Babával

Vigyázz! Baba az autóban!

Számtalanszor látom a feliratot az autók hátsó ablakán: "Vigyázz! Baba az autóban!". Nyilván nem arra céloznak ezek a matricák, ami nekem ilyenkor elsőre eszembe jut, nevezetesen, hogy kisbabával utazni talán még kalandosabb, mint egy kamasszal.

Vigyázz! Baba az autóban!

Soha nem felejtem el az első autós utunkat egy szem csemeténkkel, aki alig három hónapos volt, amikor egészen a Balatonig merészkedtünk vele egy kölcsönautóval, mert ugye nekünk az akkor még nem volt. Öt gyerekkel sem vittünk soha annyi cuccot, mint erre az első közös utazásra: gyakorlatilag kipakoltam az egész lakást, csak a bútorok maradtak otthon, minden mást nélkülözhetetlennek minősítettem..., szerencsére a kiskádunk épp nem volt bevethető állapotban (több luk volt rajta, mint kellett volna), különben azt is magunk után kötöttem volna. Amúgy meg szuper kis találmány, mert rengeteg ruhát, motyót el lehet benne ügyesen helyezni, klasszul ki lehet vele és benne tölteni a rendelkezésre álló helyet. Szerintem... Férj szerint meg nem. (Azóta sokat fejlődtem ezen a téren: most már kétszer annyi ember cuccát is be tudom préselni ugyanerre a helyre... kár, hogy ebben az esetben mi már nem férünk be ugyanarra a helyre.)

 

Gyerekes utazás nincs autósülés nélkül. Nem vagyok egy para-mami, de az autós ülések mindig a frászt tudják hozni rám azzal a sok be- és kidugóval, saját és nem saját övvel, állítható és dönthető ezzel-azzal. Mind közül a legbonyolultabb pedig a kisbabáknak tervezett ülés. A biztonsági öv bekötése saját magamon profin megy, még a nagyobb gyerekek ülésével is megküzdök, végül is csak egy csatot kell bedugni a számára kijelölt helyre, de ez a keresztbe át, hátul rögzít, végül oldalt becsúsztat a helyére varázslat mindig is meghaladta a képességeimet..., igen, még az ötödik gyereknél is (de nála legalább ráfoghattam a túl nagy korkülönbségre és arra, hogy kijöttem már a gyakorlatból, az elsőnél meg a tapasztalatlanságomra, de a többieknél?).

 

Tizensok év családi utazás tapasztalatával a hátam mögött azt kell mondanom, ha kisbabával utaztunk, az indulást tekintve a forgatókönyv mindig ugyanaz volt:  csomagok kipipálva, gyerek(ek) bekötve, csomagtartó, ajtók ellenőrizve, mindenki a helyén, a motor duruzsol, a család legfiatalabb tagja pedig kihasználva a pillanatnyi csendet, torka szakadtából bőgni kezd. Első gyereknél még rémülten kaptam ki a helyéről, végigpróbálva rajta minden, a megnyugtatását szolgáló lehetőséget - amiken egyébként körülbelül 10 perccel korábban átestünk már sokkal kényelmesebb körülmények között (evés, ivás, büfi, tisztába tétel, babusgatás) - , a sokadik gyereknél azonban már rutinból tudtuk: az idő és néhány füldugó mindent megold.

 

Ha kisbabával utazunk, a tárgyi eszközöknél sokkal fontosabb a kipihent, energiától duzzadó, vidám szülőpár jelenléte, mert egy csöpp baba bárhol, bármilyen körülmények között képes jól érezni magát, ha szerető karok ölelik körül.

Hűségprogramunk