Talán soha nem volt még ilyen választék rendezvényekből, workshopokból, színházi előadásokból – a hétvége minden percére, de még a hétköznap délutánokra is bőven jut gyerekprogram. Ráadásul mindenhonnan az árad, hogy a jó szülő nem fukarkodik az élményekkel, hiszen ezek hosszú távon is gazdagítják a gyereket. Mindez igaz is, de érdemes meglátni, hol az a pont, amikor mindez már nem pihentet, hanem túlterhel.
Az élményt adó gyerekprogram
A gyerekprogramok jó hatását nem lehet letagadni. Szerencsére egyre több belőlük a színvonalas, valóban építő jellegű: előadások, kreatív játszóházak, tudományos játékok, interaktív kiállítások sorából válogathatunk. Ezek valóban olyan élményeket adnak, amelyekre akár hosszú távon is emlékezni fognak a gyerekek. Kár lenne őket kihagyni az életünkből, hiszen sokat adnak hozzá. De remek gyerekprogram lehet az is, ha meglátogatjuk a rokonságot vagy a barátainkat, vendégségbe megyünk, kirándulunk, vagy valamilyen nem kifejezetten fejlesztő hatású, ám szórakoztató játszóházban lazítunk.
Nem vitás, hogy ezekre szükség van. A változatosság, az új élmények, impulzusok adják az élet sava-borsát – nemcsak a felnőttek, hanem a gyerekek életében is. Jó dolog, ha van miről mesélnie a családnak, amikor a „hogy telt a hétvégéd?” kérdést hallja.
Meg kell tanulnunk szelektálni
Ám a gyerekprogramok számának növekedésével az is együtt jár, hogy meg kell tanulnunk szelektálni. Nem könnyű, hiszen mindenhonnan azt halljuk, hogy az a jó szülő, aki folyamatosan foglalkozik a gyerekével, gondoskodik arról, hogy ne unatkozzon. Épp ezért igyekszünk mindenben részt venni, mindent betervezni, mindenhol ott lenni. Pedig egy idő után ez a program-mennyiség már nem biztos, hogy épít. Ha túl sok van belőle, a gyerekprogram élmény helyett kötelességgé, rohanássá válhat, és hozzáadhat a gyerekeket a mindennapi életben érő túlterheléshez.
Néha engedjük lazítani!
A túlterhelés nem üres szólam: annyira felgyorsult a világ az utóbbi években, annyi helyről ömlik ránk az információ, a sürgetés, a terhelés, hogy már-már alig győzzük szusszal. Sokszor érezzük úgy, hogy ha a rengeteg lehetőségből valamit kihagyunk, akkor jóvátehetetlenül lemaradunk, kimaradunk.
Azt, hogy a gyerekeket az elektronikai eszközökből áradó rengeteg impulzus túlstimulálhatja, már senki sem vitatja. Ám a folytonos rohanás, „úton levés”, gyerekprogram ugyanígy túlzássá válhat, és megzavarhat. Néha arra is szükség van, hogy csak úgy otthon legyünk, összebújva mesekönyvet olvassunk, szombat délben pizsamában együk a palacsintát, és ne kelljen sehová időre odaérni. Szükség van arra, hogy kötöttség nélkül tudjunk egymáshoz szólni, egymásra figyelni, legyen idő csak úgy, cél nélkül szaladgálni a játszótéren, ugrálni, rosszalkodni. Sőt, még arra is szükség van, hogy ne akarjunk mindig ott lenni a gyerek közelében, hogy hagyjuk akár egy kicsit unatkozni is. Ha felnőttként magunkba nézünk, pontosan érezzük, mennyire szükségünk van arra, hogy időnként nyugodtan megihassunk egy kávét, vagy leüljünk egy csendes helyen, miközben senki nem szól hozzánk. A gyerekek pont így vannak vele – nem mindig kell nekik a társaságunk. Ahogy a nemrég elhunyt Vekerdy Tamás írja: az egyszerű, hétköznapi tevékenységekben való elmélyülés örömét is meg kell hagynunk nekik.
Kényes az egyensúly
Azt kívülről senki sem mondhatja meg, milyen a helyes irány a gyerekprogram és a program nélküli szabadidő között. Minden családnak más a dinamikája, minden gyereknek és felnőttnek mások az igényei. Épp ezért nincs jó vagy rossz megoldás, csak egyéni, egyedi megoldások vannak. Mindenki érzi, hol az a pont, amikor már fárad a család, és melyik az a gyerekprogram, amelyiket nyugodt szívvel ki lehet hagyni, ha már túl sűrű lenne a hétvége. Ezt nekünk kell kisakkozni, napról napra, hétvégéről hétvégére, iskolai szünetről iskolai szünetre. Érzésből, azzal a bátorsággal, amely ahhoz szükséges, hogy merjünk néha kimaradni is valamiból – a haszontalan, ám valójában nagyon is tartalmas passzivitás jegyében.
Kövesd Ezt látni kell! rovatunkat, ha tartalmas, jó programokra vágysz, vagy családi kirándulást terveztek!
