A karácsonyi ajándékozás mindamellett, hogy egy nagyon kellemes elfoglaltság, sok esetben igazi rémálommá válhat. Főleg akkor, amikor tanácstalanul tipródunk egy-egy kirakat előtt, hogy mégis mit vegyünk a szeretteinknek. A sál-sapka-kesztyű vagy a telefon-tablet és egyéb kütyük annyira általánosak…
AZAZ AZ ÁLOM-MÁSODÁLLÁS NYERTESEKÉNT INDULNÉK-E ÚJRA A MEGMÉRETTETÉSEN, LENNÉK-E ÚJRA NYERTES? Igazából a két kérdés közül egyik sem kérdés. Természetesen szívesen indulnánk újra, és ugyanennyire örülnénk a nyereménynek, annak tudatában még inkább, hogy tudjuk mit nyertünk.
Már írtam, hogy a végére jöttünk bele. Ezentúl nem tudunk olyan szállodába menni, ahol ne vizslatnánk végig a kiírásokat, a szobafelszerelést vagy a szolgáltatásokat. Igazi kritikusok lettünk annak ellenére, hogy jártunk olyan helyen, ahol nagyítóval kellett (volna) keresni a hibát. Nagy kaland…
Az érzés, amikor az ember rádöbben, hogy a gyerekekkel való autós utazásban nem az a legrosszabb, hogy soha nem sikerül azelőtt célba érni, mielőtt végleg elvesztenéd a türelmed, hanem az, hogy van egy tengeribetegséggel küzdő lurkód is, aki ezt az első fél óra után látványosan be is bizonyítja…
Utolsó reggel, utolsó nap. És szerencsére fárasztónak bizonyult a tegnap, mert a srácok hagytak minket aludni nagyjából 8-ig. Mire magunkhoz tértünk, és összeszedtük magunkat, már 9 óra volt, kényelmesre fogtuk.
Családban élni szép és csodálatos, ez az élet értelme. De lássuk be, eléggé strapás is, és bizony minden szülő életében eljön az a pillanat, amikor elfárad, feltöltődésre vágyik. Ilyenkor igyekszünk mindenféle praktikákhoz folyamodni, egy kicsit bérbe adjuk a gyereket, gyerekeket a nagyinak, de…
Reggelre öten ébredtünk az ágyban. Átszivárogtak közénk valami rejtélyes módon. Szeretünk öten ébredni, akármilyen kényelmetlen is tud lenni, megvan a bensőséges varázsa. Van, hogy ez puszikat jelent, van, hogy egy apró ujjat, ami a szemhéjunkat feszegeti, de akárhogy is, szeretjük.
Hihetetlen, de valóban úgy alakult, hogy időben tudtunk indulni. 10 előtt kicsivel pályára álltunk, és irányba vettük Hajdúszoboszlót. Mintegy két és fél óra alatt értünk le, a srácok irtó jól elszórakoztatták egymást.
Akik ismernek, következetes szülőnek tartanak, aki mindig tudja, mi mennyi és honnan hova. Nos, én inkább konzervatívnak nevezném magam, a gyerekeim meg leginkább fafejűnek mondanának, ha hagynám.
Nagy úr a halogatás. Halogatjuk felvarrni a függönyt, rendbe tenni a kamrát és igen, mi sokat halogattuk az utazásokat is. Mindig volt indok: most rossz idő van, most előbb haza kéne érni, most meg inkább pucoljuk meg az ablakokat.
