A családunkban alapfeltétel, hogy minden gyerekünk megtanuljon úszni, mert jó sport, a víz pedig veszélyes közeg tud lenni, jobb hát az óvatosság..., ráadásul az uszoda tőlünk 8 perc gyalog: végre egy hely, ahova egyedül is el tudnak menni - ha már elértek egy bizonyos életkort - és nem kell taktikáznom, szervezkednem... vagyis csak egy kicsit, amíg kicsik.
Az úszni tanulás viszont együtt jár azzal, hogy a gyerekek megszeretik a vizet, nem kicsit, nagyon. Onnantól kezdve pedig nincs megállás, az úti célok kiválasztásánál nagyon fontos szempont lesz, hogy helyben vagy nagyon közel, de legyen legalább egy, úszásra, pancsolásra alkalmas medence.
Igen, ám, de mi, szülők, továbbra is megmaradunk a gyereknevelés szempontjából igen elmaradottnak tekinthető két lábbal és két kézzel rendelkező emberi formánknál és nem változunk polippá, ami sokkal praktikusabb létforma lenne, ha gyerekekkel wellness fürdő megközelítésében gondolkodunk.
Már az intézmény - legyen az zárt vagy nyitott - megközelítése sem egyszerű, mert a gyerekek bezzeg ilyenkor a fénysebességnél is gyorsabban képesek átöltözni és útnak indulni, én meg a szokásosnál is lassabban vagyok képes összepakolni, hacsak nem akarunk ugyanannyi bőrönddel levánszorogni a medence partjára, mint amennyivel otthonról eljöttünk. Mert persze minden kell: játék (soha nem gondoltam volna, hogy a felfújható játékok leeresztett állapotban kétszer akkora helyett képesek elfoglalni, mint amekkorára a leírás szerint a valóságban fel lehet fújni őket), váltóruha, törölköző, papucs és fürdőköntös, inni- és ennivaló vagy egy nagyon dagadt pénztárca (ez utóbbi több okból sem kivitelezhető: egyrészt őrizni kell és öt gyerek mellett egy szülő kiesése az aktív támogatói csapatból felér egy istencsapással, másrészt nálunk ez nem létező fogalom).
A medence melletti történések leginkább azokra a számítógépes játékokra emlékeztetnek, amikor a delikvens kiinduló pozícióban középen áll és a képernyő tetejéről szépen, lassan - aztán egyre gyorsabban - különféle tárgyak kezdenek potyogni, a cél pedig az, hogy minél többet begyűjtsön belőlük..., de természetesen az a legjobb, ha az összeset elkapja. Vannak köztük nagyobb értékűek is és néha muszáj választania, hogy melyiket hagyja "veszni" egy értékesebb találatért.
A biztonságos uszodahasználat gyerekekbe szugerálása után (enélkül egy lépést sem tehetnek a medencék irányába) megkezdődik a fent vázolt virtuális játék életbe való átültetése, amiben mi, szülők, ugyan soha nem győzhetünk, de minden egyes alkalommal egy kicsit tovább juthatunk a pályán és ha jól dolgoztunk, akkor extra ajándékként megkapjuk, hogy "csúcs volt ez a nap, ősök"!
Hát, nem megéri?
