Karancslapujtőn születtél. Hol van ez a mesésen hangzó település, és mit jelent neked?
Nógrád megyében, Salgótarján közelében, a gyönyörűszép Karancs-hegység völgyében, erdők ölelésében található. A gyerekkoromat jelenti, itt nőttem fel, és a mai napig megdobogtatja a szívemet, ha ellátogatok oda. Édesanyám testvérei és nővérem is itt él, úgyhogy, ha erre vezet az utam, mindig beugrom hozzájuk, vagy a parkban beszélgetünk, sétálunk. Jó érzés, hogy mindenki nagy szeretettel fogad, megállítanak, ölelgetnek.
Táncművészeti szakközépiskolába jártál, sőt tánciskolát is alapítottál. Hogyhogy nem a tánc irányába mentél tovább?
Nekem sokáig a tánc volt a mindenem. Nyolcadikos koromig a Karancs Néptáncegyüttes tagja voltam. Eljutottam velük Olaszországba, Lengyelországba és még sok más helyre. Versenyekre jártam, és egyik alkalommal én hozhattam el az Aranysarkantyú díjat. Az általános iskolai tanulmányaim után Nyíregyházán a Táncművészeti Szakközépiskolában folytattam a tanulást, de csak két évig jártam oda. Visszahúzott a szívem Karancslapujtőre, ahol tánciskolát alapítottam. Megegyeztem az általános iskola igazgatójával, hogy kapok egy termet, ahol a fiataloknak tarthatok foglalkozásokat, cserébe viszont a kicsiket tanítsam néptáncra. Nagyon szerettem tanítani, és a feleségemet, Nikit is ennek a tevékenységemnek köszönhetem, hiszen ő is jelentkezett a táncórákra, ahol szépen, lassan egymásba szerettünk.
A 2012-es X faktor hozta meg a sikert, de odáig el is kellett jutnod. Mi vagy ki adott erőt neked, hogy végigvidd a tervedet? Ki egyengette az utadat? Ekkor már két gyerekes apuka voltál.
Erre a kérdésre mindig ugyanaz a válaszom. Hiszem, hogy a nehéz időszakban Isten irányít, nem véletlen, hogy ekkor is hozzá fordultam, és fordulok a mai napig. Ugyanakkor a családomra is mindig számíthattam, ők mindig mellettem álltak.
Egyébként eszem ágában nem volt jelentkezni erre a műsorra. Előtte rengeteg más tévés tehetségkutatóban (Megasztár, Csillag születik stb.) jártam, ahol azonban nem értem el sikereket, az egésztől csakhamar elment a kedvem. Arra gondoltam, hogy abbahagyom, és az energiámat inkább a családomra és a megélhetésünkre fordítom, semmi mással nem foglalkozom. Aztán, úgy látszik, a Jóisten mégiscsak azt akarta, hogy érvényesüljek a tehetségemmel, amivel egyébként hiszem, hogy mindenki rendelkezik, csak éppen meg kell tanulni megfelelően kamatoztatni.
Az történt, hogy megnyertem egy Nógrád megyei versenyt, és a versenyt szervező fiúk elhatározták, hogy beneveznek az X-Faktorba, mert szerintük ott lenne a helyem. Tényleg semmi kedvem nem volt hozzá, de közben ott motoszkált a fejemben, hogy mi van akkor, ha tényleg ettől változik meg az életem. Végül rábólintottam, de megbeszéltük, hogy csak akkor vállalom, ha a családtól nem választ el senki és semmi.
Megnyerted, és nem tűntél el a süllyesztőben. Hogy csináltad?
Sokan azt hiszik, hogy aki megnyer egy ilyen versenyt, és bekerül a szakmába, onnantól kezdve rózsaszín felhő az élete, pedig nagyon nem így van. Ez egy nagyon kemény, erős szakma. Én valóban szerencsés vagyok, mert hiszem, hogy a feljebbvalónak tervei vannak még velem, ráadásul olyan emberek vannak körülöttem, akikre számíthatok.
Egyébként pedig vallom, hogy ebben a szakmában folyamatosan ötletekre, megújulásra van szükség. Szerintem ez a titka.
Az egyik nyereményed egy Dominikai utazás volt. Kicsit mesélnél róla? Kivel voltál? Hogy tetszett?
2012. decemberében nyertem meg, de csak rá egy évre mentünk el a feleségemmel, méghozzá úgy, hogy a házassági évfordulónk és a 25. szülinapom is pont akkorra esett. Nagyon nagy álmom volt, hogy láthassam a tengert, mert bár a néptáncos időszakomban sokat utaztam, ez akkor mindig kimaradt. Dominikán aztán jól megkaptuk az első tenger élményt. Fehér homokos, pálmafás part, pont olyan, amilyet a képeslapokon lát az ember. A szálloda minden vágyunkat kielégítette, de azért igyekeztünk minél többet látni az országból. Eljutottunk a kis falvakba és Sanoa szigetére is. Csodálatos volt. El is döntöttük, hogy egyszer a gyerekeket is elvisszük oda, ezt nekik is látniuk kell.
