Test és lélek

Utazás gyerekkel - Mit ad nekik?

Egyszerű a válasz a kérdésre: ha a szülő jól érzi magát utazás közben, akkor a gyerek is jól érzi majd magát. És kell ennél több? Valószínűleg nem, de vannak a kételkedők, akiknek részletes válaszok kellenek: nekik gyűjtöttem csokorba, hogy egy két gyermekes anyuka szerint miért jó az utazás gyerekkel.
utazás gyerekkel

Természetesen minden gyerek más és más, sok minden múlik a gyerek életkorán és a mi hozzáállásunkon is, hogy vajon a gyerekben egy hosszabb-rövidebb utazás milyen nyomokat hagy. Talán a legfontosabb, amit a gyerek megtanulhat egy pár napos kiruccanás alatt is, hogy a világ érdekes és rengeteg felfedezni való van benne. Nem kell ehhez napokat utaznunk, elég ha a szomszéd kisvárost fedezzük fel vagy túrázunk a közeli dombvidéken. Így talán egyfajta kíváncsiság, érdeklődés is kialakul bennük, ami arra hajtja majd őket, hogy minél többet lássanak és akarjanak is látni a világból felnőtt korukban.

Az első önálló utazásaimnál voltak anno szorongások bennem, hogy el kell hagynom a jól megszokott kis közegemet (egy tábor miatt például). De mindig egyre bátrabb lettem és fokozatosan mertem kipróbálni magam. Ez a bátorság kellett ahhoz is, hogy évekre külföldre költözzek au-pairkedni, ami életem egyik legjobb élménye volt. De ez egy folyamat volt, és eleinte nekem szükség volt arra, hogy a szüleim mellettem legyenek gyerekként, amikor a szárnyaimat próbálgattam.

Mindezek persze magukkal hozzák majd a nyitottságot, hogy bátran próbáljanak ki új dolgokat is az életben. Legyenek bátrak és fedezzék fel, ami körülöttük létezik. A mai rohanó életünkben szerintem ez fontos képesség lesz a mai gyerekek számára, hogy ne zárkózzanak el az új dolgok elől, azért mert nem ismerik őket.

Ezek után pedig próbálják meg megérteni és elfogadni, hogy más emberek, másképp élnek, viselkednek adott helyzetben, de ettől még nem jobbak vagy rosszabbak, mint bárki más. Manapság, már nemcsak a nagyvárosban, de egy kis faluban is felnőve is sokféle emberrel találkozunk. Néha utaznunk sem kell, hogy másfajta kultúrákkal találkozzunk a lakóhelyünkön is. Ami itthon furcsának tűnik, az külföldön az adott kultúrában sokkal jobban érthetővé válik.  A megértése és elfogadása más embereknek, szokásoknak, gondolkodásnak szintén fontos képesség.

És még valami nagyon fontosra tanít az utazás. De nemcsak a gyerekeket, hanem a felnőtteket is. Ez a rugalmasság. Érdekes módon, utazás közben jobban elviselik a gyerekeim, ha nem az ígért program következik, mert esik az eső; ha nem a megszokott helyen alszanak; ha nincs rántott hús sült krumplival a parányi tengerparti olasz étteremben stb.. Lehet, hogy nem az történik, ami terveztünk, de ami helyette lesz, az is lehet valami nagyon klassz dolog : lehet, hogy ma nem a tengerpartra megyünk az esőben, de megnézzük a közeli barlangot; lehet, hogy ma anyuval lehet egy ágyban aludni; és lehet, hogy életük legjobb spagettije lesz az ebéd, amihez a halat ők foghatják ki a tengerből.

Számtalan dolog hat a gyerekekre, a személyiségükre fiatalabb éveik során (és még felnőttként is): család, barátok, környezet, óvoda, iskola, vallás, sport, a munkahely, egy-egy lakóközösség, szomszédok. És az utazások: szülőkkel, barátokkal, egyedül, családdal. Legalábbis rám ezek hatottak leginkább és azt gondolom, ahogyan ma a világot látom, gondolkodom, kapcsolatokat teremtek, érdekelnek új dolgok, azokat nagyrészt az utazásaimnak köszönhetem. A sok-sok apró emlék, mind itt van bennem és hatnak rám. Minden nap. És hiszem, hogy a gyerekeimre is hatnak majd. Pozitívan.