Tény persze, hogy olyan ember valószínűleg nincs, akinek ezt az egyensúlyt tökéletesen, minden egyes nap sikerülne megvalósítani. A munkahelyi elvárások, a sűrűsödő feladatok mind afelé tolnak bennünket, hogy a munka-magánélet egyensúly szükségképpen a munka javára tolódjon el. Mégis érdemes minden egyes nap tenni azért, hogy a kötelező feladatok ne vegyék át teljesen az uralmat az életünkben. Ehhez viszont tervezni kell – és okosan gazdálkodni a saját időnkkel.
Munka-magánélet egyensúly nélkül hamar jön a kiégés
A legtöbbünkben van egy olyan helytelen beidegződés, hogy a szabad idő olyasmi, ami csak akkor jár, amikor minden feladatunkkal végeztünk. Ezzel épp csak annyi a probléma, hogy a mai, pörgős tempó mellett a feladatok sosem fogynak el. Ha a munkahelyünkön időben végzünk is, ott van a házimunka, az ügyintézés, és az a rengeteg információ, amelyik mind azt sugallja: lemaradunk, ha nem gyűjtünk be belőle minél többet, ha nem fejlődünk, tanulunk folyamatosan. Persze szó sincs arról, hogy ne volna szükség a folyamatos tanulásra, de ha csak erről szól az életünk, és nincs meg benne a munka-magánélet egyensúly csírája sem, akkor előbb-utóbb fenyegetni kezd majd a kiégés.
Ez pedig nem tréfa, és sokszor csak akkor vesszük észre a veszélyét, amikor már nyakig benne vagyunk. Először csak egyre kedvetlenebbül végezzük a feladatainkat, majd, egyre több időbe telik ugyanannak a feladatnak az ellátása, mi pedig egyre ingerlékenyebben, dühösebben gondolunk arra, hogy már megint dolgozni kell. Aki pedig még ekkor sem tud kikapcsolódni, az akár össze is omolhat fizikailag vagy lelkileg.
Ahol ismeretlen a túlóra
Vannak cégek, sőt, országok, ahol már rájöttek, hogy a vállalat termelékenységének sem használ, ha a munkavállalók kizsigerelik magukat. Dániában például jórészt ismeretlen fogalom a túlóra, sőt, ha valakiről úgy látják, hogy túl sokat dolgozik, külön is odafigyelnek az illetőre, és tanácsadással segítik, hogy jobban gazdálkodjon az idejével. Itthon egyelőre nem tartunk itt, ezért, mivel más nem fog odafigyelni a rendszeres kikapcsolódásunkra, nekünk kell naponta, hetente, havonta és évente tervezni vele. A munka-magánélet egyensúly ugyanis azzal kezdődik, hogy minden más előtt – igen, még a kötelező feladatok előtt is – a saját pihenésünket írjuk be a naptárunkba.
Munka-magánélet egyensúly a mindennapokban
Sok munkahelyen jó előre meg kell jelölni, mikor szeretnénk kivenni az éves szabadságunkat, így a nyári utazások dátumát a legtöbben jó előre feljegyzik, sőt, az utat is lefoglalják. Ám a kisebb-nagyobb szabadidős programjainkat, sőt, a passzív kikapcsolódásra szánt időnket is érdemes előre átgondolni, megtervezni, és úgy kezelni, mintha a legfontosabb ügyfelünkkel egyeztetnénk találkozót. Legyen egyfajta rendszere a pihenésnek az életünkben, és a munka-magánélet egyensúly helyreállítása kezdődjön meg már akkor, amikor még nem fáradtunk el végletesen. Indulásnak már az is jó, ha tudatosítjuk, hogy minden napunkban lennie kell legalább fél-egy órának, amit csakis a magunk örömére töltünk el. Hogy pontosan mi a program ilyenkor, az csakis rajtunk múlik: egy jó könyv, egy film, egy nagy séta, hogy kiszellőztessük a fejünket, sport, egy kávé a barátnőnkkel, közös főzés a családdal, vagy egy masszázs – csakis az a lényeg, hogy úgy érezzük, feltöltődünk tőle.
Ezen az analógián elindulva minden hétre tervezzünk be legalább egy fél, még inkább egy napot, amikor nincs feladat, amikor nem arról szól a hétvége, hogy elvégezzük azt a házimunkát, amire nem volt időnk hét közben. Ez legyen az a nap, amikor családi programot szervezünk, kirándulunk, utazunk. Havonta vegyünk ki egy teljes hétvégét, és töltsük mindazzal, ami egyénlieg vagy családostul sokat tesz a testi-lelki jól-létünkért. Foglaljunk szobát egy wellness-hotelben, látogassunk meg korábban még nem látott városokat, egy élményfürdőt, vagy egyszerűen csak szervezzünk helyben közös programokat, kiránduljunk, szánjunk időt a közös játékra, beszélgetésekre.
Hosszabb pihenésre is szükségünk van
Rendszeresen legyen módunk hosszabban is pihenni. Ma már tudjuk, hogy nem a szorgalom jele, hanem a kimerülés felé vezető egyenes út évekig görgetni magunk előtt a bent ragadt szabadságot. Egyes cégeknél kimondottan elő is írják, hogy a nyári pihenés legalább kéthetes legyen, hiszen az sem elég, ha egy hét alatt igyekszünk kiheverni az év minden stresszét. Ha lehet, ilyenkor utazzunk el, és fizikailag is hagyjuk magunk mögött a problémákat, kapcsolódjunk ki a megszokottból. Mielőtt elindulnánk, állítsuk be az e-mail fiókunkban az out-of-office üzenetet, amennyire csak lehet, zárjuk le, amin éppen dolgoztunk, és tudatosítsuk a munkatársainkban is, hogy a szabadságunk idején csak valódi vészhelyzetben keressenek. A kéretlen hívások megelőzésére még jobb, ha le is halkítjuk a telefonunkat, és csak naponta legfeljebb öt percig foglalkozunk azzal, hogy ki hívott, és feltétlenül vissza kell-e hívnunk.
