Aki ennyire szenvedélyes és pörgős életet él, annak biztosan extra fontos a kikapcsolódás. Hogyan töltődsz?
Például nagyon nagy szükségem van az egyedüllétre. Vezetés közben pihen az agyam, ezért nem kapcsolom be a rádiót sem. Muszáj, hogy időnként egyedül legyek és csend vegyen körül. Ez a kulcs. Az is elfáraszt, ha többen ülünk egy autóban, így sokszor inkább a sajátommal megyek, hogy pihenhessek. Aztán ott van a Balaton, ami örök szerelem. Zamárdiban van egy házunk, ahol előfordul, hogy egyedül vagyok, és olyan is, amikor leköltözik a család, és onnan ingázunk. Nyáron többnyire két hónapot is szabad vagyok, és az őszi, téli szünetekre is mindig hagyok pár napot, hogy a lányommal lehessek. Ugyanilyen fontos a barátnős utazás, nagy szükségem van arra, hogy évente kétszer velük utazzak el valahová.
Hogy tudsz egyensúlyozni az anyaszerep és a többi munkád között?
Erről a bravúrról, ennek a kiszámíthatatlanságáról bőven tudnék mesélni, hiszen nincs két egyforma napom, emiatt jó szervezettséget igényel. Nincs sok segítségem. Én is csak iszonyatos logisztikával tudom megoldani, ha a gyerekemnek különórája, edzése van. Pontosan azt csinálom, mint más nők. Úgy érzem, nem a munkám, hanem a magánéletem megszervezése a legnagyobb feladat.
Egyébként pedig sokat profitálok abból, ahogy élek, és mások tényleg nehezen tudják elképzelni, hogy sikerül.
Ezért is jó sokak szerint, ha a szülők kettesben is eltűnhetnek egy kis időre. Nálatok hogy megy ez?
Ezt most újra kell tanulnunk. Az utóbbi időben elhanyagoltuk azt, hogy kettesben utazzunk el, pedig látom, mennyire hiányzik. Egy rövid utazás is aranyat tud érni, ha azt intenzív beszélgetéssel töltjük. Korábban sokszor volt ilyenben részünk. Mióta Emma megszületett, inkább hármasban képzeljük el a programokat.
Lehetne akár több generációs utazást is szerveznetek, hiszen nemcsak anyuka, de nagymama is vagy.
Igen, van egy tündéri unokám, de több okból sem szervezünk ilyen nagycsaládos kiruccanást. Egyrészt nagyon más a ritmusunk, mindegyikünknek mást jelent a pihenés, másrészt nagyon jól kell ismerni a másikat, hihetetlen alkalmazkodóképesség kell ahhoz, hogy felhőtlenül együtt tudj síelni vagy nyaralni másokkal. Azt viszont alig várom, hogy az unokám kicsit nagyobb legyen, mert, szívesen elvinném magammal mindenféle klassz helyre. Ha lejönnek a Balatonra, az a találkozóhely, ott nem ritka, hogy összegyűlünk, és vendégül látom őket.
Milyen nyaraló vagy?
Ha külföldön vagyok, akkor szeretek olyan helyre menni, ahol van látnivaló, ahol jókat tudok sétálni, céltalanul lófrálni, finomakat enni. Nekem ez a kikapcsolódás. Nem szervezek magamnak végeláthatatlan túrákat, nem szervezek túl sok programot, nem osztom be, mikor hová kell menni. Azt szeretem, ha nem kell néznem az órát. Amolyan „ahogy esik, úgy puffan” módon.
Nem most kezdted.
Valóban, nagy utazónak vallom magam. Sokat utaztam a gyerekek előtt, aztán a munkám miatt a stábbal is. Szerencsés vagyok, hogy a világ legkülönbözőbb egzotikus helyein járhattam. Ázsiát különösen kedvelem, oda visszamennék akár munkából kifolyólag is. Amikor kicsi volt a fiam, megnyertem egy francia ösztöndíjat, így ott is éltem, pontosabban ingáztam a két ország között.
Aztán bepótoltál mindent velük?
Kiskamasz korukban minden évben elmentünk hármasban Európán belül valahová. Az úticélt ők választhatták ki, méghozzá úgy, hogy ráböktek a térképre. Ezeket a 4-5 napos utakat pont azért szerveztem, hogy hármasban tudjak velük lenni. Ott aztán tényleg az történt, amit ők szerettek volna. Szívesen elmennék velük most is.
