Aktuális

Győrfi Pál: Bárki lehet hős

Győrfi Pál az Országos Mentőszolgálat szóvivője, aki magát csak derűs pesszimistaként emlegeti, annak köszönheti népszerűségét, hogy a véresen komoly témák mellett beenged munkájába egy kis humort is. Életmódváltásáról, családjáról és utazásaikról beszélgettünk, miközben azt is megtudtam, hogy milyen személyiség típusba tartozik. 

Bekukkantottam a Facebook oldaladra a beszélgetés előtt. Éppen a Margitszigetről, a szokásos futásod közben posztoltál egy képet. Ilyen sportos vagy? 

Néhány éve életmódot váltottam. A mentőszolgálat szóvivőjeként most az az elsődleges dolgom, hogy a megtörtént balesetekről, tragédiákról beszámoljak a nyilvánosságnak. Ugyanakkor 25 évig – amikor mentőápolóként, majd mentőtisztként dolgoztam –, folyamatosan azt éreztem, hogy bizonyos értelemben mindig késésben vagyunk, és nem mindig azon az 5 percen múlik valakinek az élete, hanem évekkel korábban egy egészségesebb életmóddal elkerülhető lett volna, hogy minket kelljen hívni. Éppen ezért szinte fontosabb célomnak tekintem azt, hogy az embereket megvédjem a bajtól, minthogy egy megtörtént tragédiáról adjak tájékoztatást. 

Ezt viszont csak példamutatással tudom hitelesen tenni. Az nem működik, hogy kiállok egy iskolába vagy céges rendezvényre előadást tartani a megelőzésről, én magam pedig rossz úton járok.

 

Még mi motivált? 

Van egy 22 éves nagyfiam a korábbi kapcsolatomból. Aztán új élet kezdődött feleségemmel, Adriennel, akivel született 3 közös gyerekünk. 54 éves vagyok és ha segíteni akarom őket életük első részében, ha látni szeretném őket érettségizni, az komoly felelősséget ró rám, meg kell őriznem az egészségemet. Nem mondhatom a 9 éves focimániás fiamnak, Ádámnak, hogy kifogytam a szuflából, ahogyan az 5 éves Lillának se, hogy nem bírom el, amikor szeretné, hogy felvegyem, és Alíz is örül, ha fittnek látja apukáját. A gyerekeim érdekében is szántam rá magam az egészségem tudatosabb megőrzésére, szeretném minél tovább megkímélni őket attól, hogy engem kelljen ápolniuk, pátyolgatniuk. Bizony, ilyen „önző” okok miatt is döntöttem az életmódváltás mellett. Persze az idő kerekét nem tudjuk visszafordítani, de megelőzhető, hogy a bajok 50 éves kor körül előjöjjenek.

 

Milyen területen nyilvánul ez meg?  

Például a táplálkozás terén.  Gyerekkorom óta a csülkös bableves a kedvenc ételem, ha lehet sok tejföllel és vöröshagymával. Születésnapomra is mindig ezt készíti anyósom vagy feleségem. Nem túl egészséges, ugye? A másik nagy kedvencem a madártej. Annyira szeretem ezt az édességet, hogy a 80-as években a gimnáziumban a zenekarunkat is erről neveztük el, a Madártej zenekarban billentyűztem. (A youtube-on a szemfülesek rákereshetnek, és megnézhetik a nagy hajú Győrfi Pált, hogyan zongorázik. – szerk.) 

Ezzel csak azt akartam érzékeltetni, hogy nem az a megoldás, hogy mondjon le mindenki a kedvenc ételéről, de azt igen, hogy legyen ez egy ajándék, a köztes időben pedig törekedjen arra, hogy egészséges ételeket egyen. Én például, amikor csak lehet, salátákat, roston sült húst eszem, és a joghurtot is szeretem, vagyis próbálom elkerülni a zsíros, szénhidrátos ételeket.  

 

Ekkor húztál először edzőcipőt a lábadra? 

Bár gyerekkoromban kosaraztam, az életemnek nem volt fontos eleme a sport.  Mindig is utáltam futni, pár éve mégis belevágtam, viszont elkövettem azt a hibát, hogy bemelegítés nélkül, rögtön emelkedőn. Nem csoda, hogy össze-vissza vert a szívem és alig kaptam levegőt, azt hittem, a kollégákat, a mentőket kell hívni. 

 

Ehhez képest ma már bárki láthatja, hogy minden második reggel kocogsz a Margitszigeten. 

