Együnk

Van élet a sült krumplin túl - mit egyen a gyerek a nyaralás alatt?

A családi utazás rákfenéje lehet az étkezés kérdése: szülői szemszögből azért, mert állandó kihívást jelent a gyorsan elkészíthető, de ugyanakkor változatos ételek kitalálása, felszolgálása, a gyerekekéből pedig azért, mert mindig rettegnek, hogy esetleg olyat kapnak, amit nem szeretnek.

Van élet a sült krumplin túl - mit egyen a gyerek a nyaralás alatt?

Gyorsan leszögezném az elején, hogy nagycsaládként még soha nem pihentünk a szó klasszikus értelmében szállodában. Ennek a legfőbb oka, hogy eddig nem találtunk olyan szállodát/hotelt, ahol kompromisszumok - például nappaliban vagy gyerek(ek)kel közös szobában való alvás - nélkül el tudták volna szállásolni hét fős családunkat.

 

Korábbi kiscsaládos emlékeimből azért fel tudom idézni, hogy a szállodák által kínált gyerekmenük általában sült krumpliból és dínóra hajazó rántott csirkefalatokból vagy valamilyen paradicsomos tésztából álltak, a desszert pedig szinte kivétel nélkül palacsinta volt. (Ezzel engem biztosan ki tudtak volna kergetni a világból, mert dínót elvből, palacsintát meg nemszeretemből nem eszem.)

Azóta persze sokat változott a világ, a menüsor is biztosan változatosabb lett, de erről nincs tapasztalatunk, arról viszont annál inkább, hogy az igazi családbarát helyeken előre egyeztethető a menüsor és igen változatos ételek szerepelnek a kínálatban, amelyből a helyi specialitások sem maradnak ki.

 

Amikor nekiállok nagycsaládos szempontból is gyerek- és szülőbarát szállás után kajtatni a neten és kiválasztom a legideálisabbnak tűnő jelölteket, a lehető leghamarabb igyekszem a szót az étkezésre terelni. Mivel a gyerekeim között már van (javában) kamaszodó fiú és kiskamaszkorba lépett lány, akiknek ételből semmi nem elég, a minőségen túl a mennyiségre is rá szoktam kérdezni és mindig n+1 adagban egyezünk ki, mert megmaradni tuti nem fog... ebben van már némi tapasztalatom.

Az ételsor összeállítását mindig teljes egészében a vendéglátóra bízom, hiszen ő ismeri az eszközállományát, a saját szaktudását és a környék különlegességeit. Ez a hozzáállás eddig még mindig bejött: a vendéglátó örült, hogy nem akarunk mindenbe beleszólni, mi, szülők pedig ismeretlen, tájjellegű ételekkel is megismertethetjük a városi életformához szokott gyerekeinket.

 

Természetesen nálunk is vannak nem szeretem ételek, de sajnos - a gyerekeim nagy bánatára - ezeket a kívánságokat nem nagyon tudom figyelembe venni, mert akkor tényleg csak tésztán és palacsintán élnénk, mert amit az egyikük szeret, azt a másik ki nem állhatja. Két étel van, ami családilag szóba sem jöhet: a sárgaborsó és a brokkoli... még egy ötcsillagos séf sem tudna olyat ételt rittyenteni ezekből a zöldségekből, ami összcsaládilag meghatna bennünket.

Hiszem tehát, hogy van élet a sült krumplin és a palacsintán túl, csak nyitott szívvel kell fogadni az asztalra tett ételeket, mert a gyerekek ízlését csak mi magunk ronthatjuk el.

 
Szeretnél hetente értesülni legfrissebb cikkeinkről?

Csatlakozz hozzánk és rögtön megajándékozunk három szuper kifestővel, hogy gyermekeid utazás közben se unatkozzanak!

Hűségprogramunk