Az, hogy ez pontosan kinek az érdekét is szolgálja…, nos, maradjunk annyiban, hogy vegyesen mindenkiét: nekünk kicsit kevesebb gyerekkel kell megküzdenünk, a nagyszülők felvigyázó szemek nélkül kényeztethetik az unokáikat (már ameddig engedik ezt a gyerekek... , a kamaszokkal már kicsit nehezebb), a lurkók meg büntetetlenül “kihasználják” a helyzetet.
A klasszikus értelemben vett nagyszülős nyaralás nálunk még soha nem jött össze. Vagyis az a helyzet, amikor a családi autóba magunkon és gyerekeken kívül - ugyebár a csomagok külön utaznak, mert már nem férnek be sehova - beültetnénk a nagyszülőket is és együtt vágnánk neki az ismeretlennek. Ennek igen prózai oka van: amíg nem volt ennyi gyerekünk, kocsink se volt, most meg, hogy már heten vagyunk, ugyan van autónk, de csak hétszemélyes, így még egy pótszéket sem tudunk felajánlani családunk idősebb generációjának. (Ha egyszer lesz egy nagyobb kocsink, tutira kipróbáljuk a klasszikus felállást is, szállást pedig a KidsOasis ajánlatából választunk, hiszen ők biztosan tudják, milyen is egy családbarát hotel.)
Ezeket a körülményeket figyelembe véve, nálunk mást jelent ez a fogalom. Hogy mit is? Azt, hogy a szünidők ideje alatt a gyerekeket csoportokba osztva elküldjük a nagyszülőkhöz pihenni (gúzengúzoskodni), mi pedig alkalomszerűen meglátogatjuk őket az ott tartózkodásuk alatt egy-két napra. (A gyereksereg többi része szerencsés esetben pont ugyanekkor táborban van, így csak két fővel növekszik a létszám a látogatáskor és nem rögtön megduplázódik a vendégek száma, ami ugyebár nagyon nem mindegy még egy-két nap esetében sem, főleg az étkezések és az elszállásolás tekintetében.)
Ebben a megoldásban az a jó, hogy az idő rövidsége miatt nincs ideje kialakulni azoknak a bizonyos generációk közötti ellentéteknek, nincs feszültség a zsúfolt, vagy éppen elmaradt programok miatt, mert egyáltalán nem szervezünk ilyeneket, csak spontán élvezzük az együttlétet. Nekünk, szülőknek nincs időnk észrevenni, mekkora változásokon ment át a nagyszülőnél szünidőző gyerek a kényeztetésnek hála, így nem is idegeskedünk, ráérünk arra otthon, amikor már mindeki hazatért.