Pár éve találkoztam Monspart Saroltával, akinél nagyobb szakértőt a futás terén aligha találhattam volna, és akinek elmondtam, hogy nem tudom, hogyan vágjak bele úgy, hogy közben ne haljak meg. Az ő fokozatosan fejlesztő módszerével értem el azt, hogy körbe tudom futni a Margitszigetet. Óbudáról, ahol élünk, pont útba esik, így munkába menet megállok, futok egy kört, és csak utána megyek be a Markó utcába. Nem futok jól, sem szépen, de kit érdekel? Rájöttem, hogy nemcsak a futást élvezem, hanem a kora reggeli hangulatot, a csöndet. Kikapcsol és feltölt egész napra.

 

Gondolom, ezek után káros szenvedélyed sincsen.

Nincs és nem esik nehezemre, mivel az alkoholt nem szeretem. Volt egy időszak, amikor cigarettáztam, de abbahagytam. A kávé szeretete megmaradt, de ahhoz képest, hogy korábban előfordultak olyan napok, amikor folyadék gyanánt csak ezt ittam, ma már beérem 2-3 csészével egy nap. 

 

És mi van a lelkeddel? Naponta számolsz be szörnyűségekről, balesetről. Ki tudod ezeket zárni, ha hazaérsz? 

Amikor mentős voltam, sok szörnyűséget láttam, mégis könnyebb volt feldolgozni, mert amikor kimész a helyszínre, nincs időd a helyszínen filozofálni, aktivitás van, csoportban dolgoztok, együtt élitek át a traumát, utána pedig átbeszélitek. Most, hogy szóvivő vagyok, ha ki kell mennem egy balesethez, több időm marad a lelki tényezőkre, és sokkal nehezebben is dolgozom fel. A napi interjúk kapcsán megpróbálom nem nagyon beleképzelni magam a helyzetbe, nem engedem nagyon közel magamhoz az eseményeket, de egy-egy tragédia után valóban szorosabban ölelem magamhoz a gyerekeimet.

 

Ép testben ép lélek? 

Nagyon fontos a lelki tényező. A testi és lelki egészség összekapcsolódik. Ha vannak olyan stresszfaktorok az életedben, amit nem akarsz vagy nem tudsz kezelni, akkor előbb utóbb a tested is beteg lesz. Én próbálom a lelki egyensúlyt megőrizni. Fontos, hogy legyen valaki, akivel őszintén meg tudod osztani az érzéseidet. Nekem szerencsére van egy jól működő családi életem, feleségem, Adri nagyon jó partner, de még így is van stressz az életemben. Van olyan stressz, amelyik romboló, amivel nem akarsz mit kezdeni, és ami egy idő után robbanni fog. Én a napi feszültségeket próbálom kezelni. Erre is nagyon jó a sport, no és az „énidő”.

 

Mindig ilyen közvetlen, vidám vagy? 

Az én személyiségem a derűs pesszimista. Nagymamámtól örököltem, aki sokat vigyázott rám gyerekkoromban. Ahogy a kortársai közül sokaknak, az ő élete is történelmi tragédiákkal volt tele, így mindig a rosszra számított. Én is átgondolom milyen lehetőségek vannak, és a legrosszabbra számítok. A munkámban jól jön. Sokszor kell kommunikációs krízishelyzeteket megoldanom, és kríziskommunikációt is tanítok a Metropolitan Egyetemen, a Soproni Egyetemen és a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen. Van egy angol mondás, amit gyakran felírok a táblára: Hope for the best,  but prepare for the worst!, azaz ‘Reméld a legjobbat, de készülj fel a legrosszabbra!’ Az életem egyik legfontosabb mondata. 

 

Hogy fér meg a humor a mentőknél? 

Az újraélesztésről, elsősegélynyújtásról vagy a mentők tevékenységéről lehet egy tudományos ismeretterjesztő műsorban, egy katedra mögül is papolni, de ez unalmas és nem hozza meg a kedvet. Hiszem, hogy ha emberien, szerethető formában tálaljuk, ha megmutatjuk, hogy a mentős is ember, a befogadók sokkal jobban azonosulnak az üzenettel. Bárki kerülhet olyan helyzetbe, hogy mentőre van szüksége, és mindenki azt várja el tőlük, hogy legyenek profik, de érző emberek is, akik, ha kell, karácsonykor táncolva megmutatják, hogy létezik egy Hősképző tanfolyam, ahol elsajátítható az újraélesztés, vagy karácsonykor énekelnek a mentőautóban. Több, mint 3 millióan nézték meg a karácsonyi éneklős videót. A csapat eredménye az is, hogy van 100000 követő, a tartalmak között pedig olyanok, amit 1-2 millióan néznek meg.