Ez a „Bökj rá a térképre, és oda utazunk!” játék nagyon irigylésre méltó. Gondolom Emmának is jár hasonló.
Természetesen. Most rajta a sor, hogy rámutasson egy országra, ahová elutazhatunk. Nyáron Isztambulban jártunk, de szívesen visszamennék vele azokra a helyszínekre, ahol a fiúkkal jártam anno. Szerencsére Emmával nem nagyon más az igényünk, ő is szeret sétálni, de minden alkalommal megpróbálok egy német nyelvű idegenvezetőt fogadni, és amolyan nyelvgyakorlással egybekötve felfedezni a fő nevezetességeket, hogy képbe kerüljön, hol van. Utána persze lehet céltalanul lófrálni a városban.
El tudnád képzelni, hogy szállodában töltsétek a karácsonyt?
Még nem, de egyszer kipróbálnám szívesen. A családom elzárkózik ettől, és valljuk be, igazuk is van. Amíg idős nagyszüleink vannak, addig ez nem kivitelezhető, nem hagyhatjuk őket egyedül. Karácsony után viszont egészen az iskolakezdésig, ha csak tehetjük, elutazunk. A Szilvesztert kifejezetten szeretjük az otthonunktól távol ünnepelni.
Melegebb égtájra vagy inkább a hegyekbe, ahol síelhettek?
Mind a kettő. Síelős család vagyunk, van olyan év, hogy ötször is felcsatoljuk a léceket. Jó ideje, karácsony előtt Murauban egy nagy csapattal besíelésen veszünk részt, az utóbbi 5 évben pedig Turrachba járunk Emmával. Az egy csajosabb program iskolai barátokkal. Nekem kettő bőven elég. Ha lehet választani, akkor inkább melegebb helyre megyek, ezért is utazom szinte minden évben a télből a nyárba.
Kevesen tudják, hogy magabiztosan korcsolyázol.
Rendelkezem némi korcsolyás múlttal. Gyerekkoromban 6 évig műkorcsolyáztam. A Dupla Lutzot már nem merném bevállalni de a forgás és a hátrafelé koszorú még simán megy. Szerencsém van, hogy a férjem rendkívül sportos. Ő viszi el Emmát korizni, én inkább lecsapok az egyedüllétre akkor is.
Első könyved a Megúszhatatlan, amit aztán az És te hogy vagy? kötet követett. Novemberben jelent meg a Nagy levegő. Miben különböznek egymástól ezek a könyvek és kiknek szólnak?
Ebben a kötetben is közös gondolkodásra hívom az olvasókat. Ugyanaz folytatódik, csak a könyvek között eltelik mindig 2-3 év, és ezalatt más dolgok történnek, más életszakaszba kerülünk. A kötetek úgy születtek, hogy figyelem a világot, figyelem, hogyan reagálunk dolgokra, és azokról a jelenségekről írok, amivel bármelyikünk találkozhat. Sok olyan emberi történet van ebben a könyvben, ami engem vagy a hozzáállásomat megváltoztatta.
Sokan újrakezdőnek hívnak. Olyan embernek ismernek, aki képes megújulni és abban sikeresnek lenni, legyen az egy új házasság, egy új tv csatorna, új műsor vagy műfaj. A külső szemlélőnek úgy tűnhet, hogy mindezt játszi könnyedséggel teszed.
Pedig egyáltalán nem mennek könnyen, és a könyveim pont erről szólnak. Olyan helyzetekről írtam benne, amit minden nő átélhet. Egyébként csak részben nevezném magam újrakezdőnek, inkább változatos vagyok. 28 éve vagyok a pályán, de mindig is szerettem új dolgokat megtanulni, így inkább azt mondom, szeretek leágazni. Így jött a tv mellett a rádió, a rádió mellett a könyv, a könyv mellett a tréningezés, de ez valójában mind egy tőről fakad, ez pedig a kommunikáció és a kíváncsiság.
Mondjuk ez a tulajdonságod az utazások alatt sem hátrány.
Nem bizony. Az utazás a legfőbb feltöltődés számomra, arra sosem vagyok rest, szóval alig várom, hogy újra útra kelhessek valahová.
