Test és lélek

Csak mi, csajok

Valamikor a távoli múltban együtt készültünk mindig a vizsgákra mi öten. Együtt viccesebben telt az éjszaka és nagyobb volt a pánik. Ültünk a kollégiumi szobában és a legnagyobb vizsgakényszer közepette arról beszélgettünk, hogy mi lesz majd, ha megszabadulunk a szemeszterek egymást követő szorításától és önálló felnőtt emberek leszünk. Hogy mi lett? Hát visszasírjuk ezeket a vizsgadrukkban töltött éjszakákat… De szerencsére még mindig együtt.
Csak mi, csajok

Nincs időnk semmire

Miután családosok lettünk csináltunk közös levelezőlistát, aztán blogot, aztán miután ezek mind elhaltak, csak rendszertelenül jöttek-mentek az emailek és néha-néha időt teremtettünk rá, hogy találkozzunk. Ötünknek összesen 5 férje és 9 gyereke van, az ország 4 különböző településén élünk, szóval nem egyszerű összehozni egy-egy nyugodt kávézást, amikor éppen senki nem szül, babázik vagy ápolja valamelyik beteg gyerekét. Most azonban elhatároztuk, hogy idén elmegyünk együtt nyaralni. Csak mi öten csajok. Lehetetlen küldetés.


Apával szép az élet

A csajos program sarokkövei a hős apák, akik egy hosszú hétvégére vállalják a feladatot a gyerekekkel. Vannak apukák, akik számára ez szép ám rémisztő feladat is egyszerre, ezért hatásos a szelíd erőszak. A tapasztalat azt mutatja, hogy az apukák remekül elvannak a gyerekekkel és a kezdeti nehézségek után már minden csupa móka és kacagás. Anyaként tanácsos ilyenkor szemet hunyni a kisebb hiányosságok felett, mint összecserélt ruhadarabok, mosatlan edény és lekésett zongoraóra. Talán a legfontosabb, hogy meg kell bízni abba., hogy apa tökéletesen tud minket helyettesíteni. És persze, hogy időben jelentsük be az utazási szándékot, hogy legyen ideje apának és a gyerekeknek is felkészülni a három napos fesztiválra.

 

Először nélkülük

Az anyai lét folyamatos megmagyarázhatatlan lelkiismeretfurdalás, ami a legtöbb esetben teljesen értelmetlen. Amikor felvetődött a közös utazás ötlete mindegyikünkre más okból szakadt rá a pánik: ki a család gyenge anyagi helyzete miatt aggódott és nem akart saját magára nagyobb összeget kérni a családi kasszából, ki a túlhajszolt férjet féltette a három napos gyerekvigyázástól, ki pedig a szabadságát nem akarta kivenni pusztán a saját szórakozása miatt. A pánikolás oka azonban alapvetően mégis az, hogy évek óta nem fordítottunk figyelmet csak magunkra. Éppen itt az ideje, a többit pedig megoldjuk majd valahogy. Keresünk olcsóbb szállodát, bevetjük a nagyikat és kicsit sírunk a főnökünknek aztán irány a csajos hétvége! Közös reggelik, láblógatás a medenceparton, kicsi pletyka, kicsi panasz és sok-sok beszélgetés.

Mi még csak tervezzük és lelkesedünk. És ti?