Felolvasó estekre jársz, könyvbemutatókra belföldön és külföldön is. Ezekre az (munka)utazásokra elkísér valamelyik családtagod, hogy összekössétek a kellemeset a hasznossal?
Többnyire inkább szívfájdalom, hogy Amerikába, Kínába, Ausztráliába nem tudom magammal vinni őket. Viszont immár hetedik éve minden nyáron a kapolcsi Kaláka-versudvar egyik főszervezője vagyok, és lányaim a stábtagok. Elképesztő zenei élmények és a közös munka öröme, kínja kapcsol össze minket. És amikor egyszer fesztiválzárás után ruhástul táncoltunk a zuhogó esőben, akkor sikerült kiadni minden feszültséget magunkból. Olyan is volt, hogy három nagylányomat elvittem egy prágai fellépésemre, jókat ettünk, sétáltunk, beszélgettünk, sörözgettünk...
Gondolom, a versekhez is nélkülözhetetlen az élményszerzés. Te mennyire tudsz időt szakítani ilyenkor arra, hogy megismerd az adott helyszínt?
Amerikában, Kínában olyan magyarok vezettek körbe a helyi valóságban, akik hosszú évek óta élnek ott, és elképesztő izgalmasan látják az adott országot. Így aztán tudomást szereztem arról, hogy a fiúpisiben főtt tojás élettani hatásai páratlanok, azon felül ez tradicionális étek is Tien-Csin tartományban. Vagy hogy a jó amerikai nem dobja ki az elhasználódott lobogót, hanem a nemzeti zászlóégető emlékhelyre viszi, ahol mini szertartás keretében elhamvasztják. Sok ilyen izgalmas dologból marad ki, akit csak útikönyvek vezetnek. Bár a New York-i Vasalóház kapcsán a neten olvastam, hogy sajátos formája miatt megtöri a széláramlatokat, és a gigerlik régen itt bámulták a bokákat, hiszen állandóan lobogtak a szoknyák. Úgyhogy a virtualitás se rossz kalauz.
Egyszerre vagy nagypapa és apuka. A legnagyobb gyermeked 24 éves, a legkisebb 2. Hogyan képzeljük el nálatok a családi nyaralást?
Lehet, hogy nem jó marketing, de így van: ha össze tudunk jönni itt, Zsámbékon vagy menyem szüleinél, Nagykovácsiban minél többen, az már ünnep, nem vágyunk igazán utazni. Ugyanakkor voltunk nemrég Gömörszőlősön, a bútorfestő-táborban, ahol feleségem dolgozott, s közben a nagyok kicsi lányunkat szórakoztatták, kísérgették ebben az idilli kis faluban. A környék festett mennyezetű templomain is ámultunk sokat. Augusztusban a Kaposfest rezidens költője leszek, és már nem velünk élő Dorottya lányommal kettesben tudunk örülni a fantasztikus koncerteknek, no meg beszélgethetünk, kirándulgathatunk is.
Félpanziós családbarát hotel, tágas, ám önellátós apartman, falusi vendégház vagy a kempingezés? Ti melyiket választanátok?
2004-ben kaptam egy műfordítói ösztöndíjat, mellyel másfél hónap alatt végigjártuk akkor öt gyermekünkkel egész Franciaországot. Jártunk Párizsban, az Alpokban, a tengernél, Nancyban, és Máriacellen át jöttünk haza. Barátok lakásában kaptunk szállást, ez tökéletesen megfelelt nekünk, magunk főztünk, nem feszélyezett semmiféle "személyzet" jelenléte. Persze remek volt az is, amikor az egyik dunántúli hotel vendégszeretetét élveztük fiamékkal, volt jó kis wellness, bőségtál reggel-este...
Zsámbék, ahol egy „mézeskalács házban” éltek, a nyugalom szigete lehet. Egyáltalán vágytok arra, hogy felkerekedjetek és elutazzatok közösen?
