A KidsOasis minőségbiztosítási rendszert gondoltam kipróbálni, így ez alapján választottam szállást. Ők csak annak adnak szélforgót, aki vagy akik megfelelnek a szigorú kritériumoknak. Na, ennyit itt előszóként, jöjjön a lényeg. A szálloda ott található, ahol már azt hiszed, kimentél a világból. Mesebeli tájra érsz, óriás fenyőfák, tuják, olyan, mintha festették volna.
Az odaértünkkor szuper volt, mert nem volt sorállás a recepción és senki nem szerencsétlenkedett. A gyermek pedig büszke volt, mert kis lépcsőn ő is be tudott jelentkezni. Rögtön elmondták, hogy itt a szállodában a kicsik pecséteket gyűjthetnek, van felügyelet a játszóházban és ezer dolog várja őket. A lányom nyilván iszonyat lelkes lett és birtokba vettük a szobát. A folyosó végén volt egy komplett babafelszerelés blokk. (Babakádtól a babyfonig minden, amire pici babával szükség lehet, ezt kaucióért lehet igénybe venni).
Beérve a szobába leesett az állam, azóta is keresem, valahol ott kell lennie az ágy alatt. Szép, tiszta volt minden és igazán stílusos. A fürdőszoba elbűvölt, a nagy kád pedig hát az a szívem csücske lett. A leánygyermeket rögtön levették a lábáról, ugyanis mindig kiakad, ha nincs kis meglepetés az ágyára készítve. Ausztriában ezt megszokta, itt rögtön meglátta a csokit és odáig volt. Ilyenkor ő másfél perc alatt átöltözik és már rohan is oda, ahol a medence van, mert, ha tehetné, ott élné az életét. Én azért még igyekeztem rávenni arra, hogy igyon egy teát, mert ez is volt bekészítve.
Ez a kezdeményezésem nyilván hamvában holt lett, mert a menetfelszerelés másfél perces felvétele után mi már a Zen spa-ban voltunk, ő meg a mély vízben. Közben nyilván kiderült, hogy két részből áll a wellness részleg, külön van gyerekeknek is mindenféle medencécske. De mi a felnőttben kezdtük, azt láttuk meg elsőre. Elröppent az a 3-4 óra gyorsan, amit lent töltöttünk és mindent áttanulmányoztunk. Persze, közben éhes lett, de szerencsére, az étteremnél elmondták, hogy van egy külön gyerekhűtő és ott találok neki joghurtokat, gyümölcsöket. Ezt gyorsan ki is használtam. Délután a kinti játszóteret vette birtokba, igyekeztem egy szuper mesés kincskeresésre bírni őt, hát, ebből az lett, hogy élete hisztijét vágta le és a következő órát a játszóházban töltöttem vele, amit imádott. Itt is lett két perc alatt új barátja. Pompás volt, hogy a játékok működőképesek, a zenélő akármi tényleg zenél és nem kell megint elmagyaráznom, mint már sok helyen: jaj, hát az biztos elromlott. A vacsora csodás volt, felfedezte a gyerekeknek kitalált részt és büszkén hozta magának az üdítőt. Amikor tanácstalanul álldogáltam a "csévingek" felett, rögtön odapattant egy szimpatikus úr a helyiek részéről és megkérdezte, tud-e segíteni. Mondtam, hogy épp tejmentes diétán vagyok és már rögtön készítettek nekem külön egy isteni vacsit a konyhán. Közben lenyomtuk a mini diszkót is, megjött az Álomutazóból a bárány, hisz ez egy ilyen hétvége volt és utána ment a "ramszamszamra" a buli. Ugráltak a pöttömök, buliztak, le a kalappal az animátorok előtt, értették a dolgukat, mi, szülőként, pedig csak néztük a csemetéinket.
Másnap gyereknap lévén a tóhoz mentünk, ott volt mindenféle jóság. Szerintem Noszvajnak ez a része varázslatos. A tó, a fák, a rét, a minden. Ugrálóvártól a vizicangáig volt minden és jutányos áron. Kihasználtuk, amit lehetett és azt, hogy a természetben vagyunk végre, napsütésben. (Aki arra jár, annak üzenem, hogy a Meseutat próbáljátok ki feltétlenül, imádni fogják a kicsit!) És hát az én lelkem is mindig megnyugszik, ha beugrom Csernus dokihoz egy kis ebédre, szeretek ott lenni. Végtelenül kedves, segítőkész volt mindenki, ugyanúgy, mint a szállodában, ahol délután a gyerek szaunában lazultunk, voltam a gőzben néhány percet vele, az infrában és hát persze az összes gyerekmedencénél, ahol most szlovák barátot szedett össze a nagy ijedtségre. Közben, ahogy reggel is, megjött Páfrány a vacsihoz, ő a szálloda dínója és imádják a gyerekek. De megint tetemes időt töltöttünk a játszószobában, animátorokra is bízhatnám a csemetét, ami csodás lenne, csak sose volt az az idegen nénivel ott maradok típus. Így a többi szülővel pajtiztam. A kinti játszóteret is érintettük megint, az valami csoda a nagy parkban. Bunkertől csúszdáig, Kresz pályáig van minden. Bár, ami nekünk legjobban tetszett, az az ebédlőnél lévő bunki volt, ott az én gyerekem lett az animátor és vigyázott kisebbekre és okította őket a különböző kockák összerakására. Ami pöpec, hogy ebben a szállodában szinte mindig van a miniknek valami program, tehát akár a szülő levegőhöz is tud jutni. Figyelnek rájuk és nem olyan kelletlenül, mint egyes helyeken. Az ételekkel maximálisan elégedettek voltunk, növényi tejeket is találtam és ki is volt írva mindenhol, ha gluténérzékenyek is fogyaszthatják az adott fogást. Mondjuk,olyan marhapörit ettem, hogy őrület - isteni volt!
Eléggé zegzugos a szálloda, nagy eltévedő művészként sikerült a harmadik napra kitanulnom, hogy hogyan jutok ki a kinti asztalokhoz, mert szép időben elég kellemes kint kortyolgatni a bort, vagy ne adj isten a koktél a gyerkőcöknek, ami egyébként akkora volt, hogy azóta is innánk, ha nem mentünk volna el aludni. Apropó alvás! A bekészített gyerekágy jó volt, elfértünk simán. Na most itt nem arra utalok, hogy többen aludtunk a gyerekágyon, hanem... Sok szállodában az a gond, hogy berakják a pótágyat, de kb akkora a szoba, hogy jobb, ha te kint maradsz. Itt ezt is megugrottuk és még táncolhattunk is mellette, szóval tágas volt az egész és amint a fenti képen látod, sikerült belaknunk. Nagyon, de nagyon jól éreztük magunkat, kicsit nehéz is volt csomagolni.
Hazaérve megkérdeztem a minit, mi tetszett legjobban neki a szállodában. Kérem alássan a következőt említette: hogy ott volt a Páfrány és a párnámon volt csoki! Üzenném ezt azoknak, akik tényleg családosokat várnak. Pici figyelmesség, de a gyereket megvetted vele! Köszönjük Oxigén Hotel Noszvaj, az a hírem van, hogy tuti, hogy mi még visszamegyünk!
