Amikor aztán megérkeztünk, minden ijedelmünk elrepült, mert egy igazi turistaparadicsomra leltünk – szerencsére egyelőre elég kevesek által látogatva. Így még megvan a felfedezés igazi varázsa...
Nagybörzsöny már a tizenharmadik században lakott volt, és a magyar jobbágyok mellé német bányászok települtek, a bányakincsek pedig évszázados virágzást, kulturális emlékeket, örökséget biztosítottak a falunak, amit a természet olyan csodálatos adottságokkal toldott meg, mint a falut átszelő hegyi patak, fantasztikus panoráma, gyönyörű kirándulóhelyek.
Kanyargó utcácskák és ősrégi templomok: Nagybörzsöny
Nagybörzsöny kanyargós főutcája a Petőfi névre hallgat, mint minden második tisztességes falu főutcája (a másik csoport ugyebár a kossuthutcások tábora), és egymást váltogatják a módosabb parasztporták, felújított és új épületek, az elhagyatott, ódon parasztházak és a pincesor. Szerencsére az új házak között sem találunk hivalkodó palotákat, trendi minimál épületeket, ezek is gyönyörűen illeszkednek az utcaképbe – így varázsolják olyan hangulatossá a falut. Ha pedig elhagyjuk valamelyik irányba a főutcát, sok helyen már kerítést sem találunk, az ember nem is tudja, utcán megy-e vagy magánterületen.
A falu lélekszáma ugyan nem éri el a hétszázat, mégis van négy templomuk is. Ráadásul ebből kettő rögtön olyan régi, hogy a XIII. században épült. Az első, a Szent István templom egyszerűen meseszép! Vörös kváderkőből épült és romantikus kőfal veszi körül, amitől különösen ódon hatást ér el. Ráadásul nagyon izgalmas történet fűződik a tizenkilenc faragott tatár kőfejhez, akiket legyőztek és a többi tatár elrettentéséül faragtak oda. Merthogy látszik, hogy húsz hely van kialakítva. Akkor hol a huszadik fej? Nos, ez a tatár megmenekült, és a falu lakossága alig várja, hogy visszamerészkedjen, legyőzzék, és végre őt is kifaraghassák. Legalábbis a legenda szerint… A második templom, ami szintén ebben a korban épült, bár pár évtizeddel később, a németek által épített bányásztemplom. Hááát, lehet, hogy nekik tetszett… Minket annyira nem nyűgözött le, viszont szép kilátás nyílik a dombjáról. Érdekesség, hogy sokáig ez vette át a vezető katolikus templom szerepét, olyannyira, hogy még az is felmerült a XVIII. században, hogy lebontják a Szent István templomot. Szerencsére nem így lett, sőt később még megépült a Szent Miklós templom is, ez a szokásos sárga, barokk templom, illetve az evangélikus. Ez utóbbi világító számlapú órája egyben remek világítótorony is – messziről is jó tájékozódási pont a központhoz, és a fotókon is remekül mutat. :-)
Vízimalom, bányagazda háza és más látnivalók
A falu gazdag kulturális örökségének köszönhetően találunk tájházat is a bányagazda háza néven, de egyrészt időszűke, másrészt családunk korlátos érdeklődése a tisztaszobák, középkori bányászemlékek és hasonlók iránt sajnos megakadályozta, hogy ezt felkeressük. Aminthogy a facsipke-kiállításra és állatsimogatóra sem jutott már időnk. Annál nagyobb izgalommal kerestük fel viszont a vízimalmot, ahol egy roppant szakszerű és elképesztő lelkesedésű tárlatvezetésen vettünk részt. Ennek folyamán mindent megtudtunk a duplanullás lisztről, a transzmissziós hengerről, a magyar világszabadalommá vált hengerszékről és a szép molnárnék körülötti bonyodalmakról. Az embernek szinte kedve is támadt rögtön malmot nyitni.
