Hiszen otthon is el tudjuk tölteni az időt, ráadásul sokkal kényelmesebb körülmények között vagyunk, ha hazatérünk a napközbeni programok után: mindennek tudom a helyét, ha esetleg nem volt elég az ebéd, vagy nem ízlett valamelyik gyereknek a vacsora, akkor mindig van dugi kaja, ha este tizenegykor jön rám a nassolhatnék (igen, előfordul, gyarló ember vagyok és öt gyerek édesanyja, szóval van ilyen...), csak bemegyek a kamrába és előbányászok egy tábla csokit a lisztek mögül, ahova jól elrejtettem. Ha utazunk, akkor ezek nehezebben megvalósíthatóak, nem lehetetlen küldetések, csak nem olyan egyszerű kivitelezni őket, mintha itthon lennénk.
Ennek ellenére utazunk. Minden évben. Egyszer legalább…, de most, hogy már nagyobbak a gyerekek, Legkisebb is elmúlt három éves, már két utat tervezünk az egyszer 10 éjszakás közös családi kikapcsolódás helyett. Ez persze még több gonddal, intézni- és szerveznivalóval jár… és mégis alig várjuk, hogy induljunk. (Mondjuk a kamaszaimat nem kérdezném meg, legyen annyi elég, hogy a többség így érzi.)
De miért jó utazni? Lehet közhelyeket puffogtatni, hogy új helyeket felfedezni élményszámba megy, kimozdulunk a szürke hétköznapokból, megismerünk más vidékeket, embereket, szokásokat… Ja, persze. Ezért is jó utazni. Meg azért, mert hétköznap szinte alig látom a gyerekeimet, alig tudok róluk valamit, pedig igyekszem velük sokat lenni, jelen lenni az életükben, játszunk, alkotunk együtt, mégis az utazás alatt olyan oldalukról ismerem meg őket, amelyek a hétköznapokban, a nagyon nagy rohanásban észrevételenek maradnak. Például, hogy Nagylány tengeribeteg - tök jó, hogy ez a mi autónkban derült ki és nem egy iskolai kiránduláson mutatkozott be a nagyközönség előtt ezzel a tudományával, vagy hogy Négyes spontán penge fizikából és olyan kérdéseket tud feltenni, hogy épp itt az ideje előbányászni a középiskolai tankönyveket, szerencsére csak Nagyfiú fiókját kell kicsit feltúrni hozzá. Az is kiderül ilyenkor, hogy bár rém sokat tudnak veszekedni, de alapjában véve jó testvérek, sőt olybá tűnik, mintha kedvelnék is egymást.
A fentiekből talán egyértelműen kitűnik, a közhelyeken túl miért szeretünk utazni, miért oly fontos ez az alapjában véve rendkívül sok előkészülettel és a felkészülés során nem kevés vesződséggel járó tevékenység a családunk számára.
