Lássuk, hogy mi hogyan is éljük túl ezeket a hétköznapokat.
Íme néhány tipp:
„Előre” dolgozom, amikor „tiszta” a levegő
A klasszikus 8-16-ig tartó időintervallum természetesen nem elég egy örökmozgó gyerkőc mellett, hogy elvégezzem azt a feladatmennyiséget, amit egyedül tudnék. Ez nyilvánvaló, hiszen egyébként sem nagyon létezik olyan gyerek, aki 8 órán keresztül mindig feltalálja és folyamatosan szórakoztatja magát, roppant módon ügyelve arra, hogy ne zavarja a mellette dolgozó szülőt. Így hát mindenkinek könnyebb, ha különböző praktikákkal előre dolgozom, például korán reggel, amikor a csemete még alszik, vagy utólag pótolom a kiesett időt, amikor már apa itthon szórakoztatja őt vagy elviszi sétálni. Így megoldható, hogy néha egyet szusszanjunk egy közös színezés vagy meseolvasás erejéig.
Ha tehetjük, akkor már reggel egy nagy sétával indítjuk a napot
Ha megoldható vagy éppenséggel egyébként is későbbi időpontban kezdődik az aznapi „műszak”, vagy a gyermeket korán kidobja az ágy, akkor egy nagy levegőzéssel indítjuk a napot. Ha alaposan kiszaladgálja magát, akkor nagyobb rá az esély, hogy a kiruccanásból hazatérve leköti egy darabig a gyurma vagy a színező.
Így is nehéz, nem árt kicsit „lazítani”
Mivel éppen elég nagy kihívás anyának és dolgozó nőnek lenni szó szerint egyszerre, azaz kettészakadva, kicsit a sutba dobhatjuk a háziasszony szerepét. Ha nagyobb a lakásban a káosz, mint úgy általában, és többször rendelünk menüt a főzés helyett, szerintem legyen ez a legkisebb gondunk. Ez egy átmeneti állapot: néhány hét, amikor a túlélésre játszunk. Egyébként is sokkal gyerekbarátabb megoldásnak tartom, ha az alváson kívüli napi kb. fél óra szabadidőnkben lefekvés előtt egy kis meseolvasásra vagy beszélgetésre szakítunk időt ahelyett, hogy hullafáradtan fakanalat fognánk.
Beszélgessünk kicsit a jelenlegi helyzetről!
Mi legalábbis szoktunk az ovis kislányommal beszélgetni róla, hogy ne aggódjon, nem lesz ez örökké így, néhány hét múlva találkozhat a kis barátokkal, ez most egy átmeneti állapot. Szeretünk együtt lenni, de nyilván teljesen más az, amikor hétvégén tesszük ezt vagy szabadságon vagyunk, mert akkor minőségi időt töltünk együtt.
Most olyan időket élünk, hogy a mennyiségi együtt töltött idő van főszerepben, és ő is érzi, hogy hiába vagyunk egy légtérben, sajnos napközben az idő nagy részében nem vele foglalkozom. Napközben képtelenség is lenne munka mellett olyan minőségi foglalkozást, programokat biztosítani neki, mintha óvodában lenne. Ezért gondolom úgy, hogy erről is beszélgetni kell egy gyerekkel, hogy érezze azt, hogy ha anya dolgozik, ő akkor is szeretve van, és ez a jelenlegi csak egy átmeneti állapot.
