A nagycsaládos létnek számtalan előnye mellett akadnak hátrányai is, például, hogy közös, családi pihenésre évente csak egyszer kerül sor időbeli és pénzbeli korlátok miatt. Így viszont a téli időszakban a többnapos, közös pihenések helyett rövidebb programok jöhetnek csak szóba, bár ha rajtam múlna, csak pár percesek lennének, mert én már a pillanat töredék része alatt képes vagyok jégcsappá fagyni a természet “lágy” ölén.
A gyerekek a-hova-kiránduljunk-télen kérdéskört igen egyszerűen szokták rövidre zárni: oda, ahol lehet szánkózni, már ha olyan szerencsés helyzetben vagyunk, hogy esik a hó, mert mostanában ez kisebbfajta varázslatnak számít kis hazánkban…
De, ha valami földöntúli csoda folytán télen tél van és nem épp tulipánokat gondozunk az erkélyen az enyhe időjárásnak köszönhetően, hanem ténylegesen hull a pelyhes, akkor Férjjel abban a megtiszteltetésben részesülhetünk, hogy minden egyes nap jéggé dermeszthetjük a lábunkat és a kezünket, mert hóra menni, szánkózni ekkora gyerekseregnél nem csak ajánlott, hanem kötelező.
Én személy szerint még a legkisebb dombocskától is rosszul vagyok és ha tehetném soha nem ülnék fel semmilyen, siklásra alkalmas tákolmányra, legalábbis olyanra nem, amely őrült sebességgel képes alázúdulni a legenyhébb dőlésszögű domboldalról is, de ezt a gyerekeknek nem kell tudniuk: ők már csak legyintenek a vacogó fogaim láttán és értetlenül csóválják a fejüket, hogy miért nem öltözöm melegebben, ha tudom előre, hogy fázni fogok…, én meg meghagyom őket boldog tudatlanságukban.
Amikor már sehogy sem tudom palástolni, hogy már a szánkó látványától is liftezik a gyomrom, inkább önként jelentkezem szánhúzónak, aki a völgyből vidáman, gyors léptekkel felrángatja a gyerekekkel, csúszkákkal megpakolt szánkókat… lehetőség szerint az összeset egyszerre.
A szánkózásnál már csak egy dolgot szeretek jobban: rábírni a gyerekeket arra, hogy ideje hazatérni. Ha valaki tökéletes csapatépítő tréningre vágyik, nem kell mást tennie, mint megpróbálni meghatározott - minél rövidebb, annál jobb - idő alatt háromnál több, a szánkózás abbahagyása ellen határozottan tiltakozó gyereket egy bizonyos helyre terelni és ott is tartani a hazaindulás pillanatáig. A feladatban részt vevő felnőttekből álló csapatok egyike sem haladhatja meg a két főt, mert akkor hol marad a kihívás?!
Természetesen télen nemcsak szánkózni lehet, ha lehet, a korcsolyázás vagy a kirándulás pont ugyanolyan jó, a lényeg az együttlét az atomjaira bontott lakás helyett a friss levegőn.