 

Mesélnél kicsit erről a Hősképző programról? 

Magyarországon évente több ezer ember hal meg hirtelen szívmegállás következtében utcán, közterületen. Többségük megmenthető lenne, ha valaki perceken belül megkezdené az újraélesztést, a mellkasi nyomásokat. Tényleg bárki lehet hős. A Hősképző programra ugyanis minden hónap utolsó hétfőjén, nemre és korra való tekintet nélkül mindenkit várnak a kollégáim Budapesten és az OMSZ megyeszékhelyi mentőállomásain, hogy megtanítsák a szakszerű életmentést. 

 

Ennyi elfoglaltság mellett jut időd a levegőváltozásra, egy kis wellnessre?  Tényleg, milyen 3 gyerekkel utazni? 

Most már egyszerűbb, de amikor megtudtam, hogy Adri a 3. gyermekünket várja, nagyon megijedtem, hogy hogyan fogjuk tudni menedzselni. Biztonságorientált vagyok, nem tudtam elképzelni, hogy tudom majd fogni mind a hármuk kezét. Aztán belerázódtunk. Hétvégékre szoktunk elutazni egy-egy magyarországi szállodába, és mindig örülünk, ha családbarát a hely. Nemrég Noszvajon jártunk, az Oxigén Hotelben. Itt nagyon színvonalas az animátorok munkája. Különösen tetszett, amikor megszervezték, hogy együtt ebédelnek a gyerekekkel. Ez persze bónusz. Nem lepasszolni akarjuk a gyerekeinket de jó érzés, ha nem unatkoznak, hogy van sok program. Igyekszünk évente egy külföldi családi nyaralást is beiktatni, ha lehet valami napos helyen, és egy olyat is, ahol csak kettesben vagyok a feleségemmel.   Általában ezt ajándékozzuk egymásnak. Tavaly Bécsben jártunk, előtte Párizsba mentünk, de Barcelonába is “édes kettesben” utaztunk, és mindig megállapítom, hogy nagyon jót tesz a kapcsolatunknak. Egyébként szerintem egyedüllétre is szükség van. Miközben imádom a feleségemet, azok közé tartozom, akik szeretnek néha egyedül lenni. Aki profi, és van lehetősége, annak javaslom, hogy legyen „énideje” rendszeresen. Nálunk nehéz lenne most ezt megszervezni, maximum a fürdőszobában lenne erre lehetőség…

 

Nyaralás idején ki tudsz bújni a bőrödből? 

Említettem, hogy aggódós apuka vagyok. Ha elutazunk, mindig megnézem, hogy mennyire biztonságos a hely. Ehhez képest egyszer megtörtént, hogy feküdtem a nyugágyon, a medence mellett, és a feleségem vette észre, hogy beesett a vízbe a gyerekem. Egy pillanat alatt megvan a baj. Szóval az úszómester mindig megnyugtató. Ja, és természetesen mindig megnézem, van-e a szállodában defibrillátor.

 

Azért ki tudsz kapcsolni? 

A külföldi utazás előnye, hogy ott kevésbé vagyok elérhető. Persze így is naponta kétszer meg kell néznem az üzeneteket, de nem fordul elő, hogy utánam jönnek, és azonnal nyilatkozóképes állapotba kell kerülnöm. Belföldön ez gyakran megtörténik, így a mentős kabát mindig nálam van.

 

Ismert ember vagy, már-már celeb, nem zavar a nyaralások idején? 

Annak idején szándékosan nyitottam meg ezt az utat, és nem tagadom, hogy élvezem is az ilyen szerepléseket. Szerintem nem baj, ha megismerik azt, aki az egyenruha mögött van, azt, hogy én is ember vagyok. Van, amit nem vállalok el, mert úgy érzem, veszélyezteti a hitelességem. Hacsak lehet, igyekszem becsempészni a mentőszolgálatos üzeneteket. Az egyik vidám vetélkedőben például csak úgy vállaltam el a szereplést, ha egy babán megmutathattam az újraélesztés mozdulatait. Lehet mondani, hogy bulvárműsorban szerepeltem, de 700.000 olyan embert értem el az otthonában így, aki egyébként nem nézné meg az oktatófilmet, márpedig az egyik legfontosabb célom, hogy az embereket megvédjem a bajtól.

 

2019. január

Fotó: Fény-pont Média PR