Tekintve, hogy London kicsit messze lenne kocsival vagy egyéb más járművel, adta magát, hogy repülőre szállunk. Ez idáig még rendben is volt, csak azt nem tudtam, hogy hogyan. Nem is annyira a repülés maga okozott fejtörést technikailag (bár amiatt is izgultam kicsit és készültem is rá rendesen), hanem logisztikailag.
A légitársaság miatt, hogy mit és hogyan kell intézni, csekkolni, babakocsizni, mennyi csomagot vigyünk, és hasonlók. Hiába böngésztem át mindent, amit csak lehetett, meg kértem segítséget csoportokban, mindenhonnan a lengyel légitáraság (mert ezzel mentem) ide vonatkozó oldalaiba, leírásaiba, linkjeibe ütköztem. Azonban ez nem elég. Sőt, az életben egy kicsit másképp van sok minden.
Most, hogy egy kicsit segítsünk neked is az első babás repülős úthoz, összeszedtünk néhány gondolatot.
poggyász: Mivel rokonlátogatóba mentünk és nem is akartam sokat variálni, így csak kézipoggyászban gondolkodtam. Ám, akárhogyis, de ez okozta talán az egyik legnagyobb fejtörést. A jegyem megvásárlásakor ugyanis az állt rajta, hogy a babának is felvihetek a gépre egy szintén max. 8 kg-os poggyászt. Ezzel szemben azonban sok helyen ellentétes vagy nem eléggé egyértelmű információkat kaptam. Ezért próbáltam korábban utazókat faggatni az ügyben, de senki nem tudta ezt az egyébként egyszerű kérdést megválaszolni. A végén úgy derült ki, hogy valóban felvihetek egy normális kézipoggyászt a baba nevében is, hogy egyéb okokból fel kellett hívnom a Call Centerüket és ott egy kedves kolléga megkérdezte a környező kollégákat és ők mondták meg a tutit. Tehát úgy néztünk ki, hogy vittem egy kis bőröndöt és egy házizsákot is.
Étel-ital. Nekünk felnőtteknek viszonylag egyértelműek a szabályok az étellel-itallal, illetve a folyékony állagú cuccokkal kapcsolatban, ám kicsit más a helyzet a kicsikre vonatkozóan. Magyarországon semmi gond nem volt, vittem vizet az egyik üvegben, kis anyatejet a másikban (csak kicsikben), és egy kis üveges bébiételt. Itthon gond nélkül átengedtek vele. Más volt a helyzet azonban Londonban, amikor visszafelé utaztunk. Volt víz az egyik üvegben, kis gyümölcslé a másikban (ezt kiöntették velem az ellenőrzéskor), két bébiétel, egy üveges és egy amolyan alutasakos. Utóbbiakat letesztelték, amikor szétszedték a csomagjainkat. Bár semmi gond nem volt, és pikk-pakk átjutottunk utána az ellenőrzésen, érdemes rá felkészülni, hogy ilyen előfordulhat.
Babával csak ablak mellé! Nos, amikor vettem a jegyet, valamilyen oknál fogva nem tudtam az ablak mellé foglalni, hiába volt félig üres a gép. Itthon amikor a pultnál checkoltam be, átültettek, merthogy kisbabával az ablak mellé lehet csak ülni, folyosóra nem (visszafelé ez nem érdekelt senkit)
Az a bizonyos babakocsi. A kicsi kocsiját egészen a beszállásig viheted magaddal, viszont bár megcsináltam az online checkinget, kint a reptéren a pultnál is becsekkoltattak. A babakocsi miatt, akkor rakták rá ugyanis a kis bilétát. Ez pedig ahhoz kellett, hogy a csomagátvételen át tudjam venni a szekeret. (több helyről azt hallottam, hogy kiszálláskor szinte azonnal megkapom a kocsit, ez viszont se oda, se visszafelé nem így volt, így mindenképp legyen nálad kendő vagy hordozó, ha nehéz a babád, mert különben megszakadsz, mire eljutsz a kocsihoz, pláne a poggyászokkal még a kezedben.
Felszállás-leszállás: Ezzel kapcsolatban is hallottam sok mindent, hogy ez megnehezítheti a kirándulást. Kérdeztem dokinénit, ismerősöket, és olvastam is a témáról. A lényeg az ugye, hogy a légnyomáskülönbséget valahogy átvészeljük a kicsivel, lehetőleg nyugiban, ordítás nélkül. Éppen ezért felszerelkeztem mindennel, cumival (előtte rágyúrtunk), cumisüvegekkel és hát természetesen arra is készültem, hogy szoptatom a gépen, ha kell. Hatalmas mázlira, az elvileg mellettünk ülő hölgy elült, mert volt hely még a gépen, így minden simán ment. Odafelé felszálláskor cicire tettem a bébit (persze úgy is öltöztem, hogy egyszerű legyen a mutatvány és amit kellett, azt pedig textilpelussal letakartam, így persze észrevétlen is maradt a dolog). Teszem hozzá, hogy azért megkérdeztem a stewardeszeket, hogy nem probléma-e, de semmi gondjuk nem volt ezzel. Sőt visszafelé férfi légiutas-kísérő volt, aki pedig még azt a sort is kiürítette, amiben ültünk, hogy a legnagyobb nyugalomban tudjuk tenni a dolgunkat. Hazaúton is mázlink volt egyébként, mert ott pedig már aludt, mire felszálltunk. Összességében egyébként hibátlanul viselte, de amikor kellett vagy aludt vagy lelkesen engem, esetleg a cumit rágta, így nem volt a kicsi számára kellemetlen.
Meglehet, hogy lehetne még sokmindenről szót ejteni a témát érintően, ám számomra ezek voltak a leglényegesebbek. Az is elképzelhető, hogy légitársaságonként változik a helyzet, de ami attól független, azzal kell és érdemes is kalkulálni már jó előre.
