Farsang időszaka mindig is egyet jelentett a tél végi mulatozással, a bálokkal, évszázadok óta elképzelhetetlen ez az időszak az együttlét, a közösség nélkül. Most mégis otthonainkba kényszerít bennünket különös sorsunk.
Alig élnek már köztünk olyanok, akik emlékeznek még azokra az időkre, amikor a tavaszt ennyire várta már a világ. A tavaszt, amely önmagánál szinte kifejezhetetlenül többet jelent most.
Túl rügyfakadáson, túl téli ruháink elcsomagolásán. És bizony túl még azon is, hogy a tél szürkesége után vágyjuk már a napot, a színeket. Most ennél sokkal többet szeretnénk visszakapni…
Sosem esett volna még ennyire jól együtt egy korsó sör, vagy egy nagy nevetésektől és énekléstől hangos tábortűzi melegedés… De ismét csak a történelemhez, mint a legnagyobb bölcshöz fordulunk, ahogyan tesszük azt Visegrádon időtlen idők óta. Ő pedig azt mondja most is, ahogyan mindig: „Erősebbek vagytok, mint azt a legsötétebb órákban érzitek csüggedve. Minden sötétséget világosság követ, meglátjátok…”
A kisfilm erről a linkről érhető el:
https://www.youtube.com/watch?v=X2EVvHIbbq8
***
A filmet készítette a Visegrád és Környéke Turisztikai és Marketing Egyesület megbízásából Földi Roland.
VISEGRÁD ÉS KÖRNYÉKE TURISZTIKAI ÉS MARKETING EGYESÜLET
https://www.facebook.com/visitvisegrad
****
ROLAND IMAGEWORKS
https://www.youtube.com/RolandImageworks
https://www.facebook.com/rolandimagew...
https://www.instagram.com/rolandimage...
****
****
Vers: József Attila Tél
A verset elmondja: Gróf Péter
Hangtechnikus: Schandl Lóránt
Technikai segítségnyújtás: Danubia TV
****
****
József Attila: Tél
Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,
Hogy melegednének az emberek.
Ráhányni mindent, ami antik, ócska,
Csorbát, töröttet s ami új, meg ép,
Gyermekjátékot, - ó, boldog fogócska! –
S rászórni szórva mindent, ami szép.
Dalolna forró láng az égig róla
S kezén fogná mindenki földiét.
Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,
Hisz zúzmarás a város, a berek...
Fagyos kamrák kilincsét fölszaggatni
És rakni, adjon sok-sok meleget.
Azt a tüzet, ó jaj, meg kéne rakni,
Hogy fölengednének az emberek!
1922. november 12.