Kell és jó utazni, mert összerázza a családot a közös élmény, a közös idő, amit a hétköznapokból amúgy sajnálnánk kiragadni, és abból azért lehet egy darabig töltekezni. Ezt annak ellenére is mondhatom, hogy azért 1-2 nap mindig eltelik,amíg mindenki rájön, a nyaralás az alkalmazkodásról is szól. Jobban és többet össze vagyunk zárva, mint általában, és bizony eltérő a napirendje egy két évesnek és egy 12 évesnek, amihez a nagynak jobban kell alkalmazkodnia,de ha kialakul a ritmus, és ezzel anya stressz szintje is csökken, akkor már mindenki programja beleférhet,sőt akár program nélküli lazulós időtöltés is.
Kell, és jó utazni, még akkor is, ha épp nem nyerünk a nagycsaládos Erzsébet programban,ha az apartmant elönti a szennyvíz,ha mandulagyulladás idő előtt haza kell utazni. Mert ilyenek történnek, történhetnek, de ha mindig a rosszra számítanánk, sosem dugnánk ki orrunkat a panelrengetegből, és mennyi mindenről lemaradnánk!
Kell, és jó utazni, mert imádom látni, ahogy a világ dolgaira rácsodálkoznak a gyerekeim, akár egy eddig csak képeskönyvből ismert állatra, akár egy klassz csúszdára a medencében, akár egy szép épületre, akár egy izgalmas játszótérre, vagy csak arra, hogy más a kakaós csiga Szegeden és Harkányban, hát még otthon.
És hát legfőképpen utazni kell, mert Anya szeret…És ha Anya szeret, az jó.
