A gyerekeknek még könnyű, hiszen az iskolaév és a nyári szünet ritmusa szerint élnek. Mindez azt is jelenti, hogy amíg be nem fejezik a tanulmányaikat, nyaranta több mint két hónapjuk van arra, hogy kipihenjék magukat. Ez az a szokás, amit felnőtt korban is érdemes lenne megtartanunk. Ha máshogy nem, hát korlátozottan, hiszen nincs annyi szabadságunk, mint egy diáknak – különösen ebben az évben, amikor a digitális oktatás ideje alatt is fogyott a kivehető napok száma.
A munkaerőnk nem végtelen!
Fontos lenne tudatosítanunk magunkban, hogy a munkaerőnk nem végtelen. Bár a nagy munkabírás a mi társadalmunkban kifejezetten jó tulajdonságnak és előnynek számít, a legteherbíróbb dolgozó is kiéghet, elveszítheti a lelkesedését, sőt, akár meg is betegedhet a folyamatos, pihenés nélküli munkától. A szabadság azért van, hogy kivegyük, és a napjai alatt újratermeljük a munkaerőnket. A munkaadó is jobban jár, ha a dolgozók nem csak vonszolják magukat a munkahelyükön, hanem frissen, lelkesen végzik a feladataikat.
Az otthonunktól távol a pihenés is más
Sokszor alábecsüljük az utazás jelentőségét, pedig időről időre muszáj eltávolodnunk a megszokott környezetünktől. Különösen a nőkre jellemző, hogy otthon a pihenés ideje alatt is azon jár az eszük, mi mindent kellene még elvégezniük. Ám a házimunka nem pihenés. Az utazás, az eddig ismeretlen tájak felfedezése ráadásul segít új szemszögből látni a világot, új impulzusokat ad, amelyek segítségével azután a régi problémáinkat is máshogy látjuk. Egyszerűen segít kiszakadni a megszokott kerékvágásból, amelybe talán egy kicsit beleragadtunk.
A legjobb persze az, ha legalább egy-két hétre el tudunk utazni, de ha erre nincs lehetőség, a három-négy napos hétvégi utazások is jót tesznek – különösen, ha ebből többet is beiktatunk a nyári időszakba, sőt, más évszakokban is el-elutazunk pár napra. És bár az egzotikus, távoli országokban készült fotók kétségtelenül látványosak, itthon is van bőven felfedezni való, nem muszáj tehát messzire utazni. Az pedig már csak az ízlésünkön múlik, hogy egy minden kényelmi igényt kielégítő szálloda, vagy egy csendes erdei vendégház szolgáltatásait érezzük hozzánk illőnek.
Visszaállni is tudni kell
Aki hazatér a nyaralásból, rendszerint már másnap munkába megy. Pedig ez nem jó stratégia! Sokan számolnak be arról, hogy a pihenés, a szabadság után nehezen indulnak be a „fogaskerekek”, döcögősen, kényelmetlenül indul a munka. Nem is csoda: a szervezetünk és az idegrendszerünk nincs hozzászokva az ilyen hirtelen váltásokhoz. Érdemes még egy-két napot rászánni a „visszarendeződésre”, a rendrakásra, kívül belül. Így valóban feltöltődve, kipihenten érkezhetünk meg a munkába.
Találjuk meg minden nap a pihenés idejét
A pihenés ráadásul nem korlátozódhat az éves szabadság idejére, rendszeresen időt kell szánni rá. Minden nap találnunk kellene legalább negyedórát, amit kizárólag a saját kényünk-kedvünk szerint töltünk el: akár egy ráérős kávé mellett egy kávézó teraszán, akár a fürdőkádban az illatos habok között. A hétvégét lehetőleg tartsuk fenn a pihenésre, ilyenkor, ha csak lehet, ne dolgozzunk, és a házimunkát is tartsuk a minimumon. És ha csak tudunk, évszakonként találjunk legalább egy hétvégét, amit az otthonunktól távol töltünk, akár egynapos kirándulásokra indulunk a környékre, akár egy hosszú hétvégére megyünk egy szállodába. Ha a pihenés fontos programpontként beépül az életünkbe, minden nap, minden héten találunk rá időt, hosszú távon is kevésbé fenyeget majd a testileg-lelkileg sok gondot okozó kiégés veszélye.
