Szóval, én szeretem a tél csendjét, a meleg lakást, a télhez köthető ünnepeket, az ilyenkor előnyben részesített ételeket/italokat, a gyerekeim meg egész egyszerűen úgy fogadják el azt az időszakot, ahogy van: őket meg nem zavarja a hideg, a köd, a szemerkélő égi áldás - vagy egy kis orrfolyás -, bármilyen időben szívesen kerékpároznak, rollereznek vagy gyűjtenek kavicsokat, ilyen szempontból nem befolyásolják őket a hónapok, az évszakok váltakozása. (Nekünk azért egy kicsit kellemesebb a langyos, tavaszi napsütésben várakozni az utcasarkon és leinteni a családi rollerverseny győztesét, mint a tél közepén odafagyni ugyanezen a programon a betonjárdához.)
Oké, a tavasz sem csupa móka és kacagás, mert a vizes, sáros homokot kiszedni a vastag, bélelt nadrágokból ilyenkor is kihívás, főleg, hogy a ruhák nem percek alatt száradnak meg, mint nyáron, viszont az is igaz, hogy az ilyenkor hordott átmeneti ruhák színe jobban alkalmazkodik a tavaszi terep(szín)hez, mint az üde nyári színkavalkád a szintén vizes homokhoz.
Honnan lehet biztosan tudni, hogy végleg kitört a tavasz? Például onnan, hogy hétről-hétre szendvics halmok borítják el a konyhámat és alig bírom átverekedni magam az előszobába felhalmozott hátizsákokon, mert minden közösségben, iskolában, óvodában beindul a kirándulás-özön a palacsinta túrától a rendkívül izgalmasan hangzó békamentésig. A gyerekeim pedig mennek lelkesen, majd jönnek koszosan, sárosan, de boldogan, feltöltődve az első tavaszi napsugaraktól.
Őszinte legyek? Én nem vagyok egy nagy túrázó, én inkább csendesen szemlélődve figyelem a virágba boruló természetet és legfeljebb az erkélyig túrázom, ahol ilyenkor beindul a nagyüzemi balkonkertészkedés és az igazat megvallva a több tucatnyi liter virágföld feljuttatása az ötödik emeletre simán felér néhány alacsonyabb hegycsúcs meghódításával.... oda és vissza.
A zsúfolt programokon túl az is egyértelműen a tavasz jele, hogy számomra megkezdődik a nagycsaládos nyári nyaralásra való szállásvadászat, ami minden évben kihagyhatatlan program. De ez már egy másik történet...
