Ők úgy látják, a szállás- és vendéglátóhelyek olyan közösségi terek, ahol mindenkinek - így a kiskorú emberpalántáknak is - helye van. Sőt, egyenesen joguk van ott lenni, kitiltásuk pedig nem más, mint diszkrimináció.
Így vélekedik Anna is, aki maga is kétgyermekes édesanya: „Ha egy gyerek boldog, jól érzi magát a bőrében. Ha jó kedve van, zsibong, nevet és kiabál. Ettől gyerek! Felháborító, hogy ezért ne mehessen be valahová!”
A gyermekmentes terek, események ellen felszólalók másik fő érve az, hogy a kulturált viselkedés cseppet sem korfüggő. Megemlítik, hogy a nagykorú vendégek között is jócskán akad olyan, aki antiszociális viselkedésével rémálommá teheti a többi vendég nyaralását, kikapcsolódását. Ezek a hangoskodó, ordenáré módon viselkedő felnőttek pedig sok esetben zavaróbbak, mint a medencében játszadozó vagy a parkban futkározó apróságok.
Az sem meglepő, hogy sokan felháborítónak tartják, ha egy társadalmi csoportról – jelen esetben a gyermekekről – mások – így a szálloda, a vendéglátóhely vezetői vagy egy rendezvény szervezői - látatlanban, előre negatív véleményt fogalmazzanak meg. Mert mi is az ok, amely a gyermekek kitiltását eredményezi? A zajongás, a folytonos rohangálás, fröcskölés, a medencébe való ugrálás.
Ezzel szemben mi a valóság?
Az, hogy ahogy mi, felnőttek különbözőek vagyunk, - mások a szokásaink, az életvitelünk, a habitusunk – úgy a gyermekek sem skatulyázhatók be.
Miért is ne lehetne egy apróság a többi szállóvendég kedvence, aki minduntalan széles mosolyt varázsol a felnőttek arcára? Miért olyan nehéz elképzelni, hogy vannak olyan gyerkőcök, akik igenis tudnak viselkedni: nem szórják szanaszét az ételt az étteremben, s nem ugranak visítozva, fröcskölve fejest a medencébe?
Ezen az állásponton van Csaba is: „Sok helyen megfordultunk már, és soha nem ért atrocitás a gyerekeim miatt. Talán azért, mert megtanítottuk nekik, hogyan kell viselkedni. Nevelés kérdése az egész.”
Még egy fontos érvet megemlítenék. Az üzleti érdekeket.
Mert gondoljunk csak bele, mennyivel többet költ egy kisgyermekes család, mint például egy üzleti utazó?
A szállásadók rendszerint jelentős plusz összegeket kérnek a pótágyak bekészítéséért. Sőt, mivel a pót- és babaággyal telezsúfolt szoba kényelmetlen lehet, nagyobb az esély arra, hogy az apróságokkal érkezők családi szobát, apartmant foglalnak. Természetesen felárért cserébe.
Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy míg a felnőttek általában megelégszenek a félpanziós ellátással, a picik nem bírják ki étel és ital nélkül napestig. Ők és családtagjaik a félpanziós ellátás mellett étlapról is választanak délidőben, délután pedig jöhet a sütemény, az üdítő, vagy épp az olyan szolgáltatások, mint a gyermekfelügyelet.
A kisgyermekes családok kizárásával ezek a helyek bizony komoly bevételtől eshetnek el. Nem kellene tehát inkább örülni a maszatos pracliknak és a futkározó, hangoskodó gyerekseregnek?
De nézzük csak meg a másik oldalt!
Mit mondanak ők?
Nos, kisgyermekesek szülők sokasága vágyik arra, - különösen, ha már nagyobbacskák a gyerekek - hogy néhány napra kiszakadhasson a mindennapok mókuskerekéből. Véleményük szerint igenis jó, ha csak rövid időre is, de kizárólag önmagukra és egymásra figyelhetnek. Romantikázni, feltöltődni, pihenni pedig nem is olyan egyszerű, ha gyermekzsivajtól hangos a wellness részleg, apróságok hada sivítva - visítva futkározik a közösségi terekben, vacsoraidőben pedig ételmaradékok repkednek szanaszét.
