Emlékezés gyerekekkel – így beszélhetünk az elmúlásról

Még bonyolultabb a helyzet, ha a család nemrég vesztett el valakit, egy hozzátartozót, egy távolabbi rokont vagy akár egy házikedvencet. A mulandóságról való beszélgetés és az emlékezés a szakemberek szerint leginkább őszinte és egyértelmű, ám a gyermek életkorához igazított fogalmazást kíván meg a szülőtől.

Nem ijesztő, csak az emlékezés helye

Ha a család Mindenszentek estéjén minden évben kilátogat a temetőbe, érdemes ezt a szokást a gyerekekkel együtt is megtartani. Az elmúlás tabusítása nem segít, sőt, inkább a gyerek szorongását növelheti. Ha viszont azt érzik, hogy a felnőttek erről a nehéz témáról is őszintén beszélnek velük, az egyrészt az emlékezés jelentését és jelentőségét is segít megérteni, másrészt pedig biztonságot ad, és ha erre van szükség, akkor az átélt, konkrét veszteséget is segíthet feldolgozni.

Az óvodások gyakran nem képesek még felfogni az elmúlás véglegességét. Konkrét gyászesetnél akár arról is kérdezhetnek, hogy az elveszített személy mikor fog visszatérni. A temető számukra még nem feltétlenül riasztó, inkább csak az emlékezés helye. Ha nem kérdeznek konkrétan, nem is feltétlenül a halálról, inkább a régen eltávozottak emlékének őrzéséről érdemes velük beszélni. A gyertyagyújtáson kívül, amelyre a temető mellett akár otthon is sor kerülhet, felidézhetjük a régi családi történeteket, megnézhetjük a fotóalbumokat, akár apró emléktárgyakat is készíthetünk. Ha viszont a gyereket érdekli az elmúlás, érdemes pontosan fogalmazni, és inkább arról beszélni – persze nem a részletekbe menve – , hogy a test ilyenkor abbahagyja a működést. Az olyan eufemizmusok, mint az „elaludt” a visszatérés hamis illúzióját adják, de akár félelmet is kelthetnek.

Emlékezés kamaszokkal

A kisiskolás korú, 6-10 éves gyerekek már kezdik megérteni a véglegességet, így az emlékezés napjaiban is megjelenhetnek náluk konkrét kérdések, félelmek – akár a szeretett személyek elvesztésének szorongató kérdése is. A kamaszok, akik értik a múlandóság témáját, épp e szorongás miatt utasíthatják el időnként a temetőlátogatás, az emlékezés rítusait. Erőltetni nem érdemes, ám azt mindenképp érdemes támogatni, hogy kifejezhessék az ezzel kapcsolatos érzelmeiket. Ha a temető túlságosan megterhelő lenne számukra, találjuk meg az emlékezés olyan otthoni formáit, amelyek nekik is elfogadhatók.

Fejezzük ki az érzelmeket

A halottak napja koruktól és lelki alkatuktól függően sokféle érzést ébreszthet a gyerekekben a szomorúságtól, a hiánytól a dühön keresztül akár a kíváncsiságig. Hagyjuk, hogy ezt szabadon kifejezhessék, ne akarjuk mindenáron elterelni a témát, de ne is erőltessük, ha ők nem akarnak foglalkozni ezzel. Rendben van, ha alkotással, például rajzzal szeretnék tisztázni saját kavargó érzelmeiket. Az sem baj, ha a saját szomorúságunkat is kimutatjuk, hiszen ez teljesen természetes érzés.

Mivel a szeretetteljes emlékezés növelheti a biztonságérzetüket, érdemes saját, családi rituálékat kidolgoznunk erre a napra. Beszélgethetünk a korábbi generációkról, feleleveníthetjük a családi legendákat – a lényeg, hogy nyíltak legyünk, és megértsük, hogy az emlékezésben mindig ott a szeretet.