A szűkre szabott repertoár viszont azt jelenti, hogy egyes helyek bizony újra és újra felbukkannak a keresőben és bekerülnek a lehetséges célpontok közé. A nagy kérdés mindig az, hogy a (meg)szokás ereje, vagy az újdonság varázsa az erősebb a gyerekeknél.
Egy ilyen sokadalomban nem lehet mindig, mindenkinek a kedvére tenni. Nagyfiú a megszokások rabja, na, meg a finom ételeké - és a zárható ajtajú külön szobáé -, ezért ő legszívesebben mindig ugyanoda menne, ahol tudja, hogy mindezt megkapja, és bár meglepetés ebből kifolyólag nem érheti - már ami a környezetet, a tájat, a bejárható kirándulóhelyeket illeti, de legalább csalódás sem.
Vannak nála azonban kalandvágyóbb gyerekeink is, akik viszont új vidékeket is szeretnének felfedezni, őket nem hatják meg Ernő bácsi ízletes gasztrocsodái, illetve de, de az újdonság varázsa még inkább.
Ezért azt a rendszert vezettük be, hogy bizonyos időközönkét visszatérünk kedvenc helyeinkre (már csak azért is, mert néhány év alatt végére érünk a szóba jöhető úti célokat tartalmazó listának): az idő múlásával ugyanis mi is, a vendéglátók és a hely is változik és ilyenkor rádöbbenek mennyivel másabb felkeresni egy-egy helyet egy évnél fiatalabb gyerek nélkül, vagy egy-két kamasszal terhelten végigbaktatni ugyanazon a túraútvonalon, ahol a tinikorukon innen még vidáman szaladgáltak minden erőfeszítés nélkül és nosztalgikusan emlékezni, hogy pár évvel korábban még a babakocsi kerekei miatt szentségeltem, most pedig a tinédzser korú leszármazottaim miatt kezdek mindjárt hangyaszedésbe az út közepén.
Nálunk az új vidékek felfedezése és a régiek újrafelfedezése közötti egyensúly jelenti a megoldást a családban fellelhető változatos igények tökéletes kiszolgálása érdekében, illetve az én idegrendszerem megkímélése végett. Ugyanis, ha új helyre megyünk, az nemcsak a gyerekeknek új, hanem nekem is. Ilyenkor tovább tart a kicsik alkalmazkodása, a napi rutin kidolgozása, az épített környék felfedezése, a vendéglátóval való közös hullámhosszra kerülés. A bejáratott helyen ilyen nincs, a gyerekek még azt is tudják, hol a konyhában a lekvár, ha épp elfogyott volna az asztalról, nem kell ugrasztani érte senkit, mennek és teszik a dolgukat, nem bújnak a “szoknyám” mögé, ha a vendéglátó kérdéseket tesz fel és nem csinálnak úgy, mintha a cica elvitte volna a nyelvüket. A ház körüli munkába is könnyebb bevonni őket, lelkesen segítenek a gyümölcsszedésben, sőt akár a főzésben is, mert már tudják, hogy ezekért a tevékenységekért mindig jár valami jutalom, finomság ebéd vagy vacsora után.
A szokás hatalom - tartja a mondás és egy nagycsalád esetében bizony a közös családi pihenések tervezésekor néha jó szem előtt tartani, hogy a tökéletes(hez már majdnem hasonlító) kikapcsolódáshoz néha nem árt visszanyúlni/visszatérni a már kipróbált helyekhez.