Viszonylag korán lettél édesapa. Mindig nagycsaládot szerettél volna?
Mindig is fiatalon szerettem volna apuka lenni, és mindig is nagycsaládra vágytam. Tudatos döntés volt a házasság és a gyerekvállalás is. Nikivel már a kapcsolatunk elején megbeszéltük, hogy 3 gyereket szeretnénk, a többit pedig Istenre bízzuk.
A gyerekeid is muzikálisak? Szoktatok együtt énekelni?
A legkisebb, Nolen Gergő nagyon szereti a zenét, és imád táncolni. 1 évesen már kedvenc dalai voltak. A középső gyermekem, Denisz már komolyan dobol, és ütős hangszereken játszik a szomszédok nagy örömére. Azért igyekszünk úgy időzíteni a gyakorlását, hogy ne zavarjuk a lakókat. A kislányom Karla most kezdte az első osztályt, már folyékonyan olvas, és nagyon szereti az iskolát. Már most látom, hogy nagyon okos, és elképzelhető, hogy nem a zene irányába megy tovább.
Most min dolgozol? Még mindig az autentikus cigányzenét és a nagyon modern trendi alapokat ötvözöd egymással? Ez nagyon különlegesen hangzik.
Roma Soul zenekarommal autentikus cigányzenét játszunk egy kis érdekességgel, modern hangzással, hogy azoknak is elfogadható és fogyasztható legyen az ősi autentikus zene, akik eddig nem hallgatták ezt a műfajt. Az a jó ebben, hogy így a fiatalokhoz is eljut a cigányzene. Lassan, de biztosan jutunk előre. Nemrég jelent meg az első nagylemezünk, és éppen a napokban utaztam le Baksra, ahol a Tha Shudras együttessel közösen forgattunk le egy videoklipet. Baks egy Szeged melletti település a Pusztaszeri Tájvédelmi Körzetben, gyönyörű erdős területen. A klip üzenetet hordoz. Mi a romatelepről indulunk, ők az erdőből, majd összetalálkozunk középen, és együtt zenélünk tovább a művelődési házban.
Azt szerettük volna elmondani, hogy jó együtt élni. Egyébként is fontosnak tartom, hogy legyen értelmes mondanivalónk azoknak, akik a zenénket hallgatják.
Heti 2-3 koncertet adsz. Hogy marad időd a családodra?
Az én énekesi munkám rugalmas, és sokkal több időm van a családra, mintha reggeltől estig 8 órában dolgoznék. A fellépések csak néhány órát vesznek igénybe, a forgatások se egész naposak, bár nyilván a nyári időszak zsúfoltabb, akkor valóban kevesebbet vagyok otthon, de még így is jut idő a családra, tartalmas programokra. Kedvencünk a Gellérthegy, de szeretünk sétálni a Margitszigeten és a közeli erdőben is. Mivel nyáron több a fellépés, nem nagyon tudjuk előre tervezni a nyaralást, inkább spontánok vagyunk. Ilyenkor csak 3-4 napra tudunk elszakadni, de idén megpróbálom úgy szervezni a dolgokat, hogy egy egész hétre el tudjunk utazni. Most Izraelbe készülünk. A feleségemmel már jártunk ott, de most anyósomat és apósomat is magunkkal visszük. A gyerekekkel eddig csak belföldön pihentünk, de úgy tervezzük, hogy idén velük is kicsit messzebbre elutazunk.
Mi alapján választotok úticélt? Mások ajánlása vagy a net segítségével?
Mindig megnézem a neten előre az ajánlatokat és a véleményeket, és fontos szempont, hogy a hely családcentrikus legyen. Nekünk jó, hogy nem kell vinni a kiságyat és az egyéb felszereléseket, a gyerekeknek pedig az a legfontosabb, hogy legyen medence.
Említetted, hogy fontos, hogy a gyerekekre is odafigyeljen valaki, hogy megihass egy kávét a feleségeddel.
Igen. Jó, hogy már egyre több helyen van játszóház és foglalkozás a gyerekeknek. És ha már itt tartunk, elárulom, hogy egyik testvérem, Dzseni rendszeresen animátorkodik rendezvényeken és szállodában. Remek érzéke van a gyerekekhez, és nagyon ügyes, talpraesett. Sokat segít nekünk itthon is, egy igazi kincs, szóval mi szerencsések vagyunk, mert van egy saját „animátorunk”.
