Vannak, akik könnyebben kibírják, hogy jó néhány hónapig nem mozdulnak ki sehová, vagy úgy vannak kalibrálva, hogy szinte csak a nyári időszakban kerekednek fel. Mi nem ebbe a típusba tartozunk, hanem – ahogy talán ti is és sokan mások – a kalandozósabbak csoportját gyarapítjuk; és ezen nem változtatott az a tény sem, hogy családosok lettünk. Gyerkőcökkel együtt is maradt olyan a habitusunk, akár a Taft a ’90-es évek reklámjában: nem szegheti kedvünket a perzselő nap, a szitáló eső vagy az erős szél sem; útnak indulunk minden időben!
Amikor gyermek érkezik a családba, jó néhány tényező befolyásolja, hogy mikor is merünk először útnak indulni vele egy kicsit világot látni. Mint ahogy nem mindegy az sem, hogy a csemete melyik évszak szülötte, nyilván az sem, hogy van-e már nagytesó, aki esetleg szeretne mihamarabb kirándulni, strandolni, erdőt járni, mert épp kitört a vakáció. És persze ahány család, annyi szokás…
A legfontosabb mindenekelőtt a fokozatosság, eleinte csak nyissunk ablakot, majd megfelelően felöltöztetve a babát nézelődjünk is egy kicsit együtt az ablakban. Ezután egyre távolabb merészkedhetünk a szobától: ki az erkélyre vagy a teraszra, eleinte csak néhány percre, majd egyre több és több időre. Az udvar vagy erkély felfedezése után irány az utca, majd végre felkészülhetünk az első családi kirándulásra.
De milyen főbb tényezők befolyásolják, hogy mikor indulhatunk útnak a csöppséggel?
Az időjárás
A nagylányom november végén született, ezért vele természetesen nem kirándulgattunk a nagy hidegben. Persze beiktattunk a napokba egy kis levegőzést az otthonunk közvetlen közelében, viszont ezt sem az első napokban tettük, kb. 3-4 hét eltelt az első kisebb sétáig. Az sem mindegy persze, hogy milyen az időjárás, hiszen tudjuk, hogy decemberben is lehet mínusz 10 fok, de akár plusz 15 is. (Szélsőséges példa ugyan, de volt olyan év, hogy piknikeztünk decemberben). Fontos, hogy mínusz 5 fok alatt csak a lakáson belül levegőzzünk!
A kistesó március legvégén született, így mire háromhetes baba lett, máris akadt olyan nap, amikor nagyon jó kirándulóidő volt. Kicsit vívódtam is magamban, hogy merjük-e kocsiba ültetni és kiruccanjunk-e egy-két órára; végül úgy döntöttünk, hogy egy maximum félórás autóútból mi baj lehet, ha jól fel vagyunk szerelkezve. Végülis a kórházból hazajövet már részt vett hasonló hosszúságú úton. Az viszont nagyon fontos, hogy jól átgondoltan pakoljunk el mindent, amire szükségünk lehet, ill. szokott lenni a nap folyamán.
A baba és az anyuka állapota
Koraszülött babák esetében később javasolt megkezdeni a levegőzést, az ő esetükben fokozottan fontos, hogy konzultáljunk ezzel kapcsolatban a gyermekorvossal és a védőnővel. Az „időben” született és teljesen egészséges babák esetében a többi tényező (időjárás, távolság, úticél stb.) alapján tudunk dönteni, mikor és meddig merészkedünk. Az anyuka állapotától is nagyban függ, mikor és mennyire bátorkodunk nyitni a kicsivel együtt a
nagyvilágra. Saját tapasztalat, hogy a nagylány esetében jóval tovább tartott a regenerálódás szülés után, így később álltam készen egy kis kimozdulásra, mint a kistesó esetében.
A távolság
Nagy befolyásoló tényező a távolság is, nagyon nem mindegy, hogy egy félórányi autóútra van a megcélzott kirándulóhely vagy esetleg többórányira. Ez utóbbira én nem vállalkoznék az első egy-két hónapban, de ez egyéni döntés, és persze akár adódhat bármilyen élethelyzet. Egy kis autós kirándulás (közeli úticéllal) bizonyos szempontból szerintem biztonságosabb az első hetekben, hónapokban, mint mondjuk egy többórás babakocsis gyalogtúra.
Az úticél zsúfoltsága
Az első hetekben, hónapokban kerülendő a tömeg, a sok ember, legyen szó akár népszerű kirándulóhelyről vagy bevásárlóközpontról. Keressünk olyan úticélokat, akárcsak a nagy járványügyi korlátozások időszakában, amikor kifejezetten olyan helyekre menekültünk a tömeg elől, ahol a madár se jár. Vagy legalábbis maximum néhány madár; azaz minél inkább kerüljük a tömeget, válasszunk egy kevésbé ismert és nyugodt kis erdőt, rétet, tanösvényt, patakpartot a közelben. Néhány hónapos babával pedig már egyre szélesedik a felfedezhető helyek palettája, de mindenképpen érdemes a fokozatosság elvét követni!
A közlekedési eszköz
Szintén nem mindegy, hogy hordozókendő, babakocsi, autó, tömegközlekedés vagy éppen repülőgép az a közlekedési eszköz, amelyben a picúr eljut a kiszemelt úticélig!
A hordozók esetében járjunk utána, hogy az adott típusú eszközt milyen idős kortól használhatjuk (pl. egy karikás kendőt újszülött kortól, egy csatos hordozót kb. 5 hónapos kortól). Egy többórás nagy sétára (vagy egy bevásárlásra) én mindig babakocsival indultam útnak, egy kisebb levegőzésre, rövidebb sétára viszont a hordozót részesítettem előnyben, de ezt mindenki maga el tudja majd dönteni tapasztalatai alapján.
Ha már nagyobb felfedezést, mondjuk egy félnapos kirándulást szeretnénk tenni, én úgy gondolom, hogy autóval hamarabb belevághatunk, mint gyalog (vagy tömegközlekedéssel). Hiszen ha kilométerekre sétáltunk otthonról, védtelenebbek vagyunk egy picúrral, pl. egy hirtelen zápor vagy nyűgösség esetében. Az autó sokszor (pl. esőben, szélben) egy biztonságot adó menedék lehet, kevésbé jó időben pedig akár a szoptatást, akár a pelenkázást, könnyen megoldhatjuk benne. A tömegközlekedést az első hónapokban érdemes kerülni a fertőzések veszélye miatt, ahogyan a bevásárlóközpontokat is.
A gyerkőcökkel való repülésben személyes tapasztalatom (még) nincs, mindenesetre jól fel kell készülni és tájékozódni. Érdemes az ebben tapasztalt családok és a gyermekorvos, védőnő véleményét kikérni, ill. a légitársaság honlapján is informálódni.
Már csak az a kérdés maradt nyitva, hogy mit is érdemes magunkkal vinnünk, ha egy pici babával vágunk neki az útnak. Ezt majd egy következő írásunkban fogjuk megválaszolni!
