Illetve nem teljesen, csak előtte százszor átrágom, megfontolom és igyekszem tutira menni.
Ha ugyanis arra vetemedünk, hogy öt gyerekkel múzeumba vagy valami hasonló, a műveltségüket fokozandó, de édességet nem áruló és nyargalászásra sem alkalmas helyre tegyük be a lábunkat, akkor nagyon fontos, hogy kellő körültekintéssel válasszuk ki a kulturálódás célpontját - ez mindennek az eredője -, különben nagyon vicces, de annál kellemetlenebb szituációkban találhatjuk magunkat.
Mire gondolok? Próbáltál már egy másfél éves, könyvmániás gyereket elvonszolni egy régi, ősnyomatokat is tartalmazó könyvtárban a kiállított példányok közeléből anélkül, hogy megengedted volna neki, hogy hozzájuk érjen, beléjük lapozzon és összenyálazza őket?! Nem? Nem tudod, mit hagytál ki. Persze eközben a többiek sem tétlenkednek: a faltól falig guruló létráknál nincs viccesebb dolog, legfeljebb az, ha két testvér a létrákon áll, kettő pedig alatta és lovagi játékra készülnek egymás ellen. Na… Ennyit a félresikerült kulturális programokról, amikor még azt hittem, hogy a gyerekeim tudnak viselkedni.
Igazából tudnak (miért is ne tudnának, én vagyok az anyjuk!) és nem is bennük volt a hiba, hanem abban, hogy nem az ő szintjüknek és korosztályuknak megfelelően választottuk ki a programot. Azóta mindig leellenőrzöm, hogy a célként választott intézmény mekkora, van-e kertje, van-e interaktív részlege és mennyire morcos a teremőr.
Az is nagyon fontos, hogy az általunk preferált tizenegy napos családi pihenés alatt lehetőség szerint csak egy beltéri kultúrprogram legyen, ha olyan bátrak vagyunk, hogy még egy másikat is beiktatunk, az mindenképpen kültéri legyen, vagyis szoborpark, esetleg várlátogatás vagy egy bizonyos, műemlékvédelem alatt álló, mondjuk a világörökség részét képező épületegyüttes - szigorúan külső megszemléléssel.
Ez a fajta program pont elég arra, hogy felkeltsük a gyerekeink érdeklődését (a vizuális inger gyerekkorban nagyon fontos és többet ad, mintha valaki órákig papolna akár egy állatról, akár egy történelmi eseményről), hogy aztán otthon az internet segítségével mélyebben elmerüljünk a látottak történelmi vonatkozásában, részletesebben megismerkedjünk a hellyel, utánanézzünk, hogyan is néznek ki valójában, hogyan élnek a valóságban a múzeumban látott kitömött állatok.
Öt gyerekkel ez a változat sokkal élhetőbb, mint egy kultúrsokk, amiből nekünk, szülőknek csak a második fele jutna.
