Gyermektelen állapotomban még nagyon határozott elveim voltak arról, miért nem utazunk majd csecsemővel, vagy akár egy év alatti kisgyerekkel… aztán megszületett az első gyerekem és az elveim még mindig kitartottak. A második gyereknél kezdtem úgy érezni, talán ideje lenne felülbírálni azokat a bizonyos nézeteket, az ötödiknél meg alig vártam, hogy leteljen az a bizonyos hat hét és autóba pattanhassunk, hogy végre kiszabadulhassak az otthoni mókuskerékből, még akkor is, ha ez a szabadság csak relatíve szabadság, hiszen közös, családi nyaralásról beszélünk, ami hatalmas kaland ugyan, de azért öt gyerekkel korántsem pihentető, de legalább más, mint a hétköznapok.
Egy híján fél tucat gyerekkel a hátam mögött ma már tudom, a családi utazás sikeressége nem az aktuális legkisebb gyerek életkorán múlik, hanem azon, mennyire vagyunk képesek mi, szülők átlépni a berögződéseinken, mennyire merjük elengedni a saját elvárásainkat és sodródni az árral és nagyon gyorsan újratervezni, ha mégis gond van.
Kezdő és egygyermekes szülőként természetesen minden gondolatom és tettem az elsőszülött gyerekem körül forgott: az ő igényei mindenek fölött álltak, a csecsemők, kisgyerekek számára fontos állandóság utalta a napjainkat. Így aztán nem utaztunk, mert féltem, hogy a megváltozott környezet kizökkenti a megszokott biztonságból, hogy megborul a napirendje és ettől én is még jobban megborulok, kiborulok, s fejtetőre áll az egész világ…
Öt gyerekkel a hátam mögött már sokkal kevesebb elvem van, mivel az egész életem már egy jó ideje kizökkent a korábbi kerékvágásból, s ezen a helyzeten egy pár hetes csecsemővel való utazás sem tudott jelentős mértékben változatni… Így alakult, hogy Legkisebb megszületése után hat héttel már úton voltunk a soron következő közös nagycsaládi pihenésre. A nagyok boldogok voltak, amiért nem kellett lemondaniuk az új családtag miatt az egész évben várva várt kalandról (így azt is könnyebben megbocsátották neki, hogy akaratlanul is megzavarta az addig jól működő, jól bejáratott családi életünket), Legkisebbnek meg úgyis én jelentettem az egész világot, ő ott érezte jól magát, ahol én voltam, ezen pedig az sem változtatott, hogy nem fehér rácsos volt a kiságya, hanem szürke hálós anyagú.
Mondhatnám azt, hogy az utazás szempontjából ideális életkor kérdése szerencsére rövid idő alatt rendeződik magától (hiszen a gyerekek gyorsabban nőnek, minthogy kettőt pislognánk), de hogy ne unatkozzunk, az utána következő évek épp elég kihívást tartogatnak a családi utazás tökéletes megszervezéséhez még akkor is, ha a KidsOasis oldaláról legalább a szálláshely kiválasztása nem okoz problémát.