Ne stresszeljünk az utazás előtt!
Talán az első és egyik legfontosabb dolog, hogy ne stresszeljünk rá a babával történő utazásra. Egyrészt nem biztonságos, másrészt egy csomó energiát emészt fel, harmadrészt pedig végtére is felesleges.
Alaphelyzet egyébként, hogy a legtöbb kisbaba szeret kocsikázni. Megnyugtatja őket a motor zaja, hogy gurul alattuk az autó, és szinte a legtöbb esetben végigalusszák az utat. Legalábbis, amikor még kicsik…
Ha már egy picit jobban nyitottak a világ felé, gyakran több időt is fent vannak az út során, de ha melléjük tudunk ülni, vagy el tudjuk őket szórakoztatni valamilyen formában az autóút során, akkor nagy valószínűséggel nem lesz baj, és nem lesz se sírás, se méltatlankodás.
A rettegett hosszú út nem is mindig olyan félelmetes
A mi esetünkben az első hosszabb kiruccanás gondolata leginkább az apuka fejében volt félelmetes, annak ellenére, hogy néhány hónapos kisfiúnk, akkor már bőven túl volt pár száz kilométeren. Persze igaz az is, hogy főképp csak kisebb utazások voltak a hátunk mögött, míg elindultunk hosszú hétvégézni az ország épp ellentétes pontjára.
Valójában a hosszú út nem is volt annyira hosszú, hiszen nagyjából 150 km-t kellett autóval megtenni, de kétségtelen, hogy más egyedül vagy kettesben átszelni az országot, mint mondjuk egy néhány hónapos csecsemővel.
A mi helyzetünk oly’ mértékben alakult szerencsésen, hogy míg a baba a városban talán az éppen keze ügyében lévő játékával játszogatott, addig mire kiértünk az autópályára, már az igazak álmát aludta. Sőt, gyakorlatilag az egész utat végig szunyálta és csak akkor nyitotta ki a szemét, amikor begördültünk az egyébként kifejezetten bababarát szálloda parkolójába.
A történet tanulsága tehát tényleg annyi volt, hogy nem szabad rettegnünk akkor sem, ha szeretnénk egy hosszabb-rövidebb vakációt eltölteni a családunkkal, ahova netán egy hosszabb autóút vezet.
