, a sűrűbb állagú harapnivaló már meghozhatja a baba kedvét!

  2. Lehetséges, hogy csak nem kívánja az adott ételt? Ha nem fogadja el a sósat, előfordulhat, hogy édeset szeretne enni, vagy éppen fordítva. Esetleg egész egyszerűen mást szeretne enni? Elege van a vajas kenyérből, és rántottát szeretne? Vagy szó szerint unja a banánt? Dobd fel a tízórait egy kis mandarinnal!

  3. Adj teret csemetéd önállóságának! Főként a hozzátáplálás első izgalmas és küzdelmes hónapjai után fordulhat elő, hogy akár a baba önállóságra törekvése állhat az ellenkezés hátterében. Persze nem feltétlen fog túl sok étel a babapocakba kerülni, ha átadod gyerkőcödnek a kanalat, és hagyod teljes körű autonómiát gyakorolni az evőeszköz és az étel felett. Mit tegyünk akkor, hogy az evés élmény is legyen, és bébipempőt ne csak a padló egyen? Nálam bevált az a stratégia, hogy ketten etetjük a kis éhes szájat! Pontosabban én etetek, kicsi lányom inkább egy kis felmosnivalót gyárt eközben. Ő is kap egy pici műanyag tálkát egy kis főzelékkel és egy kanállal, és vígan elkevergeti a tál tartalmát, míg én észrevétlenül a szájába kanalazom a nagyját.

  4. Lehet, hogy csak nem elég éhes? Ha semmiféle stratégia nem válik be, az is lehet, hogy az a tüntetés oka, hogy egész egyszerűen nem éhes még a gyermek. Volt, hogy erre az egy dologra nem gondoltam, hiszen reggel volt, már legalább fél óra eltelt ébredés óta, és mégis úgy szórta a falatkákat, mintha parittyából lőnék. Akkor jött helyette a nagy kedvenc, a pépes-almás müzli, de hiába. Végül hiábavaló küzdelmeinket félretéve üres pocakkal kezdtünk játszani, majd egy szűk óra elteltével újra megkínáltam kislányom. És láss csodát: befalatozta a tányérka tartalmát egy az egyben!

  5. Hagyd magad megetetni! Nálunk esetenként az is megoldást nyújtott, hogy nagyra tátottam a szám, és az „Etesd meg anyát!” vezényszóra kacagva tolta a számba kicsim a falatokat. Annyira élvezte, hogy ő is uralhatja egy kicsit a helyzetet, hogy észre sem vette, hogy közben én is a kis szájába csempészem az ételt. Ha apa is velünk van közben, igazi családi kikapcsolódás!

  6. Előfordulhat, hogy lázad az egész esemény ellen. Csak úgy szimplán azt szeretné a baba, hogy hagyja őt mindenki békén, végre ne az legyen a központi téma, hogy ő mit és mennyit eszik. Nagyon is érzi, hogy milyen megrögzötten próbálod az ételt a szájába lapátolni. Volt olyan pont, amikor azt mondtam magamban némi küzdelem után, hogy nem érdekel, akkor nézze, ahogy eszem, nekem mindjárt kilyukad a gyomrom. Amint belefeledkeztem a szendvicsembe farkaséhesen, leánykám is falatozni kezdett! A figyelem már nem kizárólag az ő pocakjára koncentrálódott, ettől ő is valószínűleg nyugodtabb lett, és persze biztosan a közös falatozás erejének is köszönhettem a megoldást.

Ha mindent megpróbálsz, mégsem éred el a célt, nem kell azonnal kétségbe esni. Felnőttként sem egyforma minden napunk, több tényező befolyásolhatja, mikor mennyit eszünk. Ha csak egy-két napig tart az étvágytalanság, még nincs nagy probléma, akkor van okunk aggodalomra, ha tartósan fennáll ez az állapot. De kívánom, hogy ilyen véletlenül se forduljon elő!

 
Szeretnél hetente értesülni legfrissebb cikkeinkről?

Csatlakozz hozzánk és rögtön megajándékozunk három szuper kifestővel, hogy gyermekeid utazás közben se unatkozzanak!

Hűségprogramunk