Nagybörzsönyi házi különlegességek az ízek szerelmeseinek
A falu lakosságának nagy része az idegenforgalomra állt be – bevallom, nem tudom, hogy élnek meg ennyi látogatóból, de lehet, hogy csak rossz időben mentünk, mindenesetre a nyár utolsó előtti (meglehetősen esős) hétvégéjén jóformán alig volt turista. Mivel a Malomkert Panzió vendégei voltunk a KidsOasis utazó nagyköveteként, reggelijeinket és vacsoráinkat itt költöttük el, és már itt is sok finomsággal találkoztunk a kakukkfüves vadragulevestől a fokhagymás tejfölös tócsnival kínált grillezett mozarelláig. De ha igazi házi gasztro-különlegességre vágyunk, akkor sem kell sokkal messzebb mennünk… A falu négy kemencével rendelkező családja ugyanis felosztja egymás között a hétvégéket, és minden hétvégén máshol lehet kóstolni a kemencében sült börzsönyi lepényt és az adott család egyéb kemencés finomságait a zakuszkástól a szilvaslekvárosig. Mindezt házi szörppel, borral, pálinkával leöblítve. :-) De találunk sajtműhelyt, lekvár-lakot, házi készítésű füstölt árukat is a központban vagy ahhoz nagyon közel. Szóval éhen veszni Nagybörzsönyben nem nagyon tudunk. Degeszre tömni magunkat, és még vásárfiát is vinni haza igazi kézműves finomságokkal - annál inkább! :-)
Hegyek, erdők, kisvasút és víz
Azt hiszem, hogy aki a Börzsönybe megy, mégis inkább a természet közelsége, a hatalmas erdők, hegyi patakok miatt indul el. Ezekben pedig egy percig sem lehet csalódni! Ráadásul a vizek szerelmesei (mint mi is) megtalálják számításaikat. Ott a Börzsöny patak a falu kellős közepén, a közelben egy festői horgásztavacska, de valószínűleg az égiek még ezt is kevésnek találták, ezért egésznapos esővel biztosították vízrajongó családunknak a kellő mennyiséget. :-)
Mindez persze nem szeghette kedvünket, és mivel általános iskolai tanáromnak elve az volt, hogy az esőprogram ugyanaz, mint az eredeti terv csak esőkabátban, ezért mi is ehhez tartottuk magunkat: felpattantunk hát a kisvasútra és irány Nagyirtáspuszta! És nem bántuk meg! Az első szakaszra váltottunk jegyet, ami az előbb említett célig tart, vállalkozóbb kedvűek átszállva eljuthatnak Márianosztrára vagy akár két átszállással Szobig is. Nekünk ez bőven elégnek bizonyult, így is csuromvizesek lettünk és majd megfagytunk (a kölykök persze ragaszkodtak hozzá, hogy a kocsi végén található nyílt részen utazzunk). A látvány viszont mindenért kárpótolt! A hatalmas fák, a kanyargó hegyi patakocska, időnként eltűnve, időnként előbukkanva, máskor kettévélva, fahíd alá bújva, folyamatos hú, ohhhh, wow, odanézz kiáltásokat csalt ki belőlünk. Nem is beszélve a csúcsfordítókról, ugyanis ez Magyarország egyetlen megmaradt csúcsfordítós üzemű vasútvonala! A lényege, hogy a szerpentin kanyarja helyett egy erős hegyesszög van, vonat elmegy a csúcsáig, kalauz leszáll, átváltja a váltót, mozdonyvezető bácsi átül a mozdony másik ülésébe, ami az előzőnek háttal van, és elindul a hegyesszög másik szárán, a mozdony pedig innentől nem húzza a kocsit, hanem tolja a következő csúcsfordítóig. Na, ez aztán végképp wow, igaz?
Nagyirtáspusztán aztán sokféle választási lehetőség van, lehet továbbzakatolni egy másik vasútra átszállva, elmehetünk a közeli Szent Orbán fogadóhoz, ha esetleg megéheztünk volna, de sétálhatunk is egyet, mi például lesétáltunk a tanösvényen Kisirtáspusztáig, majd vissza. Amikor aztán Nagybörzsönyben végre elállt az eső, kipróbáltuk a kisvasút biciklis változatát, a hajtányt is. :-)
Természetesen nem csak kisvasúttal fedezhetjük fel az erdőt: Nagybörzsönyből hét turistaút is indul a legkülönbözőbb távokkal és célokkal, és biciklivel is fel lehet fedezni a környéket. Már aki szereti a hegyi tekerést.
De legyünk akár biciklisek, akár gyalogosak, akár kisgyerekesek, akár egyedülállóak, szerelmes párok vagy inkább a különleges ízek szerelmesei – van egy hely az országban, ahol biztos megtaláljuk számításainkat: ez pedig Nagybörzsöny!
Ha te is vágysz Nagybörzsönybe, böngéssz a Malomkert Panzió ajánlatai között!
