Vannak az életben szerepek. Rengetegszer hangzik el, hogy anya vagy éppen apa, de mennyire klassz, hogy van egy kifejezés a kettő egységére is: szülők
Az az egészséges, hogy a gyermek egyszerre kap két különböző látásmódot, két nem egyező természetet, vérmérsékletet, engedékenységet, szigorúságot, két mégiscsak hasonló és számára egyformán fontos embertől.
A jelentősebb dolgokban egyetértenek vagy közös nevezőre jutnak a szülők, mielőtt a gyermek elé állnak. A legfontosabb pedig mindig számukra maga a gyermek, akinek jót akarnak.
A szülők gyermekük iránti szeretetükben megkérdőjelezhetetlenek.
Lehet különbözőképpen nevelni, szabályokat hozni és mindenáron betarta(t)ni, ösztönből cselekedni, büntetni-nem büntetni, dicsérni-nem dicsérni, engedni vagy óvni-félteni, a lényeg és amit senki nem vehet el tőlünk, hogy mi vagyunk a saját gyermekünk számára ANYA és APA. A szülei. Nemcsak elég jók, hanem a legjobbak számára!
Olyan fontos személyek, akikre felnéz, akiktől tanul, akiket másol, akikre büszke és mindenekelőtt: akiket feltétel nélkül szeret.
A gyermekeink ahogy sok más témában ( bőrszín, betegség, stb.) nem ítélkeznek, nem agyalják túl, csak a leglényegesebbel foglalkoznak. Pontosan tudják és érzik, hogy szeretik őket. Ők pedig pont úgy, olyan szülőnek szeretnek minket, amilyenek vagyunk.
Éreztessük minden nap, mennyire fontosak nekünk, mennyivel boldogabb az életünk, amióta megszülettek.
“Teljesen normális és egészséges igényünk, hogy különlegesek legyünk a szüleink számára, hiszen ki más adhatná meg nekünk azt az alapélményt, hogy egyszeriek és felcserélhetetlenek vagyunk, ha nem az anyánk vagy az apánk?” (Almási Kitti)
Mindig meghatározó marad az ember számára, amit otthonról, gyermekkorából hozott. A szülők által teremtett napi rutin az összes gondoskodással és aggódással együtt kihat majd a gyermeke felnőttkorára is.
Mutassunk példát, figyeljünk rá, hogy tetteink és szavaink ne ütközzenek, törekedjünk a következetességre, de nem kell tökéletesnek lennünk, nem baj, ha hibázunk.
Kérjünk bocsánatot, bánjunk velük emberként, mert azok, és mindig-mindig feltétel nélkül szeressük gyerekeinket.
Ez az ami igazán számít!
Mi vagyunk a legjobbak számukra, mindaddig amíg szeretjük a gyerekeinket.
"Az, hogy kik vagyunk, és hogyan viszonyulunk a világhoz, sokkal inkább meghatározza, hogy milyen felnőtté válnak a gyerekeink, mint az, hogy mennyit tudunk a gyereknevelésről.” (Brené Brown)
