A függőleges sziklafalak közt lezúgó vízesés főleg csapadékos időben látványos, de nem csak emiatt érdemes ellátogatni a népszerű kirándulóhelyre. Kora tavasztól késő őszig szinte minden szikla zöldellik a rajta megtapadt mohától, a völgyben csilingelve bukik alá a kis patak, a fák lombja pedig a természet hangját visszhangozza. A minden ízében lenyűgöző látványt a meredek partfalak tetejéről behajló fák árnyékot adó lombkoronája zárja, amolyan trópusi hangulatot keltve az emberben. Klímája miatt minden évszakban ideális kirándulóhely: télen a hőérzet pár fokkal melegebb, mint az erdőn kívül, tavasszal és ősszel kifejezetten kellemes, nyáron kimondottan hűvös, a szél pedig szinte meg sem moccan a fák közt.
A Római-fürdő nevét onnan kapta, hogy állítólag már a rómaiak idején fürdőhely volt ez a terület. Később aztán betyárok, bujdosók, szegénylegények leltek menedéket a Bakony kiterjedt erdőségeiben és barlangjaiban, melyek közül néhány ma is őrzi a híresebb betyárok nevét. Velük ma már aligha találkozunk, a vadregényes túraútvonalakban azonban nincs hiány. Ilyen a Római-fürdő vízesés is, melyet több irányból is megközelíthetnek a kirándulók.
Bakonynána felől a tési műútnál lehet rácsatlakozni az Országos Kéktúra útvonalára, mely a – ma vendégházként funkcionáló – egykori fűrészmalom épülete mellett halad el, a Gaja-patak felett húzódó hegyoldalban halad és egyenesen a Római-fürdő előtti tisztásig vezet. Jásd felől is megközelíthető a vízesés, szintén az Országos Kéktúra útvonalán. Aki innen érkezik, menetközben a jásdi Szentkutat is érinti. Akik könnyebb utat választanának, azok Bakonynána végétől Tés felé induljanak el a murvás úton, ahol akár a parkolóban hagyva az autót vagy kocsival tovább indulva jutnak el az elágazásig, ahonnan gyalogosan mindössze 200 métert megtéve érik el a tisztást.
A tisztáson egy fából készült hídon kelhetünk át a túlpartra. A romantikus patakparti szakaszon több esőbeállóval, tűzrakóval kialakított erdei pihenőt is találunk, melyek mindegyike ideális helyszíne családi, baráti piknikeknek, szalonnasütéseknek. Innen szorosan a patak mentén haladva kisebb-nagyobb kövek és sziklák, majd egészen monumentális, függőleges sziklafalak mellett vezet az utunk. A patak hatalmas üstöket vájva ereszkedik le a sziklafalak közé. A 2 km hosszú szurdokvölgyben a vízesésen túl érdemes egy kis ösvényen felkapaszkodni a szurdok falának felső peremére, hogy fentről is megcsodálhassuk a Gaja pompás kanyonját valamint a híres bakonyi betyár egykori rejtekhelyét, a 12 méter hosszú Savanyú Jóska-barlangot. A legenda szerint ennek a sziklafalnak a barlangjába húzta meg magát a betyár, mikor a csendőrök nagy erőkkel keresték. Meg kell hagyni, kiváló búvóhelyet talált magának, a szakadékba nyíló szűk üreget ugyanis nehézkesen lehet csak megközelíteni, csúszós időben pedig senkinek nem ajánlott.
A patakot követve a vadregényes tájat egyszerre felváltja egy hullámzó dombokkal szegélyezett virágos mező. Egy merőben más hangulatot árasztó Bakonyt ismerhetünk meg, miközben átkelünk rajta és közelítünk a “csodatévő” Szentkúthoz, mely népszerű zarándokhely. A Jásd határában található forrásról úgy tartja a szóbeszéd, hogy vize gyógyító hatású. Keletkezéséről helyi legenda is fennmaradt: “Jásdi Péter remete itt vezekelt a bűnéért. Nagy szárazság lett úrrá a vidéken, és kiszáradt a patak is – a remete pedig szomjazott. Egyik éjjel álmában Szűz Mária jelent meg, és elmondta, hogy ásson, hogy vízforrásra találjon. Ébredést követően a jelzett helyen ásni kezdett. Egész heti hiábavaló munka után szombaton, amikor kimerülve, a kidobált földre ülve a rózsafüzért imádkozta, a rózsafüzér Mária-érme beleesett a kiásott gödörbe, ahol jó víz fakadt föl, s alatta az érmén tündöklött Szűz Mária.” Jásdi Péter a víz megízlelése után elfutott a közeli Tésre, hívta az embereket, hogy oltsák szomjukat. A történet szerint a úthoz jövők között egy sánta is akadt, akinek a víztől meggyógyult a lába. Később más csodás gyógyulásokról is beszámoltak. A Szentkút azóta zarándokhellyé vált.
