Pappné Rózsavölgyi Linda, kétgyerekes édesanya
Sok embert hatökrös szekérrel sem lehet télen kivonszolni a lakásból, mert hideg van, csúszósak az utak, lefagy keze-lába. Ti viszont minden évben alig várjátok, hogy leessen az első hó, és nekivághassatok a hegyeknek, lejtőknek, meredélyeknek. Honnan ered és mi táplálja a téli sportok iránti szenvedélyeteket?
Férjem testnevelő tanárként és judo oktatóként dolgozik egy budai gimnáziumban, ő rántotta magával a családot síelni. Eleinte csak mint kísérők utaztunk a helyszínre, aztán amikor a gyerekeink nagyobbak lettek, mi is csatlakoztunk az aktívan sportoló maghoz. Először a lányunk húzott síbakancsot, majd a fiunk. Én három évvel ezelőtt csatlakoztam hozzájuk, és azóta minden évben az iskolai sícsapattal tart a család. A lányunk kifejezetten gyorsan megtanult síelni, a fiunk és én bátortalanabbak voltunk, így mi lassabban, vizesebben és több eséssel megbolondítva lettünk a sportág szerelmesei.
Mi a legfontosabb az úti cél kiválasztása során? Milyen szempontokat mérlegeltek?
Az autóbusszal való utazás miatt igen fontos szempont, hogy amennyire lehet, közeli legyen a hely, emellett sokat nyom a latba a szállás tisztasága és az ott kínált étel minősége is. Szerencsére megtaláltuk a számunkra legmegfelelőbb szállást, így évek óta ugyanoda járunk.
Miért a külföldi pályákat részesítitek előnyben? Mi az, ami a hazai kínálatból hiányzik?
Igazából külföldre utazni mindig izgalmas élmény, minden utazás tartogat meglepetést, tanulni- és tapasztalnivalót: megismerhetjük a vendéglátó ország nyelvét, szokásait, téli kultúrkörét, a gyerekek pedig kapcsolatokat is építhetnek egy-egy ilyen utazás során, ami a mai világban elengedhetetlenül fontos. Természetesen az is az okok között szerepel, hogy Magyarországon nincsenek olyan magas hegyek, mint a környező országokban, nincs lehetőség nagy területeket besíelni, ami pedig hatalmas élmény.
A gyerekeitek (11 és 8 évesek) mióta tartanak veletek a téli utazásaitokra? Miért tartottátok fontosnak, hogy őket is bevezessétek a téli sportokba?
Gyerekeink egész kicsi koruk óta részesei az iskolai sítáboroknak. Amíg nem tudtak síelni, addig csak szánkóztunk, sétáltunk és élveztük a jó levegőt, na meg a sok havat. Ekkor még nem a sport miatt indultunk útnak, hanem, hogy együtt legyen a család, hiszen a férjem pedagógusként és judo edzőként kevés szabadidővel rendelkezik év közben. Három évvel ezelőtt fordult a kocka, azóta minden évben tudatosan készülünk síelni, és már nem csak az együttlét miatt szeretjük ezeket az alkalmakat, hanem magának a sportnak, a testmozgásnak az élvezete miatt is.
Mi a legvonzóbb a téli utazásban és mi a legnagyobb nehézség, ha télen keltek útra?
Nehézséget elsősorban a készülődésben érzek: beszerezni a különböző eszközöket a síeléshez a megfelelő méretben, mert a tavalyi már éppen nem jó, kinőtték stb.
És mi legvonzóbb? A látvány, amit a hegyek nyújtanak, a friss levegő és az erdőből elő-előbukkanó erdei állatok. Szeretjük, hogy élvezhetjük a hideget, a szállingózó havat, majd a napsütést. Sajnos ez itthon már egyre kevésbé tapasztalható, de ezt az élményt mindenképpen szerettük volna a gyerekeinknek megadni.
