A Külkereskedelmi Főiskolán betelt a spanyol csoport, így Rita kénytelen volt a japán nyelvet választani, amit igazán magas szinten sajátított el. Létezik, hogy ilyen apróságokon múlik a boldogság?
Rita és férje Katsumi Budapesten találkoztak, mindketten idegenvezetők. Legtöbbször japánul és japánoknak mutatják meg Magyarország szépségeit. Amikor megismerkedtek, a férje már hosszú évek óta itt élt, és még a megismerkedésük előtt eldöntötte, hogy itt is marad. „Nagyon nehéz döntés lehet annak a félnek, aki feladja az otthonát a szerelme miatt, a másik félnek pedig hatalmas teher. Ezért örülök, hogy esetünkben ez a kérdés nem merült fel. A férjem „szabad akaratából” telepedett le itt, és nem miattam.”-mondta el Rita.
Egymással többnyire japánul beszélnek, de olyan is előfordul, hogy Katsumi japánul beszél Ritához, ő pedig magyarul válaszol. Szerencsére egymás nyelvét tökéletesen megértik, ami azért, valljuk be, elég fontos egy kapcsolatban. Azt viszont szigorúan betartják, hogy a gyerekekkel – születésüktől fogva – Katsumi kizárólag japánul, Rita pedig magyarul beszél. Katsumi kénytelen volt gyorsan elsajátítani a magyar nyelvet, mivel a környezetében mindenki csak magyarul beszélt. Mondjuk ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy gyors sikereket érjen el ezen a téren is. Hogy kinek volt nehezebb dolga a nyelvtanulással azt döntse el az olvasó!
A Japánban éppen aktuális ünnephez illő étkezést igyekeznek itthon is betartani, de szerencsére a férj szereti a magyar konyhát, Rita pedig rajong a japán ételekért. Sokszor esznek japánosan, ami azt jelenti, hogy vagy japán ételt készítenek, vagy a magyar ételt pálcikával eszik. Újévkor lencsét is, és mocsit (ragacsos rizsgombócot) is esznek, vagyis a hagyományos ünnepi ételek is vegyesek. Az alapanyagok beszerzése kissé nehézkes, de a rizsfőző szinte minden nap üzembe van helyezve.
A rokonokkal, barátokkal az interneten keresztül tartják a kapcsolatot. Japánba néhány évente egyszer elutazik az egész család, de akkor legalább viszonylag hosszú időt töltenek ott. Az ő kedvenc úticéljuk természetesen Katsumi szülőhazája. Azoknak a szerencséseknek, akik eljutnak a felkelő nap országába, azt javasolják, hogy semmiképpen ne hagyják ki Tokióban a SkyTree-t, de mindenképpen látni kell és ki kell próbálni egy hagyományos japán fürdőt is! Érdemes elutazni Narába vagy Kiotóba, és iktassanak be az utazók egy utazást a Sinkanszenen (szuperexpresszen)! Ritákénak a Japánban töltött nyaralásuk volt eddig a legklasszabb. A gyermekeiket is lenyűgözi Japán. Rita ösztöndíjasként egy évet élt Japánban, úgyhogy érthető, hogy visszahúz a szíve, de érdekes, hogy a két gyermekük mennyire kötődik érzelmileg az országhoz, pedig nem is éltek ott.
A brit származású Melanie biztosan nem gondolta volna, hogy egy napon, amikor otthonától távol, Lengyelországban egy szakmai program keretében oktat, megismerkedik Lászlóval, akivel aztán összeházasodik, és egy közép-európai kis országban, Magyarországon fog élni.
Pedig az azóta két gyermekes anyuka otthona Budapest kertvárosa lett. Az ő esetükben nem volt egyértelmű, hogy itt éljenek, inkább így alakult. Mérlegelték, értékelték a lehetőségeket, és közben igyekeztek racionálisak lenni. Mindketten felsőoktatásban dolgoznak és tanácsadók. A gyerekek persze mind a két nyelven kiválóan tudnak. Az anyuka angolul, az apuka magyarul beszél a gyerekekkel, egymás között viszont csak angolul, annak ellenére, hogy Melanie szépen megtanulta ezt a minden szempontból nehéz nyelvet, sőt talán már kívülről tudja Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig című művét is, hiszen a 11 éves nagyobbik gyermekük egy budapesti színházban ebben a darabban játszik. A legtöbb ünnep, így a karácsony is máskorra esik, és a szokások, hagyományok is eltérőek a szülők kultúráiban. A karácsonyi ajándékozás Magyarországon 24-én, míg Nagy-Britanniában 25-én van, és a Mikulást is máskor várják, ráadásul a brit Mikulás nem csizmába, hanem zokniba teszi a kis meglepetéseket. Aztán ott van a Halloween, ami ugyan Magyarországon egyre divatosabb ünnep, Nagy-Britanniában igencsak fontos megemlékezés. Az anyák napja is máskor van a két országban, így a két alkalmat külön tartják, amit gondolom, egyikük se bán.
A magyar és a brit konyha helyett inkább a világkonyhát részesítik előnyben, olasz és indiai dominanciával. Természetesen vannak valamely fél számára kevésbé kedvelt ételek. A marmite (élesztő kivonat) nagyon brit dolog, amit a gyerekek megszerettek az édesanyjuktól, míg a főzelékek és a túrós dolgok a brit szokásokban nem igazán találják helyüket.
Mivel Nagy-Britannia legalább ugyanezen a kontinensen van, évente akár két alkalommal is meglátogatják a nagyszülőket, az ott élő családtagokat, és ők is két alkalommal látják vendégül a rokonságot. Egyébként pedig a telefon és az email jelenti a kapcsolattartást.
Melnek itt Magyarországon a „fun” (vidámság) hiányzik nagyon. Úgy érzi, itt túl sok a depressziós, búval bélelt, elégedetlen ember. A britek képesek saját magukon is nevetni, és nem vesznek mindent véresen komolyan.
Viszont ámulatba ejti Budapest, annak különleges fekvése és hangulata, de kedveli a Balatont, a Tisza-tavat és a Mátrát is. A Balatonhoz egyébként is szívesen utaznak a családdal és nem feltétlenül csak főszezonban. Melanie szerint Nagy-Britanniából Londont mindenképp látni kell, de nagyon vonzó a tengerpart Dél-Angliában és a történelmi városok: Oxford, Brighton vagy akár Cornwall.
És ha már utazás, elárulták azt is, hogy Görögországot nem tudják megunni, ám a tipikus turistaközpontok helyett, ők inkább a kevésbé ismert görög szigetekre szeretnek utazni, mint például Skiathos, Lefkada. Bár ott is akadnak turisták, ők inkább helyiek, és ettől sokkal barátságosabb és autentikusabb a hangulat.