A rövid válasz: nem igazán. A környéken sok a kirándulási lehetőség, a Romtemplom eleven történelem, a Kálmán-cukrászda nagyszerű, most nyílt egy Dióhéj nevű hangulatos kávézó, a Színházi Bázison folyamatosan fogyaszthatunk kultúrát, a piacon kedd-pénteken pedig jó a társaság, friss a lángos, és a házi sajtok-kolbászok-olajbogyók-zöldségek-gyümölcsök is nyomnak a latban. Úgyhogy jöjjön inkább mindenki Zsámbékra!
Melyik utazásotok volt a legemlékezetesebb?
Mindenképp a francia út. Mikor kicsi gyerekeinket megkérdeztem, mi volt a kedvenc pillanatuk, egyik a francia festőbarátom feleségétől kapott színes gumigyíkokat emlegette, a másik egy tiritarka Trabantot, melyet valahol az autópályán láttunk. Persze azért a tenger meg a havas hegyek se voltak rosszak. Ja, és amikor negyven fokban uzsonnázgattunk egy benzinkút mellett, a kisült füvön, egy svájci kamionos két jéghideg sárgadinnyét ajándékozott nekünk...
A nagyok már nem élnek veletek, a kamaszoknak is saját programjaik vannak. Mi az az alkalom, amikor mindenki együtt van? Közös nyaralás vagy utazás szóba jöhet?
Amikor még csak fiam élt külön, kitaláltuk, hogy mivel mindenkinek mindene megvan, karácsonyi ajándékként egy Firenze-környéki utazást veszünk a családnak. Egy toszkánai kis kúriában laktunk, és a nagyon kellemes olasz télben bejártuk Sienát, Ravennát, Velencét, Assisit, Caorlét és a környéket. Először meg kellett birkóznunk persze a dühös kirohanásokkal, miért nem szilveszterezhetnek a barátnőkkel... Ám sosem fogom elfelejteni, hogy bár mi szülők, hullafáradtan lefeküdtünk aludni Óév éjszakáján, arra ébredtünk, hogy lányaink a távoli tűzijátékok fényénél a csodás mediterrán kertben a Himnuszt éneklik önhatalmúlag.
Ha útra keltek, vízpartra vagy a hegyvidékre vágytok inkább?
Feleségem inkább a hegyekbe, amit én is szeretek, de inkább csak lentről. Azt egyszerűen nem bírom, amikor kicsikkel botladozunk a meredély szélén, kikészülők. Mikor a Magas-Tátrában fel kellett ülnöm a lanovkára, utána Julival cserébe megnézettem a Ponyvaregényt. Nem szereti a nyomasztó filmeket, úgyhogy ő se köszönte meg. Strandlény nem vagyok, de a tenger mindig elbűvöl, bár most régen láttam... Legutóbb, mikor a San Francisco melletti Alamedában futottam reggel az óceánparton.
Egyik interjúdban említetted, hogy terveztek egy unokatábort a feleségeddel, amikor a szülők foglalkozhatnak egymással. Megvalósult?
Odébb van az még, kicsik a kicsik. Részben persze már kísérletezünk vele, Margit lányom és Aliz unokám nálunk nyaralnak most a főváros izzó betonkoporsója helyett. Kisjuli lányunknak, aki afféle egyke a maga két évével, azzal kell megküzdenie, hogy mintha kistesója érkezett volna, mindenen osztozni kell. Sok szép pillanat, sok küzdelem, de alakul a helyzet!
A falmászás az egyik szenvedélyetek. Van még valami sport amit örömmel űztök?
Maradjunk abban, hogy a gyerekeink nagy falmászók. Ágnes lányomat viszont szinte kizárólag a lovaglás érdekli. Engem a tériszony miatt cseppet se vonzanak a falak, maradnék idelenn köszönettel. Tizenöt évig cselgáncsoztam, húsz éve focizok, kosarazok heti két-háromszor.
Végezetül kérlek, segíts a szülőknek! Melyik kötetedet vigyék magukkal egy következő utazás idejére, hogy csökkentsék a „Mikor vagyunk már ott?” nyafogást?
Szerintem A világ legrövidebb meséi meg A világ leggonoszabb meséi a maguk humorával, rövidségével épp erre valók. De a Dombontúli mesék kötetei és plüss-állatfigurái is segíthetnek.
fotó: Raffay Zsófia