Piuk Ancsa, kétgyerekes édesanya
Sok embert hatökrös szekérrel sem lehet télen kivonszolni a lakásból, mert hideg van, csúszósak az utak, lefagy keze-lába. Ti viszont minden évben alig várjátok, hogy leessen az első hó és nekivághassatok a hegyeknek, lejtőknek, meredélyeknek. Honnan ered és mi táplálja a téli sportok iránti szenvedélyeteket?
A szenvedélyünk saját magunkból ered: egyikünk sem síelt gyermekkorában, sőt a családjainkban senki. Tv-ben láttunk síelő embereket. Én is és a férjem is elmúltunk már húsz évesek, amikor elkezdtünk ismerkedni a síeléssel és rögtön snowboarddal kezdtünk. Anyagi okokból csak hétvégi kiruccanások jöhettek szóba, ritkán is mentünk, ezért a tanulási folyamat hosszú és “fájdalmas” volt. Ekkor döntöttük el, hogy ha majd gyerekeink lesznek, akkor őket egészen kicsi koruktól szoktatjuk a téli sportoláshoz.
Mi a legfontosabb az úti cél kiválasztása során? Milyen szempontokat mérlegeltek?
Az úti cél általában Ausztria. Míg kettesben, illetve gyerekek nélkül teleltünk, teszteltünk több más környező országot is, de elérhető távolságban (4-7 óràn belül autóval) gyerekekkel - de gyerek nélkül is - ez a legbiztosabb és legbiztonságosabb, legjobban kiszámítható (a leírások egybeesnek a valósággal, nem kell plusz költségekkel számolni, nincsenek rejtett meglepetések stb.) úti cél.
Miért a külföldi pályákat részesítitek előnyben? Mi az, ami a hazai kínálatból hiányzik?
A hazai kínálattal többször is próbálkoztunk, nagyon kevés sikerrel. Az egyértelmű okok (rövid/kevés a pálya és ebből következő zsúfoltság, ha esik egy kis hó) mellett gyakran tapasztaltuk, hogy a magyarok bárhol nekiállnak beszélgetni, a gyerekekre nem mindig figyelnek, aki tud síelni, az sem tud feltétlenül viselkedni, nagyon sokan balesetveszélyesen siklanak.
Kortól függetlenül sosem hozta azt az élményt, amit vártunk volna, nekünk inkább bosszúságot okozott. A külföldi tapasztalatok alapján azt mondom, hogy ott egészen más sportnak tűnik, mint itthon. Ott Sport. Itthon nincs (még) igazi kultúrája, talán éppen a szűk lehetőségek miatt.
A gyerekeitek (13 és 16 évesek) mióta tartanak veletek a téli utazásaitokra? Miért tartották fontosnak, hogy őket is bevezessétek a téli sportokba?
A gyerekek kicsiként máshogy viszonyultak a téli sportokhoz, mint most, de mindegyiket vittük magunkkal már 2,5 éves koruktól, megadva nekik a lehetőséget. A lányunk később érzett rá az ízére, ő öt éves korától síel velünk ( addig szánkóztunk, hóembert építettünk vele, sétáltunk, játszottunk a hegyen, vagy a gyerekeknek kialakított részen tanítottuk) , a fiunk gyakorlatilag mintha erre született volna, 3 éves korától üzembiztosan síel, azóta sem érjük utol. Egészen pici koruk óta megszoktåk, hogy mi nyáron nyaralunk, télen síelünk.
Mi a legvonzóbb a téli utazásban és mi a legnagyobb nehézség, ha télen keltek útra?
Amióta iskolások, nehéz őket kikapcsolni, kivenni a suli/különóra/edzés mókuskerékből, otthon sem tudnak igazán pihenni, szerintem alkalmatlanok is rà. Ha viszont elutazunk síelni, otthon marad minden gond, probléma, a kötelesség megvàr, a síelés színtiszta családi kikapcsolódás. Mindenkinek. Míg csúszunk, nem lehet gondolkodni.
A legnagyobb nehézséget ebben az életkorban (nekünk ovis korukban jóval egyszerűbb volt) a szervezés jelenti, hogy senkinek semmilyen határidős programja, fontos meccse/versenye, beadandó dolgozata ne legyen, illetve utána az elmaradások bepótolása.
