Arra biztatnék minden kisgyermekes szülőt, hogy a töméntelen mennyiségű szőrmók és a sokadik zenélő, világító csodakütyü helyett inkább tegyünk meg mindent azért, hogy kellemes órákat, napokat töltsünk el a csemeténkkel. Akár egy kisebb barangolás, akár egy nagyobb kirándulás, nyaralás keretében.
Júliusban volt szerencsénk Bükkszentkereszten eltölteni egy hetet, augusztus végén pedig a horvát tengerpart egyik üdülőparadicsomában, az Opatija városához közeli Preluk-öbölben. Mindkét út hatalmas kaland volt, és hamar eloszlottak a kételyeink azzal kapcsolatban, hogy jó döntés volt-e egy ilyen pici gyerkőccel nekivágni a nagyvilágnak. Számos új tapasztalatra tettünk szert, ezeket szeretném megosztani veletek, hogy kedvet kapjatok a kis csöppséggel való utazáshoz!
Hegyvidéki élményképek
☼ Megtapasztaltunk, hogy nincs is annál kellemesebb délelőtti frissítő, amikor egy hegyi túra előtt csemeténk szoros testközelében fogyasztjuk el a kávénkat. És babaszemmel is milyen kellemes élmény lehet! A csatos hordozó és apa mellkasának ölelésében, a frissen főzött kávé és a hegyi levegő elegyének bűvöletében. A kis vendéglátó egység, ahol erre ráébredtünk, csöndes volt és lakályos; fokozta az otthonos hangulatot, hogy a tulajdonos hölgy épp a kerítést festette fehérre, amikor betértünk; de munkáját félretéve azonnal a segítségünkre sietett, hogy mennyei habos feketével kápráztasson el minket.
☼ A nyugalmas szemlélődést és ráérős kávézást ellensúlyozva nem sokkal messzebb már egy kisebb riadalmat okozó kalandba bonyolódtunk. A történet úgy kezdődött, hogy egy nyugodtan legelésző lóval próbáltunk közös fotót készíteni. A békés állat nyakában egy madzag lógott, úgy tűnt, hogy ki van kötve. Tökéletes volt az összhang, pici lánykámon is piros pöttyös ruha és rajtam is; Szofika kis napernyője szintén ebben a színben és mintában pompázott. Gyönyörűen sütött a nap, épp a közeli étterembe készültünk nagy lakomát csapni kipihenten, feltöltődve… Amint befejeztük a néhány percig tartó fotózkodást, és elindultunk az étterem felé, hirtelen elindult utánunk a ló. Ekkor lettünk figyelmesek rá, hogy a kötél csupán csüng a nyakában, nincs kikötve. Félelmünkben gyorsabbra vettük a lépteinket, majd a paripa is egyre szaporábban kezdett vágtázni utánunk. Ekkor tapasztaltam meg úgy igazán magamban a gyermekét mindenáron óvó anyát is, amikor szélsebesen repültem a gyermekkel a közeli vendéglő felé, s közben egy-két segélykiáltás is kiszaladt a torkomon. Megmenekültünk, a ló hála istennek lefordult a másik utcába, és hazavágtatott a gazdájához – a pincér úr tájékoztatása szerint. Itt mindenki ismer mindenkit, így a paripa is ennek – az egyébként nagyon barátságos – közösségnek a tagja, bár kétségtelen, kissé elcsodálkoztak a félelmünkön, ami szerintem nem volt alaptalan. Azért ezt az emléket is megszépíti utólag az idő, és most már csak mosolygunk rajta.
☼ Átéltük azt is, milyen kellemes érzés, amikor nincs szükség külön altatási szeánszra, órákig tartó táncikálásra, mert a program olyannyira andalítóan hat csemeténkre, hogy kérés nélkül is képes egyedül elaludni. Ezt a csodával határos gyorsaságú álomba szenderülést tapasztaltuk meg Szofika lányunk részéről, a lillafüredi kisvasúton szárnyalva.
☼ Az is maradandó emlék, amikor egyik kis túránk végállomásán sziesztáztunk, a híres bükkszentkereszti gyógyító köveken pihentük ki fáradalmainkat. A legendákról és a különös gyógyító energiáról elhíresült zarándokhelyre feltöltődni, meditálni, s – mint tapasztaltuk – olvasni járnak az emberek, tehát valami csendes tevékenységet folytatnak. Kis gyerkőcünkkel viszont nem volt sok időnk megismerni a misztikus hely varázserejét, hiszen amint elhelyezkedtem vele egy kősziklán, az ölemben azonnal hangos kacajra fakadt. Mivel nem mutatott nagy hajlandóságot a csöndben létre, úgy döntöttünk, inkább távozunk, hogy ne zavarjuk a többi zarándok mélységesen idilli nyugalmát.
