A statisztikák szerint minden magyar állampolgár évente 59,9 kilogramm ételt dob a kukába. Ez már önmagában is nagy szám, főleg, ha azt is hozzátesszük, hogy mindez minden egyes embernek évi 40 ezer forint veszteséget jelent. Ráadásul a közel hatvan kiló kidobott maradék majdnem a fele, 24 kilogramm menthető lenne, ahogy a lefolyóban feleslegesen eltűnő ivóvíz egy részét is meg lehetne spórolni. Ehhez azonban szükség van némi tervezésre, átgondoltságra, és pár ügyes háztartási trükkre.
Listával kevesebb a maradék
A maradék csökkentését célzó tervezés már a vásárlás előtt elkezdődik. Ma, amikor egyre többe kerül egy nagybevásárlás, már csak saját érdekünkben is jobban átgondoljuk, mit veszünk meg. Ennek, és az egyre tudatosabbá váló lakosságnak köszönhető az is, hogy az elmúlt 6 évben a felmérések szerint 27 százalékkal csökkent az élelmiszerpazarlás Magyarországon.
A legelső lépés, hogy vásárlás előtt megtervezzük, mit fogunk enni a következő héten. Ez egyrészt abban is segít, hogy ne kelljen minden nap újra és újra kitalálni, mit is adhatnánk a családnak. Másrészt pedig a bevásárlólistát is könnyebben elkészíthetjük így. A tervezéskor számolhatunk a család heti programjával – amikor például későn érünk haza, és nincs időnk főzni, előre tudhatjuk, hogy „megúszós” vacsora lesz. Időről időre térképezzük fel azt is, mi minden van a hűtőben és a kamrában, és különösen mi az, aminek hamarosan lejár a szavatossága, tehát mihamarabb fel kell használni.
A boltba mindig pontos bevásárlólistával érkezzünk, hogy viszonylag kis teret hagyjunk az impulzusvásárlásnak. Bármilyen csábító is, hogy ebből is-abból is hazavigyünk egy kicsit, álljunk ellen a kísértésnek. Még mindig kisebb bosszúság pár nap múlva újra elszaladni friss zöldségért, mint a hét közepén kidobni egy nagyobb adagot, mert megromlott.
Hűtő-trükkök
Az sem mindegy, hogyan pakolunk a hűtőbe, hiszen a megfelelő tárolás segíthet, hogy az ételek hosszabban frissek maradjanak. A friss fűszernövényeket például nedves papírtörlőbe tekerve tegyük a hűtőszekrénybe, a retket pedig egy tényér vízben, amit naponta cseréljünk rajta. Az almát a kamrában helyezzük el, tisztes távolban minden más zöldségtől-gyümölcstől, mivel a belőle kiáradó etilén miatt a közelében gyorsabban romlik a többi élelmiszer. Ez alól kivétel a burgonya, ami épp e hatás miatt nem csírázik ki az alma mellett. A banánfürt szárát tekerjük be egy kis fóliával, így lassabban barnul meg – a hűtéséről megoszlanak a vélemények, van, aki mellette, van, aki ellene foglal állást. A szalámit és a gépsonkát vegyük ki a műanyag csomagolásból, tegyük fóliával vagy méhviaszos kendővel borított tálra. A sajt sütőpapírba tekerve marad a legtovább friss. A tojást és a tejet lehetőleg ne a hűtő ajtajában tároljuk, mivel így ki van téve a hőmérséklet-változásoknak. Ha megmaradt néhány szelet kenyér, nyugodtan tegyük bele a fagyasztóba – utána pedig egyenesen a kenyérpirítóba kerülhet.
A maradék még jó lehet valamire!
Az ételek készítésénél se gondolkodjunk óriási adagokban. Próbáljuk legalább nagyjából eltalálni, hogy mennyi fog elfogyni az adott finomságból. Ha pedig ennek ellenére a nyakunkon marad némi maradék, használjuk fel kreatívan. A maradék pörköltből, sült húsból készülhet például ragu, hortobágyi palacsinta, vagy húsos pite, leveles tészta tölteléke is. A tojáslepény, rántotta, és a rizottó is szinte mindent elnyel, a maradék két szelet gépsonkától a főtt leveszöldségig. Még a megmaradt krumplipüré felhasználására is számos recept létezik, sokan például pogácsába dolgozzák bele. A maradék tészta salátáinkat teheti laktatóbbá. A kicsit fonnyadt zöldségből szósz, a nem egészen friss gyümölcsből gyümölcsleves, turmix vagy lekvár készülhet. Persze le is fagyaszthatjuk, ami felesleges, a lényeg, hogy ne feledkezzünk el róla.
Takarékosan a vízzel!
Ejtsünk pár szót a vízről is: a legtöbben természetesnek vesszük, hogy csak megnyitjuk a csapot, és már folyik is, pedig ezzel a világ nagyon szerencsés és elkényeztetett részéhez tartozunk. Gondoljunk csak arra, hogy a világ sok országában egyáltalán nem magától értetődő, hogy a csapvizet megihatjuk. Épp ezért e téren sem árt tudatosabbnak lenni. Az már szinte közhely, hogy ha a kádfürdő helyett a zuhanyzást választjuk, jelentős mennyiségű vizet takaríthatunk meg. De érdemes még tovább menni: miközben a hajunkat vagy a testünket szappanozzuk, zárjuk el a vizet, ahogy például fogmosás közben is. Ha a meleg vízre várnunk kell, a hideget fogjuk fel lavórba, és használjuk el például a takarításhoz, vagy akár a vécé öblítéséhez – ez utóbbira a zuhanyzás közben felfogott szappanos víz is megfelel. Ha hideg vízre van szükségünk, szintén ne a csapot folyassuk, hanem tegyünk a hűtőbe egy kancsónyit, és ebből töltögessünk. A vízforralóba is csak annyi vizet töltsünk, amennyi feltétlenül szükséges: ha nem forralunk fel ennél többet feleslegesen, azzal áramot is megtakaríthatunk. A kézi mosogatásnál jobb választás a mosogatógép, de ahogy a mosógépet is, ezt is csak teljes töltettel indítsuk el. A csepegő csapokat, szivárgó vezetékeket mindig tartsuk karban. A zuhanyfejet, vécé-tartályt is lecserélhetjük energiatakarékos változatra. Ha pedig a kertben locsolnunk kell, lehetőleg tegyük ezt összegyűjtött esővízzel.
