Ezt látni kell

Vérteskozmai tornácok, oroszlányi bányászok és tatai vadludak

Vérteskozmai tornácok, oroszlányi bányászok és tatai vadludak – Belföldi bakancslistánk, amit az Irány a Vértes és a Gerecse! könyv inspirált

Szerencsések vagyunk, mert a családomban anyai ágon közkézen forog egy nyaraló, ahova szinte bármikor elvonulhatunk, ha a természet közelségére és egy kis nyugalomra vágyunk. Nyaralót írtam, mert nálunk jobb esetben a családi kikapcsolódás színtere ez a hely (rosszabb esetben a home office-é és az online tanulásé), ám a fehér parasztház eredetileg német telepesek otthonának épült. Csakúgy, mint megannyi hasonmása a falu egyetlen utcájában. Ez Vérteskozma, az élő skanzen, ahol megállt az idő: takaros kertek, boltíves tornácok, vakítóan fehér házfalak sorakoznak a műút mindkét oldalán egymással tökéletes összhangban. Ám hiába járunk arrafelé gyakran és kirándulgatunk a szomszédos erdőben, mindig úgy éreztem, nem ismerem eléggé a környéket – a közeli településekről, nevezetességekről hézagos a tudásom. Így hát nem gondolkodtam sokat, amikor megláttam, hogy megjelent az Utazik a család könyvsorozat legújabb része: azonnal lecsaptam az Irány a Vértes és a Gerecse! című mesés útikönyvre.

 

Tóbiás, a kutyakrónikás

Ez az első (de biztos nem az utolsó) kötetünk a sorozatból, így kellemes meglepetésként ért minket a szereplők bemutatása az első oldalon. Főhőseink hozzánk hasonlóan egy ötfős család tagjai, és akárcsak nálunk, a legidősebb gyerek egy iskolás nagylány, akinek „néha nagyon elege van a tesóiból”. – És most nem a saját lányomat, hanem Tóbiás, a kutya szavait idéztem, ugyanis ő a családi krónikás, aki elmeséli nekünk felfedezőkedvű gazdái kalandjait. Bár nekünk nincs se kutyánk, se macskánk, és a mesebeli ikerpárnál fiatalabbak nálunk a kistesók, mégis könnyen azonosultunk a szereplőkkel. A négyéves Középsőm gyorsan ráérzett a családtagok között zajló vicces párbeszédekre, amik a mi utazásaink során is rendszeresen elhangzanak: ilyen a klasszikus „mikor érünk már oda” kérdéskör és a kocsiban terjengő gyanús szag, amit mindenki igyekszik valaki másra fogni... Általában arra, aki (még) nem tud beszélni, így hárítani sem.

Az ismerősen csengő mondatok nem csak közelivé hozzák és feldobják a történetet, hanem jól tagolják azt a rengeteg információt, amit a szerző, Csapody Kinga elhintett az oldalakon a környék látnivalóiról. Ezek a tudnivalók a kilencéves lányomat is nagyon érdekelték, így többször is azon kaptam, hogy a könyvet lapozgatva keresgéli ki, mi az, amit még nem láttunk.

 

Ismerős helyek ismeretlen kincsei – Oroszlány és Tata

A helyi bakancslistánkra azonnal jó néhány úticél felkerült. Bár praktikus okokból (értsd: bevásárlás, posta) többször jártunk Oroszlányban, sőt a modern építésű, kör alakú Munkás Szent József templomot már megnéztük, a Bányászati Múzeum eddig kimaradt az életünkből. Pedig a csillékből álló kisvasutat mindhárom gyerekem nagyon élvezné! Ha családilag megyünk múzeumba, előnyben részesítem az élményközpontú, „fogdosható” tárlatot: a gyerekeknek nagy élmény, hogy kézbe vehetik, kipróbálhatják a különféle bányászeszközöket, nekem pedig megkönnyebülés, hogy nem kell lesben állnom és lépten-nyomon rájuk szólnom, hogy vigyázzanak a kiállítási tárgyakra.

 

A Tatáról szóló fejezetet olvasva hasonló érzésem támadt, mint Oroszlánynál. Ide ugyan nem bevásárolni jöttünk, hanem kikapcsolódni a férjemmel és a babakocsiban békésen szendergő legkisebbel, de a rövid látogatásba nyilván nem fért bele a város teljes körű feltérképezése. A lányokat akkor Vérteskozmán hagytuk a nagymamával, mi pedig nagyot sétáltunk hármasban az Öreg-tó partján. A könyv által jó volt most felidézni, hogy ez Európa egyetlen olyan városi tava, mely a vadludaknak és más költöző madaraknak átmeneti menedékhelyül szolgál az őszi-téli hónapokban. Most megtudtam azt is, hogy egyszer 48 000 vadliba indult innen útnak nagy szárnyacsattogások közepette! A lenyűgöző madárvonulás megcsodálására szervezik meg minden november végén a Tatai Vadlúd Sokadalmat, amit én már most be is írtam a naptárba, hátha sikerül legközelebb eljutnunk. Legalább Tata másik nevezetességét, az Öregvárat is megnézhetnénk újra. A Fényes Tanösvényt se hagynám ki, ha újra Tatán járunk: nagyon vonz a karsztforrások lápos vidéke, amit kötélhídon és csónakkal lehet bebarangolni!

 

 

A bakancslista folytatódik

A látszat csal: a vékony könyecske, amit Szalma Edit bájos illusztráció díszítenek, telis tele van helytörténeti érdekességekkel és gyerekbarát tippekkel, amik a (nagy)családos nyaraláshoz mind jól jönnek. A következő cikkemben tovább szemezgetek a könyv ajánlataiból és a saját élményeinkből!