Valószínű az is hozzátett, hogy tegnap egy rendes hétköznap végén még utaztunk, fürödtek, játszóház, séta, új hely, tapasztalatok, és kimerültek tőle teljesen. Akárhogy is, nekünk nagy élvezet volt ilyen nagyot aludni. Az idő éjszaka lehűlt, esett sok eső is, reggel is borongós, szemerkélős idő volt, de a rengeteg kánikula után már jól is esett egy kis felfrissülés. Program pedig így is ígérkezett bőven. Első körben reggeli. Ínycsiklandó falatok vártak minket, jól is laktunk velük. Reggeli utánra időzítettünk egy kis játszóházat. Az animátorok segítségével volt festés, homokkép készítés, de külön animátor volt bent a játszószobában is, és még mellette a dzsungel részbe, vagy a KRESZ pályára is lehetett menni. Nem csoda, hogy hamar eltelt a délelőtt! Gyermekfelügyelet 3 éves kortól van, de kisebbek is mehetnek, ha a szülő semmilyen felelősséget nem kér utána számon. Eliotot is gond nélkül vették, elvileg sajátos nevelési igényű gyerekek csak szülői felügyelettel maradhatnak, de csak annyit kértek tőlünk, hogy a telefonszámunkat hagyjuk meg. Csúnyán ki is használtuk a gyermekfelügyeletet, egészen annyi időre, amíg Miront felhoztuk a szobába tisztába tenni. J Azután mentünk is vissza a többiekhez, hogy együtt legyünk, együtt élvezzük a programokat. Mire délben egy időre bezárt a játszóház (értsd nem volt gyermekfelügyelet, illetve animátorok) az idő is kedvezőbbre fordult. Bár az égen csúnya felhők gyülekeztek, az eső elállt, és kellemes sétaidő ígérkezett. Mivel babakocsit véletlenül nem hoztunk, kapóra jött a bérlési lehetőség, Mironnak kibéreltünk egyet a mai napra, mert tudtuk, hogy anélkül nyögve-nyelős lenne a közlekedés, és cipekedhetnénk sokat. Jó döntésnek bizonyult. :-)
A szálloda melletti korzón rendezvény volt, így a srácok ülhettek igazi katonai tankban, több rendőrautóban, láthattak zumba bemutatót, majd a korzón, az egyik étteremben megejtettük az ebédet is. Igazi strandkajára vetemedtünk. Sült krumpli, melegszendvics, saslik, üdítők, pizza... Nem tudom, hogy melyik hónaptól meddig vannak nyitva ezek az éttermek, de a választék igen bőséges volt még így szeptemberben is. Télen valószínű nagyobb gondban lettünk volna.
Ahogy visszaértünk, fürdőruhákba bújás, és irány a wellness. Ott voltunk egész délután, rongyosra ázott az összes létező bőr a testünkön. Volt vízi torna, amin Benett becsülettel részt vett apával, addig én a másik kettővel úszkáltam. Ami nagyon tetszett, hogy van pl. sodrómedence, igen erős sodrással, és úszni nem tudó gyerekek egyáltalán nem mehetnek, de 14 év alattiak is csak szülővel együtt. Mivel voltak bent többen kisgyerekkel, mi is bemerészkedtünk végül, és szerintem nagyon jó megoldás a szálloda részéről, hogy nem kiküldik ezeket az embereket, hanem egyszerre kettő úszómester áll ott arra az időre, amíg a sodrás működik. Rugalmasság. A gyerekeknek pedig iszonyat élvezet, mert ami hasonlókban eddig voltunk, azok vánszorogtak ehhez a tempóhoz képest.
Néztük az órát, hogy fél6 körül visszaérjünk a játszóházhoz, hiszen volt arcfestés, csillámtetoválás, meg további délutáni programok. Gyors fürdés a szobában, öltözés, majd irány lefelé. Mikor a szervezett játszóház véget ért, ismét átmentünk a dzsungel és KRESZ részlegre, és a srácok ott rohangálták magukat csatakosra vacsora előtt.
A vacsoráról ismét gömbölyű hassal távoztunk. Igaz, hogy az enyém alapból egyre gömbölyűbb ismét, de most a többiekén is láttam, hogy feszültek a pólók. A gyereksvédasztalon zöldborsófőzelék volt csirkefasírttal. Benett kedvence a zöldborsófőzi. A fasírt meg irtó finom volt, komolyan örültem neki, hogy gyerekestül jöttünk, mert a gyerek-svédasztal amúgy csak a gyerekeknek van, és különben nem tudtam volna enni a fasírtból. Sokféle saláta, főtt étel, rengeteg desszert, levesek, savanyúságok... És minden étel ízletes. Igyekeztünk a mindenből keveset alapon válogatni, hogy minél szélesebb körű képet alkothassunk, de igazából bármit szedtünk, kimondottan finomnak találtuk. A pincérek folyamatosan köröznek, használt tányér azonnal elkerül, figyelmesek, mégis észrevétlenek maradnak.
Vacsora után visszatoltuk a babakocsit a recepcióra, örültünk, hogy kivettük, nagy könnyebbséget jelentett egész nap. Addigra már ment is az esti mini disco, ami alatt nagyon komoly mulatság értendő. Ele-Fülöp elefánt, a szálloda emberméretű kabalaállata kacsatánccal és egyéb gyerekdalokkal szórakoztatta a kistermetű nagyérdeműt, aztán sikeresen bevonta a kistermetűek kisebb-nagyobb termetű szüleit is, és egy szuper családi móka kerekedett belőle. Mikor Fülöp elvonult aludni, a gyerekekre még várt egy diavetítés az egyik teremben, ahol négy mesét olvastak nekik, ők pedig gondolom tátott szájjal hallgatták, amit a sötétben ugyan nem láttam, de hangjuk nem volt, szóval tuti elnyerte a tetszésüket. A diavetítésről három ronybabával távoztunk, akik persze a lefekvés után valami pótenergiákat még felszabadítottak, és vagy 20 percen keresztül tekeregtek jobbra-balra, mire végre egymás hegyén-hátán sikerült a nappali álomvilágból az éjszakaiba átverekedni magukat.
Apát leküldtem szaunázni egyet, erre vágyott a kis lelke, én meg addig a teraszon élvezem a hűvös szellőt meleg takaróba takarózva, és szívtam magamba a víz hangját, ahogy a hullámok törtek a parton, a túlpart fényeit, az este zajait. Idilli a nyugalom, pedig a szállodán belül épp esküvő zajlik! Semmit nem érzékeltünk belőle! Eddig nem gondoltam, hogy ilyen megoldható. És épp mikor befejezném, tegnap esti rókakoma előbukkan a nádas felől az ablakunk alatt, és kiül a partra egy kicsit... :-)