Ők úgy vélik, a családi nyaralás – a felpörgött, mindent kipróbálni akaró apróságok miatt - igenis fárasztó mulatság. Legalábbis a szülőknek mindenképp. Másra vágynak, ami nem is meglepő. Éveken át etettek, itattak, pelenkáztak, mesét olvastak, könnyeket töröltek és vigasztaltak. Ha végre akad, aki otthon vigyáz a csemetére, s megadatik néhány nap kettesben, érthető, hogy garanciát szeretnének a gyerekzsivaj mentességre.
Nincs ez másképp Csilláéknál sem: „Jó ötletnek tartom a gyerekmentes szállodákat, pedig nekem is van egy nyolc éves lányom, akit imádok. De ha őszinte akarok lenni, olyan jó lenne néhány napig úgy pihenni, töltődni, hogy senki nem ordít közben a fülembe. Még a saját gyerekem sem.”
De nem csupán kisgyermekes szülőkből áll a világ.
Ott vannak a gyermektelen, fiatal párok, a kisebb-nagyobb baráti társaságok, vagy épp a csendre és nyugalomra vágyó idősebb korosztály. Nem meglepő módon ők azok, akik a felnőttbarát helyek és rendezvények törzsközönségét teszik ki.
Egy fontos érvet a fentieken túl mindenképp megemlítenék.
Ma már egy nyaralni vágyó kisgyermekes család alapvető elvárása a gyermekmedence, a babaágy, az etetőszék, a játszószoba, és megannyi más baba- és gyermekbarát szolgáltatás. De vajon egy gyertyafényes vacsorára vágyó fiatal pár nem érdemelné meg az egymásra figyelés csendjét? Egy életében először nyaraló nyugdíjasnak nem járna a wellness részleg békés nyugalma? Egy leány- vagy legénybúcsút ünneplő baráti társaságnak nincs joga az önfeledt, felszabadult ünneplésre, amikor is nem kell tekintettel lenni a szomszédos apartmanban alvó kisbabára?
Anett párjával szeretett volna eltölteni egy meghitt hétvégét, de a választott hotelből rossz szájízzel távoztak: „Pihenni szerettünk volna, és egy kicsit egymásra figyelni. De ha a pezsgőfürdő tele van úszógumis, visítozó kisgyerekkel, éjjel kettőkor pedig fülsiketítő babasírásra ébredsz, az minden, csak nem romantikus.”
Érvek és ellenérvek feszülnek egymásnak, ugyanakkor mindkét csoport álláspontja érthető.
De vajon mi a megoldás? Lehet –e, egyáltalán kell –e mindkét oldal kedvére tenni?
Megoldás lenne, ha eleve úgy építik meg a szállodákat, - vagy a meglévőket úgy bővítik, alakítják át - hogy a szobákat hangszigeteléssel látják el, a gyermekmedencék az úszómedencéktől távolabb kerülnek kialakításra, míg a felnőttek számára kizárólag nagykorúak által látogatható pihenőövezeteket hoznak létre? Végül is a szaunák eleve csak tizennégy éven felüliek által látogathatók. Amennyiben ehhez egy csendes, hangulatos pihenőszoba, jakuzzi társul, elkülönülhetnek a nyugalomra vágyó felnőttek és az önfeledten pancsoló kisgyermekes családok. De vajon ekkora volumenű beruházást a kisebb, kevesebb vendéget befogadó szálláshelyek is megengedhetnék maguknak?
Vagy mégiscsak vonzóbb lenne a vendégek számára egy speciális, sajátos igényekre szabott hely vagy rendezvény?
A mindenki számára nyitva álló közösségi tereké vagy az egyedi, már-már személyre szabott ajánlatoké a jövő? Esetleg jól megférnek majd egymás mellett a felnőtt- és gyermekbarát szálláshelyek, vendéglátó egységek és rendezvények?
Idővel kiderül.
Eldöntjük mi, a fogyasztók. Azáltal, kinek – melyik szállásadónak, vendéglátósnak, rendezvényszervezőnek - adjuk a pénzünket.
