A stressz sokszor azért tör ránk, mert olyan életmódot erőltetünk magunkra, amire alapjában nem vagyunk alkalmasak. Túl sokat vállalunk, túl nagy a zaj körülöttünk, túl sokfelé kellene egyszerre figyelnünk. Néha nem is rögtön a stressz feloldásán kellene dolgoznunk, hanem a feszültség okának feltérképezésén, és a stresszt okozó helyzet megszüntetésén. De hogyan kezdjünk hozzá?
Egy lépés távolság
Szinte már közhelyszámba megy, hogy mostanában a szokottnál is több a stressz az életünkben. Az utóbbi egy évben kártyavárként borult fel mindaz, amit biztosnak gondoltunk az életünkben, és évtizedek óta alkalmazott sablonokat kellett szinte szó szerint percek alatt valami egészen másra cserélnünk. Ez a váratlan helyzetekben nem szűkölködő időszak viszont arra is alkalmat ad, hogy szemügyre vegyük a megszokott rutinjainkat – akár olyan szemmel is, hogy vajon mennyi stresszt adnak az életünkhöz. És ha sikerül rájönnünk, hol kell javítani rajtuk, máris hozzáfoghatunk az átalakításukhoz.
Nézzük meg az alapvető szokásainkat a stressz szemszögéből!
Az alapvető dolgainkat sem árt a stressz szempontjából újra gondolni. Hogyan kezdjük a napot? Tápláló reggelivel, vagy csak felhörpintünk egy kávét, és már rohanunk is tovább? Már kora reggel felbosszantjuk magunkat a híreken, vagy később szembesülünk velük először? Nem kell a homokba dugni a fejünket, de lehet, hogy ébredés után nem szükséges azonnal a közösségi és híroldalakkal indítani. Van öt percünk arra reggelenként, hogy egy kicsit csendben ülve felkészüljünk az előttünk álló napra? Tudnánk tenni azért, hogy legyen?
Strukturáljuk az időnket!
A stressz sokszor annak köszönhető, hogy annyi feladatunk van, hogy azt sem tudjuk, mihez kapjunk. Ráadásul, sokszor a feladatainkra szánt idő is széttöredezik: ebédeltetni kell a gyerekeket, csörög a telefon, vagy egy másik munkával kapcsolatban érkezik egy sürgős üzenet. Érdemes már a nap elején listát írni a feladatokról, és azt is végig gondolni, hogy mi az a minimum, amit
mindenképp el kell végeznünk, illetve mit tudunk adott esetben másnapra tolni. Amikor elmélyültséget igénylő munkában vagyunk, nyugodtan kapcsoljuk ki a telefont, és hagyjuk figyelmen kívül az üzeneteket. Ha mi nem vigyázunk az időnkre, akkor más sem fog - épp ezért, szabjunk meg egy időpontot, amikor mindenképpen abbahagyjuk a munkát, és ezt tartsuk is be.
Ne üssön vissza a pozitív gondolkodás!
Optimistának lenni jó, és hasznos – ez nem is kérdés. Aki képes bizakodva élni az életét, annak valószínűleg kevesebb a stressz a napjaiban. Ám a pszichológusok nem véletlenül alkották meg a „mérgező pozitivitás” fogalmát. Visszaüthet ugyanis, ha folytonos mosolygásra kényszerítjük magunkat, ha nem merjük megélni a negatív érzelmeinket, vagy elvárjuk, hogy minden eseményt, a jót és a rosszat is értékesnek, tanulságosnak fogjunk fel. A kudarcokból természetesen lehet és kell is tanulni, ám ha valami kellemetlen történik, teljesen jogos, ha nem mosolygunk rá. Nyugodtan legyünk szomorúak, dühösek, csalódottak – a tanulságot majd levonjuk utána. Csak annyi a lényeg, hogy ne ragadjunk bele ezekbe az érzelmekbe – ahogy a túlzott pozitivitástól, úgy a saját negatív érzelmeinktől is képesek legyünk szükség esetén egy-két lépésnyire eltávolodni. Ez a kissé szenvtelen tárgyilagosság azonnal segíthet a stressz feloldásában.
