- Adj más halmazállapotú ételt, vagy változtass az állagán! Lehetséges, hogy gyermekünk valamilyen oknál fogva nem szeretne szilárd ételt enni, vagy éppen a pépeshez, vagy a leveshez nem fűlik a foga. Ha szembe fricskáz a vajas kenyérrel, akkor próbálj meg neki egy kis zöldségkrémet, főzeléket adni. Ha lázad a babapép ellen, akkor rakjunk elé falatkákat. Esetleg nem csúszik le a leves? Akkor turmixold össze a husit és a zöldségeket egy kis lével, a sűrűbb állagú harapnivaló már meghozhatja a baba kedvét!
- Lehetséges, hogy csak nem kívánja az adott ételt? Ha nem fogadja el a sósat, előfordulhat, hogy édeset szeretne enni, vagy éppen fordítva. Esetleg egész egyszerűen mást szeretne enni? Elege van a vajas kenyérből, és rántottát szeretne? Vagy szó szerint unja a banánt? Dobd fel a tízórait egy kis mandarinnal!
- Adj teret csemetéd önállóságának! Főként a hozzátáplálás első izgalmas és küzdelmes hónapjai után fordulhat elő, hogy akár a baba önállóságra törekvése állhat az ellenkezés hátterében. Persze nem feltétlen fog túl sok étel a babapocakba kerülni, ha átadod gyerkőcödnek a kanalat, és hagyod teljes körű autonómiát gyakorolni az evőeszköz és az étel felett. Mit tegyünk akkor, hogy az evés élmény is legyen, és bébipempőt ne csak a padló egyen? Nálam bevált az a stratégia, hogy ketten etetjük a kis éhes szájat! Pontosabban én etetek, kicsi lányom inkább egy kis felmosnivalót gyárt eközben. Ő is kap egy pici műanyag tálkát egy kis főzelékkel és egy kanállal, és vígan elkevergeti a tál tartalmát, míg én észrevétlenül a szájába kanalazom a nagyját.
- Lehet, hogy csak nem elég éhes? Ha semmiféle stratégia nem válik be, az is lehet, hogy az a tüntetés oka, hogy egész egyszerűen nem éhes még a gyermek. Volt, hogy erre az egy dologra nem gondoltam, hiszen reggel volt, már legalább fél óra eltelt ébredés óta, és mégis úgy szórta a falatkákat, mintha parittyából lőnék. Akkor jött helyette a nagy kedvenc, a pépes-almás müzli, de hiába. Végül hiábavaló küzdelmeinket félretéve üres pocakkal kezdtünk játszani, majd egy szűk óra elteltével újra megkínáltam kislányom. És láss csodát: befalatozta a tányérka tartalmát egy az egyben!
- Hagyd magad megetetni! Nálunk esetenként az is megoldást nyújtott, hogy nagyra tátottam a szám, és az „Etesd meg anyát!” vezényszóra kacagva tolta a számba kicsim a falatokat. Annyira élvezte, hogy ő is uralhatja egy kicsit a helyzetet, hogy észre sem vette, hogy közben én is a kis szájába csempészem az ételt. Ha apa is velünk van közben, igazi családi kikapcsolódás!
- Előfordulhat, hogy lázad az egész esemény ellen. Csak úgy szimplán azt szeretné a baba, hogy hagyja őt mindenki békén, végre ne az legyen a központi téma, hogy ő mit és mennyit eszik. Nagyon is érzi, hogy milyen megrögzötten próbálod az ételt a szájába lapátolni. Volt olyan pont, amikor azt mondtam magamban némi küzdelem után, hogy nem érdekel, akkor nézze, ahogy eszem, nekem mindjárt kilyukad a gyomrom. Amint belefeledkeztem a szendvicsembe farkaséhesen, leánykám is falatozni kezdett! A figyelem már nem kizárólag az ő pocakjára koncentrálódott, ettől ő is valószínűleg nyugodtabb lett, és persze biztosan a közös falatozás erejének is köszönhettem a megoldást.
Ha mindent megpróbálsz, mégsem éred el a célt, nem kell azonnal kétségbe esni. Felnőttként sem egyforma minden napunk, több tényező befolyásolhatja, mikor mennyit eszünk. Ha csak egy-két napig tart az étvágytalanság, még nincs nagy probléma, akkor van okunk aggodalomra, ha tartósan fennáll ez az állapot. De kívánom, hogy ilyen véletlenül se forduljon elő!