Tengerparti leckék
☼ A horvát tengerparti kis üdülőparadicsomban is jó néhány emlékezetes élményre tettünk szert. Az egyik alapszabály, hogy ne keseredj el, ha a gyerkőcöd nem egy koránfekvő típus; egy ilyen pörgős, színes kis városban ennek hasznát fogod venni! Ekkor még azt a korszakot éltük, amikor este 10 előtt nemigen tudtuk ágyikóba tessékelni kicsi lányunkat, s ezt a tényt a szürke hétköznapokban igencsak fájlaltuk. Bezzeg a nyaraláson nagyon jól jött, hogy a mi gyerkőcünk 8-kor még jelét sem mutatta az álommanója közeledtének. Így nyugodtan gyönyörködhettünk a város esti fényeiben, a kivilágított épületekben és éttermekben. És a mozgalmas éjszakát mindhárman élveztük!
☼ Persze túlzásokba sem tanácsos esni az éjszakai programmal kapcsolatban, mert ha a gyerkőc átbillen a holtponton, és később fektetjük a szokásosnál, akkor előfordulhat, hogy jobban „belejön a bulizásba”, mint szeretnénk, és nem fog egyhamar elaludni. Az egyik esténk ilyen szempontból tanulságosra sikeredett! Aznap a híres Angiolina park egzotikus növényeiben gyönyörködve bukkantunk rá egy vendéglátóhelyre, ugyanis a park egyik kijárata ide vezetett. Az éjszakára kivilágított pálmafák hada és a tengerbe nyúló fedélzeten a hely saját medencéje is elbűvölt minket. Kilenc óra után indultunk vissza a szállásra, csak éppen 10 is jócskán elmúlt, mire babástól, csomagostól megérkeztünk. Egy jó másfélórás ringatózás és dalolászás következett, mire lánykánk úgy gondolta, végre elteszi magát holnapra.
☼ Azt is megtapasztaltuk, hogy babánk sokkal nyugodtabb, ha kinyílik előtte a tér, és a szűk kis panellakásból hirtelen a végtelen hosszúnak tűnő tengerparti sétányon találja magát, ahol színes parkok, pálmafák, éttermek hosszú sora kápráztatja el. Volt olyan nap, hogy 15 kilométert is megtettünk gyalog, persze több részletben, pihenőkkel. Maradandó emléknyomot is hordoztam magamon hónapokig, a talpamon díszelgő vízhólyag nem feledtette ezt a kellemes hetet! Kellőképpen felszerelkeztünk, így nem érhetett minket baj, hiszen a nagyobb sétatúrák egy részét Szofika a csatos hordozóban töltötte, de a kisméretű, „utazós” babakocsink is velünk volt általában. Mindig volt a közelben egy park vagy kávézó is, ahol megpihenhettünk, ha leánykánk egy kis mozgolódásra vágyott.
☼ Az alvással a tengerpart ölelésében sem volt probléma, sőt itt nappal többet aludt gyermekünk, mint otthon. Az erdei kisvasút mámorító zakatolásával versenybe szállva a tenger morajlása is hamar álomba ringatta. Aludt, mint a bunda, akár fürdőzés után a pálmák árnyékában, és séta közben is be-beszundított a babakocsiban, vagy a hordozóban, míg mi a sokadik kilométert róttuk a lenyűgöző Lungomare sétányon. Egy-két esetben még a tengerben ringatózva, a kis katicabogaras úszógumi által körülfonva is sikerült álomra hajtania fejecskéjét.
☼ Megtanultuk azt is, hogy ha egy baba visítórohamot kap a felnőtt nagy kádtól, korántsem biztos, hogy nem fogja szeretni a tengert. Ugyanis velünk együtt őt is rabul ejtette a sziklás part szépsége és a kristálytiszta tenger kéksége. A sziklás part mellett pedig a városi strandon homokkal feltöltött partszakaszt is találtunk, amit pedig még jobban élvezett a kicsink. Talán ezeknek az élményeknek köszönhetjük, hogy Szofika első szavainak egyike volt a víz!
Egy szó mint száz, a hegyvidék és a tengerpart is remek úti cél egy kisgyermekes családnak! A hegyekben remek panoráma fogad minket minden reggel, és a szendvicsünk mellé igazi friss hegyi levegőt is haraphatunk. Számos programlehetőség vár ránk, hordozóeszközzel nyugodtan tehetünk túrákat, és kipróbálhatjuk az erdei vasutat is, ha van rá lehetőség a környéken. A tengerpart is kitűnő választás, de természetesen a felkészültségre és az elővigyázatosságra mindig szükség van. Többek között érdemes a gyermekkel megismertetni a vizet a kiskád világán kívül is, mielőtt belevágunk egy ilyen kalandba. A tervezgetés megér minden fáradtságot, hiszen feledhetetlen élményekkel gyarapodhatunk. Az utazás igazi kikapcsolódási lehetőség az egész családnak; a fürdőzés, a tartalmas sétatúrák és a látnivalók felfedezése nemcsak a szülőknek élmény, hanem a csemete figyelmét is jobban lefoglalja, mint a hétköznapok rutinszerű mozzanatai.
Tehát: kalandra fel!
