Hogyan függnek össze különböző szerepeid: a coach, a digitális marketing szakember, a jövőkutató és a családapa?
Az ember fia több szerepben van jelen a földön. Számomra fontos a család és a digitális marketing szakma, amely egyben hobbim is. Önmagam és mások fejlesztése idővel a gyermekeim fejlesztésébe csapott át. Boldog ember vagyok, hiszen már egy jó ideje azzal foglalkozhatok, amivel szeretek. Arra a kérdésre, hogy mivel foglalkozom, általában azt válaszolom: „összefüggés-kezeléssel”. Erre sokan elnevetik magukat; azt hiszik, viccelek. Pedig komolyan gondolom. Rengeteg összefüggést és tapasztalatot kell feldolgozni a ma emberének. Én mindig több nézőpontból voltam képes látni a világot. Én ezt szeretem.
Formabontó motivációs előadásaidon anyagi függetlenségre és vállalkozásra buzdítod a jövő fiataljait. Miért tartod fontosnak ezeket és hogyan függnek össze a digitalizációval?
A munkám során szerzett tapasztalataimat rendszeresen megosztom másokkal. Erre kiváló terep egy nyilvános előadás. Azt mondják: szenvedéllyel csinálom. Ha van témám és egy kis tér adódik, szívesen és örömmel tanítom a fiatalokat. Van több kreatív csoportom, akikkel rendszeresen találkozunk és új, jövőbemutató technológiai fejlesztéseknek támogatjuk a marketingkommunikációját. Alapvetően vállalkozásbarát ember vagyok, és azt szeretném, ha a jövő fiataljai megértenék, hogy a digitalizáció egy kitörési pont lehet a számukra.
Digitális marketingszakemberként és gyakorló apaként is fontosnak tartod bevonni a fiatalokat a világunkba, mert „akkor ők is bevonnak az övékbe”.
Kifejtenéd?
A mai Z-generációs fiatalok – amilyenek az én gyermekeim is –, alapvetően a mátrix szülöttei. Nyitottak a változásra, a digitalizáció az életük meghatározó része, így sokszor megmosolyognak minket, ha nem tudjuk tartani velük a lépést. Ezért tartom fontosnak, hogy az ő szüleik folyamatosan képezzék magukat, mert csak így tudják megérteni, mi zajlik gyermekük fejében. Ha pedig gyermekeink látják, hogy megpróbáljuk követni őket, akkor bevonnak bennünket az ő saját kis világukba, amely egészen más, mint anno a szüleink világa volt. Az ő világukban már erősen keveredik a digitális- és a való világ. Könnyedén veszik a technológiai változásokat, értik és keresik az új lehetőségeket és kihívásokat.
Három Z-generációs kamaszgyermek édesapjaként mit jelent számodra a tudatos apaság? Apaként mit tartasz a legnagyobb kihívásnak velük kapcsolatban?
A legnagyobb kihívás számomra, hogy megtaláljam azokat a „kontakt-pontokat”, ahol be tudom vinni a tapasztalataimat a gyermekeim rendszerébe. Folyamatosan és tudatosan keresem és elemzem azokat a speciális helyzeteket, hogyan és mi módon hívhatom fel a figyelmüket egy általam fontosnak tartott eseményre, jelenségekre, elolvasásra érdemes cikkekre vagy akár jeles történelmi pillanatokra. Hogyan tudom értelmezni számukra, mi a fontos és mi az, amiből tanulni lehet. Van egy komplett listám, elolvasandó könyvekről, megnézendő filmekről vagy meglátogatandó történelmi helyekről. Mindenben azt keresem, mit is tudnék nekik tanítani. Néha persze az agyukra megyek, de elnézőek velem, mert szeretnek.
Erről jut eszembe: azt olvastam valahol, hobbid a gyárlátogatás. Ez komoly? Miért?
Kora gyermekkorom óta „kíváncsi-fáncsi” vagyok. Az első igazi emlékem egy alumínium öntöde meglátogatása volt, amelyet általános iskolai kirándulásunk alkalmával drága osztályfőnökünkkel, Helén nénivel abszolváltunk. Az osztálytól kicsit lemaradtam és gondoltam elcsenek egy pofás alumínium tömböt emlékbe, csak egyet nem kalkuláltam be, hogy még tűzforró volt. Így a szó szoros értelmében „beleégett” az emlék a tenyerembe. Valahogy így alakult ki ez a hobbim is. Több száz helyre eljutottam az elmúlt 40 évben. Voltam chipüzemben, egy tucat autógyárban, síküveg gyárban, smirgli- és gyufagyárban, sörgyárban, gyógyszergyárban, sőt még boncoláson is. Mindenből tanul valamit az ember fia. A mai napig nagyon élvezem, ha a barátaim, ismerőseim hozzásegítenek egy-egy gyárkülönlegességhez.
A másik hobbid az utazás. Sokat utaztok, kamaszgyerekeid is éltek külföldön. Miért tartod ezt fontosnak? Nehéz volt elengedni őket? És hogyan „kaptad vissza” őket?
Összetett világlátást csak „világlátottság” által lehet megszerezni. Ehhez pedig utazni kell, megismerni idegen kultúrákat és letűnt korokat. Csak akkor tudjuk merre is tartunk, ha tudjuk, honnan jövünk. Ezt szeretném átadni gyermekeimnek is. Szerencsés vagyok, mert kedves feleségem is szeret utazni, így, ha tehetjük, felkerekedünk. A kamaszkor az egyik legnyitottabb és befogadóbb korszaka a felnőtté válásnak. Borbála lányom Németországban, Bonifác fiam pedig Kínában tanult egy-egy évet. Mindketten jól vették a külföldi kint létet. Sőt, sikeres felsőfokú nyelvvizsgával tértek haza. Kamaszként mentek el, de mindketten felnőttként, tele tapasztalatokkal és élményekkel tértek haza.
Az Észbontó című, kamaszoknak szóló könyved intelmek sora a külföldi tanulmányútra készülő lányod számára. Mi volt a legfontosabb útravalód? És mit szólt hozzájuk ő?
2013-ban egy nemzetközi diákszervezeten keresztül fogadtunk egy német cserediák lányt egy évre. Karola szenzációs teremtés. Kb. fél év alatt megtanult magyarul, rendkívül jól beilleszkedett és rengeteg barátja lett. Nekünk is megtetszett ez a cserediák módszer. Borcsit pedig már mi szerettük volna küldeni Karoláékhoz. Ő kezdetben nem látta át ennek a távlati előnyeit és további lehetőségeit. Nem volt könnyű így elengedni őt. De tudtam, hogy meg akarja mutatni nekünk és a testvéreinek, hogy helyt áll majd kint. És így is lett. Neki írtam, hosszú és mély, kézzel írott atyai leveleket, hogy segítsem a beilleszkedését. Borcsinak nagyon tetszettek a levelek. Ez inspirált engem és ebből született meg – Boni fiam ötlete alapján – az „Észbontó” című könyv, amely tulajdonképpen a hitvallásom, atyai tanácsok formájában. Az első kiadás pár hónap alatt elfogyott. Sokan voltak kíváncsiak arra, vajon milyen módszerekkel tanítgatom a gyermekeimet.
Az előadás utáni kerekasztal-beszélgetés vendégei lesznek kamaszgyermekeid. Hogyan készültök erre?
Nem szeretném őket befolyásolni, a kerekasztalban kibontakozhatnak kedvükre. Nem beszéltük meg, ki mit fog mondani. Borcsi és Boni mindig megmondja a véleményét. Jó humoruk és hatalmas igazságérzetük van. Kíváncsian várom magam is az április 26-át.
