A kezdetek...
Alapvetően mindig is „pocakos” voltam, még igazán vékony koromban is, így eredendően megvolt a hasammal való elégedetlenségem. Tehát, amikor megszületett az első babám már akkor is tudtam, hogy a számomra rémisztő helyzeten változtatni kell. Persze nem mondom, hogy a többi testrészemmel elégedett lettem volna, de azzal nem törődtem annyira.
Akkoriban még emlékszem, bújtam az infókat, mit lehet, mikortól és hogyan szülés után, így igyekeztem fokozatosan otthon tornázni. Mivel azonban úgy éreztem, hogy ez az egész bohóckodás annyira nem célravezető, próbáltam speciálisan keresni, mit is kezdjek friss kismamaként magammal. Mert ugye, könnyen hozzászokik az ember lánya ahhoz, hogy lemegy mondjuk egy aerobikra vagy az edzőterembe egyedül, barátokkal, de amikor egy apróságról gondoskodsz már, ezek a lehetőségek nem biztos, hogy elérhetők.
Otthoni edzések
Első nekifutásnak itthon ismert fittness-ladyk különböző videóira tonizáltam a testem, aztán egy-két barátnőm által már kipróbált, külföldi mester anyagait szereztem be, és azokkal múlattam az időt a négy fal között. Nem mondom, hogy eredménytelen volt, de hamar rá kellett jönnöm, hogy hiába sportoltam szinte egész életemben valamit, azért az a kilenc hónap, hízás, nagy pocak, császár, bizony nyomott hagyott a kondimon, a hasizmomról nem is beszélve.
Jó pár évvel ezelőtt, amikor még a fiam született, annyira nem voltak népszerűek a babával tornázós órák, mármint úgy, hogy lemész egy terembe és van lehetőséged a kicsivel együtt mozogni. Így a rossz időben maradt az otthon melege, a nappali szőnyegén való gyötrődés, majd amikor már lehetett vagy volt olyan idő, gyors sétákat téve próbáltam edzeni magam. Bár a szülés előtti formám épp a következő gyerkőccel való várandósságom kezdetére sikerült majdnem visszaszereznem, hiányoztak a csoportos vagy egyéb más foglalkozások is.
A második bébivel a várandósság elég problémás volt, így inkább azon pörögtem, hogy elkerüljem a koraszülést, persze azért közben is igyekeztem óvatosan, de mozogni valamit. Viszont az ő születése után azon kaptam magam, hogy sokkal jobban kinyílt a világ. Alig három év alatt ugyanis már egy csomó olyan óra volt, ahova babával is könnyedén el lehetett menni. Igazi ugrálós órára is akár. A legtöbb ilyen órán már úgy tudsz részt venni, hogy magadra csatolod a picit egy hordozóba, és már mehet is a mókás edzés.
Szétnyílt hasizom
Ezzel egyidőben fedeztem fel azonban a szétnyílt hasizmom. Bizony ez az „elváltozás”, amikor az egyenes hasizmok azt „mondják”, pár centire, pár ujjnyira eltávolodnak egymástól. A probléma – ami szinte minden olyan nőt érint, aki valaha szült - érezhető, látható is és bizony ráadásul kezelendő! És, hogy miért? Mert nagyon fontos, hogy helyrebillentsük a has- és hátizom egyensúlyát, ezzel is csökkentve a derék és csípő körüli fájdalmakat. És ha mindez még nem volna elég, ha a hasizmok nem tartanak megfelelően, többek között olyan gondjaid lehetnek, mint a köldöksérv, inkontinencia, méh- vagy hólyagsüllyedés.
A problémát könnyen be lehet azonosítani, aki ért hozzá, percek alatt meg tudja mondani/mutatni, hogy mekkora a gond, viszont a kezeléshez speciális torna kell. Ráadásul sok, korábban bevált hasizomgyakorlatot már nem is végezhetsz, ha nem akarsz rontani a helyzeten.
Szóval, nagyon sokat foglalkoztam ezzel a dologgal, utána olvastam, utánajártam, szakértőhöz fordultam, hogy megtanulhassam a szükséges gyakorlatokat. Jelenleg apró lépésenként igyekszem rendbe hozni a kérdéses területet, de néhány hét után is már érezhető, hogy javul a helyzet.
Nyilván az, hogy milyen mozgásokat végezz, rajtad is múlik, illetve azon is, hogy milyen a habitusod: mert van, akinek kifejezetten a jóga segít testben és lélekben is, de van, aki mondjuk csak a saját testsúlyos edzésekre esküszik.
Összességében azonban arra mindenképp fontos és talán a legfontosabb odafigyelni, hogy szülés után fokozatosan terheld magad (akár otthon, akár bármilyen edzésen), mert a hormonok és egyéb tényezők jelentősen megváltoztatták a tested állapotát.
