Első csúcspont, mikor mindenki, és a mindenki által fontosnak tartott sok cucc a kocsiban van. Igazi leplezetlen öröm ül ki rám. A vakáció első ajándékaként egy sokgyerekes, éppen utazásra készülő apának kell ez. Mindig vicces, mikor megkérdezik a munkatársak, hogy hogyan telt a pihenés… én visszakérdezek, hogy szerinted 3-4 vagy akár egy gyerekkel is, milyen pihenésről beszélhetünk? Egy nagycsalád utazásainak napjai nehezebbek, mint a hétköznapok, de olyan kalandokat rejtenek, amiért érdemes ez egész macerát bevállalni.
A tervezett indulási időpontot sokszorosan átlépjük. Nincsen mese, se megoldás. Perceink, óráink valami fekete lyuk csapdájába kerülve örökre itt hagynak bennünket. Mindig be kell szerezni valami nélkülözhetetlen izét. Ha úgy van, fürdőruhát, sapkát, telefontartót a kocsiba és nem is említettem a még szükséges elintéznivalóknak a sokaságát, amit nem hagyunk ugyebár hátra. Például a rendetlen, szaladó lakást makacs módon nem tudjuk nyugodt szívvel itt hagyni. De nem is az itthagyás, hanem az újra találkozás ambivalens érzése az, ami rendet kíván indulás előtt. Egy nagycsaládosoknak szánt wellnes szállóban rend, nyugalom, csend, kikapcsolódás, és meleg étel vár. Illetve izé... csend nem, és kikapcsolódás is csak korlátozottan. Igazából a családi kikapcsolódásunk mindig szakaszos. Ritkán van, hogy egyszerre nyílik lehetőségünk a ki – vagy ahogyan én hívom – a bekapcsolódásra. Aludni sokáig, a kalandparkos fára való felmászás, a tudod, hogy fura íze lesz a feltálalt ételnek, de szereted várni: ezek a családunk mind más és más tagjainak okoznak örömet, és másoknak mérhetetlen unalmat.
Kikapcsolódni a szokásos mókuskerékből. Kikapcsolódni a folyamatos gyereknevelési kényszerből. Kikapcsolódni a saját életünkből. Azért ez nem olyan egyszerű. Ennek megfelelően a nyaraláshoz, vagy családi utazáshoz fűződő elvárásaim nem is ezekre épülnek. Sokkal inkább valami újszerűt megtapasztalni - a gasztronómiai élvezeteken túl is. Egy múzeum, egy izgalmas tájház – unalmasból sok van – egy helyi érdekesség, a kora reggeli piac, ami közel hozza azt az életet, amit a helyiek élnek. Eljátszani a gondolattal, hogy mi lenne, ha itt kellene tényleg élnem. Nem csak 5-8 napra.
Egy izgalmas város atmoszférája kiemel az egyensúlyomból. A gyerekek számára sem a fagyi, a vattacukor, a bringóhintó, a “csak az éppen nyaralók kedvvéért működtetett szolgáltatások” a vonzóak. Hanem az új, más élethelyzetek, melyekben barátságokat köthetnek, újszerű tapasztalatokat szerezhetnek. Persze, jó ha van minden komfort, kellemes svédasztalos reggeli, meg a baba wellness, de ezek a kalandokra való felkészülést szolgálják ki csupán - számunkra nem önmagukért valók.
Aztán, ahogyan megtelünk kalandokkal és ráununk a szálloda müzlijére, érezzük, hogy vár az otthon rendje. A megszokott életünk mágnesként kezd el vonzani mindannyiunkat. Jó hazaérni, elrakni a nyaralós-utazós ereklyéket a nekik megfelelő helyre. Feltolni a gépre az 1254 képet, és arra gondolni, milyen jó is volt utazni.
