Ha viszont van bármilyen lehetőségünk segítséget kérni, éljünk vele, hiszen mindenkinek így lesz a legjobb!
Attól senki sem lesz jobb szülő, ha mondjuk lázasan, kimerülten, hasogató fejfájással is úgy érzi, a maximumot kell nyújtania, ráadásul egyedül; és esze ágában sincs más megoldásban gondolkodni – persze amennyiben van lehetősége. (Természetesen az más tészta, ha valóban semmilyen segítséget nem tudunk igénybe venni, ha megfeszülünk sem; és csupán a kényszerhelyzet miatt kell helytállnunk egyedül. Így viszont joggal feltűzhetjük a szuperhős jelvényt!) A lényeg, hogy szorult helyzetben ne kívánjunk mártírok lenni, inkább gondoljunk arra, hogy sokkal hamarabb meggyógyulunk, ha tudunk pihenni, és a gyerkőc is hamarabb visszakaphatja ereje teljében lévő édesanyját! J
Nálunk is volt már rá korábban példa, hogy néhány napig a túlélésért kellett küzdenünk kicsi lányommal, mert a nagyszülők is dolgoztak – a másik nagyiék messze laknak –, a férjem pedig nem sokkal az eset előtt volt táppénzen.
Előfordulhat viszont az az állapot, amikor úgy érezzük, még az is megterhelő, hogy a mellékhelyiségig el kell jutnunk…
Amikor annyira legyengült az immunrendszerünk, vagy épp annyira szédülünk, hogy arról még csak álmodni sem merünk, hogy a saját lábunkon eljussunk az orvosig. Ilyenkor úgy gondolom, kötelező minden követ megmozgatni. Segíthet a bajban akár a nagyszülő, akár a táppénzen lévő apuka, vagy egy épp ráérő jó barát, esetleg egy bébiszitter, ha csak egy néhány órás séta vagy játszóterezés erejéig is.
Míg anya gyógyul, a többieknek jót tesz egy kis kikapcsolódás!
És ha már a családtagoknál tartunk, és épp hétvége van, vagy az apuka szabadnapos, akkor mindenki számára sokkal gyorsabban, illetve tartalmasabban telik a nap, ha a család (még) egészséges fele valami szórakoztató programot szervez. Bizony, higgyétek el, szerintem egész jó ötlet a család másik részének kimozdulni egy kicsit, amíg anyuka eregeti a bacijait a négy fal között! Hogy miért? Mi ezt épp most teszteltük.
Egyébként is beterveztünk családtagokkal egy egynapos kiruccanást erre a hétvégére, Gyulára. Ez meg is történt, de most kivételesen nélkülem. Magam is biztattam a többieket, hogy menjenek nyugodtan nélkülem, hiszen rajtam az segít a legtöbbet jelen esetben, ha a nap jelentős részét az ágyban töltöm. És az eredmény: mindenkinek jobb volt így. Ez a kis kirándulás lehet akár egy félnapos piknik a helyi parkban, vagy történhet akár egy közelebbi vagy távolabbi településre, ezt mindenki döntse el maga. Ha apa a beteg, természetesen akkor is elővehetjük ugyanezt a forgatókönyvet: addig anya a csemetékkel – akár a barátnők, nagyszülők, testvérek társaságban – „világot láthat” egy kicsit.
Mi most konkrétan egy teljes hétvégét töltöttünk külön, és a helyzet az, mivel eléggé rozoga állapotban voltam (arcüreg- és torokgyulladás, szédülés, rettenetes közérzet), hamar elrepült. A nap nagy részében ugyanis feküdtem, aludtam vagy épp krimisorozatot néztem, és eltüntettem naponta egy „százas zsepit”. Ez idő alatt pedig kicsi lányom a férjemmel meglátogatták a közeli nagyszülőket, sőt, együtt egy napot eltöltöttek Gyulán is!
Néhány érv amellett, miért is tettük jól, hogy így alakítottuk a hétvégénket!
· Ami a legfontosabb: nem fertőztem le a szeretteimet.
· Kipihentem magam, és bár még nem gyógyultam meg teljesen, rengeteget javult az állapotom. Egy egészségesebb, szeretetteli anyukát fog visszakapni a család.
· A nagyinál apa és gyerkőc is kipihente magát… Ahelyett, hogy éjjelente az én véget nem érő egyszemélyes, ám erőteljes fúvóskoncertemre riadtak volna fel húszpercenként. (Ez egy éjszaka erejéig meg is történt, majd másnap önként menekültek a nagyszülők oltalmába.)
· Tartalmasan töltötték a hétvégét, újabb élményeket szereztek, ezzel is tovább erősítve a már egyébként is szuper apa-lánya kapcsolatot.
· Most mindannyian alig várjuk újult erővel, hogy találkozzunk, és az az igazság, hogy már nagyon-nagyon hiányzunk egymásnak.
… Hurrá, már csak néhány óra, és újra együtt! Sokkal jobban vagyok, amióta nem láttuk egymást, ezt a tényt pedig az bizonyítja a legjobban, hogy megszületett ez a bejegyzés! Ezt pedig az elmúlt napokban az ágyam fogságában nem is tudtam volna elképzelni! J
